Huszonöt évvel ezelőtt, 1992-ben mutatták be az első szentmisét a kelenföldi Szent Gellért-templomban. Az évforduló és Szent Gellért ünnepe alkalmából szeptember 24-én búcsúi szentmisét mutatott be Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A szentmise keretében Erdő Péter bíboros megáldotta a templom szentségi kápolnáját is, melyet a 2020-as Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra való készület jegyében létesítettek a Szent Gellért-templom Márton Áron tiszteletére felszentelt oldalkápolnájában. Az oldalkápolna különbejáratúvá alakításának köszönhetően Kelenföldön is lesz lehetőség állandó szentségimádás végzésére.

Erdő Péter bíboros prédikációját az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük.

***

Főtisztelendő Plébános úr! Kedves vendégeink az erdélyi Csíkszentkirályról! Krisztusban kedves testvérek!

1. Az idén Szent Gellért napja vasárnapra esik, ma ünnepeljük őt. Huszonöt évvel ezelőtt, 1992 karácsonyán tartották itt az első szentmisét. Így templomunk búcsúját és egyben kerek évfordulóját ünnepeljük. 

2. Amikor a Velencéből érkezett Gellért szerzetest, az első Magyarországon írt és fennmaradt teológiai munka szerzőjét, Szent Imre nevelőjét, később csanádi püspököt a lázadó pogány magyarok letaszították a Duna partján emelkedő magas hegyről, 1046-ot írtak. Hol volt már akkor Szent István, az ihletett alapító, az őszintén hívő realista uralkodó? És hol voltak rövidebb-hosszabb uralmukért mindent – még az ország függetlenségét is kockára tevő első utódai, Péter és Aba Sámuel? Zűrzavar uralkodott az országban, pogány lázadás akarta megsemmisíteni Szent István művét. Pusztították a templomokat, gyilkolták az idegeneket és a papokat. És közeledett már András herceg, aki majd I. András királyként visszavezeti az országot a Szent Istvántól megkezdett útra. A Nagyobb legenda szerint Gellért társaival éppen azért igyekezett Pest felé, hogy ünnepélyesen fogadja az érkező András herceget. Eközben érte a támadás. Élve dobták le a Duna partján álló meredek hegyről, de még a zuhanást is túlélte. Végül a víz partján gyilkolták meg. Talán csak száz vagy kétszáz lépésnyire a mai tabáni templomtól. Szentté avatása már 1083-ban megtörtént Szent Istvánnal és Imrével együtt, akik pártfogói, szinte családtagjai voltak. 

3. De Gellért püspököt nem csak hivatalosan avatták szentté. A régi ember, főként egy olyan korban, amikor még ritka kincs volt az írás, makacsul emlékezett az események helyére. Még az is szokásban volt, hogy a földbirtokok határánál gyerekeket vertek meg, hogy öregkorukban is tanúsítani tudják, hol húzódott a mezsgye az egyik és a másik család földjei között. A szent helyek, a vértanúk szenvedésének színhelyei megmaradtak a hívőközösség emlékezetében. Javában a középkorban vagyunk még, amikor Szent Gellért tiszteletére a hely közelében templom emelkedik. Szent Margit legendája pedig tanúsítja, hogy a magaslatot, ahonnan a vértanú püspököt a Dunába taszították, már több mint hétszáz évvel ezelőtt Szent Gellért hegyének nevezték. Mindenesetre már 1234-ben oklevélben olvasható, hogy Szent Gellért tiszteletére a kisebbik Pesten (Pest minor), vagyis a mai Közép- és Dél-Budán Szent Gellért temploma állt. A Képes Krónikában pedig azt olvassuk, hogy ugyanott emelkedik a Gellért tiszteletére emelt templom, ahol koponyáját betörték. A török korban azonban olyan pusztulás szakadt az országra, hogy eltűnt erről a vidékről nemcsak a katolikus templom, de a katolikus magyar lakosság is. A török kiűzése után pedig Európa minden tájáról érkeztek telepesek: németek, franciák, szerbek is, akik nem ismerték a régi történetet. De a hajdani vértanúk öröksége újjá éledt és a Gondviselés csodája folytán fővárosunk területe nemcsak benépesült, de többségében magyar és katolikus lett. Gellért püspököt pedig később egész Budapest védőszentjeként kezdték el tisztelni. 

