Búcsúját ünnepelte május 30-án a gyergyószentmiklósi Bucsin-negyed Szent István-temploma, mely az egyetlen templom Erdélyben, ahol a szent király ereklyéjét őrzik. Az eseményen részt vettek a Szent Miklós- és a Munkás Szent József-egyházközség hívei, valmint az örmény katolikusok.

A szentmise kezdetén Keresztes Zoltán plébános ismertette a Szent Jobb történetét, valamint az ünnepnap, Szent István ereklyéi átvitelének jelentését.

Az ünnepi szónok Pál Vilmos hodosi plébános volt, aki az ünnephez kapcsolódva az ereklyetiszteletet emelte ki prédikációjában: „A mai napon Szent István jobbjára tekintünk. A jobb a magyar nyelvben jelent irányt is, minősítést is, a jobbik rész választását. Szent István jobbjával a sziklaalapra mutat, amely a mi keresztény katolikus hitünk. A sziklára, Krisztusra, az igazságra építjük életünket, az örömhír hiteles továbbadói kell legyünk, és ez ma sem könnyű.”

Az ünnepi szónok a nehézségek között említette az Egyházban jelen lévő konkolyt, melynek egyetlen „gyomirtója a megújulás, a mindennapos megtérés”, illetve a külső üldözést, melynek célja, hogy hitünk szoruljon vissza a sekrestyébe. Pál Vilmos gyakran megfogalmazott aggodalmat is említett: Vajon az Egyház meg tudja-e sikeresen szólítani a mai embert, milyen eredménye lesz ennek a munkának? XVI. Benedek pápa gondolatával felelt: „Nem a siker, nem a százalékok számítanak, csak egy, hogy Krisztus hiteles tanúi legyünk, hogy őt sugározzuk áttetszően az emberek felé.”

Pál Vilmos szerint népünk szokásait, hagyományait, kultúráját, értékeit annyira átjárta a kereszténység, hogy annak ismerete nélkül talán nem is érthető meg igazán életünk. Krisztus megtestesül a kultúrában, miközben azt megtisztítja és megszenteli. Ebben ma is utat mutat nekünk Szent István, és üzeni: a mai kultúrában is újra meg kell testesülnie Krisztusnak, hogy jövőnk legyen. A tisztítás is megtörténik, de csupán az kerül ki kultúránkból, ami nem fér össze keresztény és valóban emberi értékeinkkel. Mert a mi hitünk az élet kultúráját hirdeti, az emberi élet méltóságát fogantatásától egészen a természetes haláláig, hirdeti a férfi és nő felbonthatatlan kapcsolatát a házasság szentségében és a belőle fakadó család pótolhatatlan értékét.

Forrás: Székelyhon.ro

Fotó: Balázs Katalin

 

Magyar Kurír