4. Amikor ez a templom épült, véletlenül éppen itt laktam a frissen elkészült plébánián. Tanítottam a Hittudományi Karon és segítettem a lelkipásztori munkában. Bizony, az ablakunk alatt reggeltől estig csikorogtak a gépek, öntötték a betont. Őrizni kellett az építőanyagokat és a munkaterületet. De Krichenbaum József plébános atya az elsők közt érezte meg, hogy az urnatemetkezés szokása, amelyet már az egyház is lehetővé tett, egyre inkább terjed. Nagy volt az igény az olyan urnatemetők iránt, amelyek jól elérhető helyen, a városon belül voltak, lehetőleg templomhoz kapcsolódva, hogy a temetési szertartás és később az elhunytért végzett ima is méltó helyen történjék. Így aztán jó szívvel viseltük az építkezéssel járó kellemetlenségeket. József atya nagy lelki erőről tett tanúságot akkor is, amikor éjszakai rablótámadás érte a plébániát. Arra riadtam álmomból, hogy valaki kopog az ajtón. József atya állt a küszöb előtt pizsamásan. Egész fejét elborította a vér. Bekísértem a lakásába, hívtuk a mentőt, a rendőrséget. Ő pedig szinte csodálkozva mondta: „Miért? Nincs értelme!” Azután ez is elmúlt. És József atya alázattal és szeretettel építette tovább a templomot és a közösséget, igazi papi lelkesedéssel. 

5. Amikor ma az évfordulóra emlékezünk, újra felidézzük magunkban küldetésünk lényegét. Minden templom és minden plébánia rendeltetése, hogy Isten dicsőségét és az emberek üdvösségét szolgálja. Ezt a hivatását a kelenföldi Szent Gellért-plébániatemplom mostantól új módon is teljesíti. Külön kápolnában őrzi az Oltáriszentséget, előtte pedig egész nap biztosítja a szentségimádás lehetőségét. A Szentségi Jézushoz való fizikai közelségnek különleges hatása van az emberre. Isten akart megtestesülni, ő akart táplálékunkká válni, hogy így kerüljön közel hozzánk. Ha az Oltáriszentségen imádjuk őt, ezt az ajándékot fogadjuk. Ennek ereje válik részévé egész életünknek. 

Isten áldja meg ennek a közösségnek, lelkipásztorainak, felelős munkatársainak életét és szolgálatát! Legyenek áldás egész fővárosunk számára. 

Szent Gellért püspök és vértanú, könyörögj érettünk! Amen.

***

A kelenföldi egyházközség az 1920-as években jött létre. Eleinte egy iskola tornatermében tartották a szentmiséket; első, ideiglenesnek szánt templomuk 1930-ban épült. Egy új, háromezer fő befogadására alkalmas templom építésének ötlete már 1940-ben fölmerült: gyűjtést indítottak, sőt, az épület tervei is elkészültek, azonban a háború és az azt követő egyházüldözés miatt a templom nem épülhetett fel. A jelenlegi templom Krichenbaum József plébános nevéhez fűződik, ő volt, aki felelevenítette a háború miatt elhalt kezdeményezést, és elő is teremtette az építkezés pénzügyi alapjait.  A Szent Gellért-templom Kiss András Ybl-díjas építész tervei alapján épült, 1500 fő befogadására alkalmas, sajátságossága pedig az urnatemető, mely Budapest első ilyen jellegű katolikus temetkezési helye. Az épület alapkövét 1984. szeptember 24-én rakták le, az első szentmisét pedig 1992 karácsonyán tartották falai között.

Az évfordulóra számos hívő felkereste a templomot, még az erdélyi Csíkszentkirályról is érkeztek vendégek. Az egybegyűlteket elsőként Wittmann Róbert, az egyházközség világi elnöke köszöntötte, aki beszédében ismertette a templom történetét. A köszöntő után a hívek a kivetítőn egy 1992-es híradórészletet is láthattak, mely a templomban tartott első szentmiséről készült. A szentmise végén Forgács Alajos plébános Erdő Péterrel együtt adta át a templom évfordulójára készült emlékplaketteket azoknak a személyeknek, akik az elmúlt huszonöt évben kiemelkedő munkát végeztek a közösségért.

Fotó: Lambert Attila

Benke Zsuzsa/Magyar Kurír