KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

„Óh egeknek lilioma, szép Szűz Mária!
A szentkúti kápolnának ékes rózsája!
Én tehozzád idejöttem, ékes szűz virág!
Méltóztassál meghallgatni, kegyes asszonyság!
Mint a szarvas kútforráshoz, hozzád siettem,
bűneimnek bocsánatját hogy megnyerhessem.
Üdvözlégy, óh százezerszer ékes szűz virág,
a szentkúti kápolnába oltott rózsaág.”

A búcsúi szentmise elején a hagyományoknak megfelelően ez a szentkúti ének csendült fel, majd Prímász Gábor Róbert OCist plébános köszöntötte a szetmisét celebráló Takáts István veszprémi érseki kancellárt, valamint a jelen lévő zarándokokat.

A plébános elmondta: Jásd hazánk legősibb, ma is virágzó szenthelye, a szentkút kilencszáz évnél is régebbi. Az európai hírű tudós, Radó Polikárp  –Pásztor Lajos nyomán – a Pozsony melletti Mária völgye, az óbudai Szűz Mária-templom mellett a jásdi Szűz Mária-kápolnát tartja a legrégibb és legjelentősebb középkori kegyhelynek, ahová őseink elzarándokoltak. Mivel a török korban majd minden elpusztult, nagyon kevés adat maradt fenn róla.

A 19. század végén azonban Vathy István hírlapíró feldolgozott egy helyi legendát a szentkút keletkezéséről verses formában. Ennek rövid története: Péter remete (Jásdi Péter) vezekelt itt nagy bűnéért. A „hegyre” járt imádkozni, de a nagy szárazság kiszárította a patakot, amelyből inni szokott. Egyik éjjel álmában Szűz Mária, karján a kis Jézussal, megmondta, hol ásson, ahol majd vízforrásra talál. Egész héten dolgozott, eredménytelenül, és szombaton, amikor kimerülve a kidobált földre ülve a rózsafüzért imádkozta, a Mária-érme beleesett a kiásott gödörbe, melyből víz fakadt föl, mely alatt fénylőn tündöklött az érmen Szűz Mária. Jásdi Péter jónak ízlelve a vizet elfutott Tésre, hívta az embereket, hogy olthatják már szomjukat, de a csodát is elmondta. A kúthoz jövők között egy sánta is volt, akinek a víztől meggyógyult a lába. Azóta járt ide béna és néma, a sok-sok Mária-tisztelő messzi földről, és ezután alakult ki Jásd község, mely Jásdi Péterről kapta nevét.

A mai fülnek naivnak hangzó legenda roppant értékes adatokat őrzött meg, csak „le kell fordítani” mondanivalóját. Egyrészt a „Jásdi” tulajdonnév mögött a jás-jaas-javas szó húzódik meg: Javas Péter. Ezt látszik erősíteni a helyismerettel rendelkező előtt, hogy Javas Péter a hegyre ment mindennap imádkozni, a mai szentkút melletti pogány áldozódombra. Másrészt a legendából kiérződik, hogy nem a „hegyen” mondott imádság segített, hanem Mária, karján a kis Jézussal. Harmadrészt a kút-víz Máriát-Jézust jelzi. Negyedrészt a szentkút régebbi, mint Jásd község, mert a „remete” nem a közeli Jásdra futott egyenes úton, hanem fel a hegynek, Tésre. (Jásd 1164-ben jött létre.) Tehát a kereszténységre való áttérés korában a Szűzanya felismerte, hogy a kút rá, a víz Jézusra emlékeztesse az embereket, s Jézus segít az Ő közbenjárására. A mai zarándokot egy bolgár mészkőből faragott hat méter magas, modern stílusú Mária-szobor, az almádi mészkőből készült szembemiséző oltár, szószék és keresztút fogadja.

Takáts István a búcsúi misén mondott szentbeszédében kiemelte: olyan szép, hogy a búcsúi szentmise evangéliuma a két ujjongó asszony, Mária és Erzsébet találkozását idézi fel. Ha őket szemléjük, arra kell gondolnunk, hogy vajon a mi életünkben van-e ekkora öröm, szoktunk-e ujjongani, szoktunk-e egyáltalán örülni. Szokták mondani, hogy a keresztényeket a megváltottság öröme kellene hogy eltöltse, és mégis sokszor olyan szomorúak vagyunk. Szoktuk mondani, hogy a gyermekekre jellemző az ujjongás: hiszen ha a gyerekek örülnek valaminek, akkor a fejük tetejétől a lábuk ujjáig eltölti őket az ujjongás; sikongatnak, ugrándoznak, így tudnak örülni. A mi életünkből hová tűnik az öröm, hová szökik? Az ujjongás diszkrét örömmé változik, aztán mosollyá, és csak sóhajtozás lesz: na minek is örüljek? Szomorú lenne, ha ezt az utat járnánk be, és nem véletlen, hogy két ujjongó asszonyt állít elénk a mai evangélium.

Az érseki kancellár arról is beszélt, hogy  Isten szeretne belépni a mi életünkbe, és a mi életünket is szeretné felhasználni arra, hogy a tervét megvalósítsa. Milyen jó belegondolni abba, hogy Istennek nagy tervei vannak a világgal, és velünk együtt akarja megvalósítani. Milyen jó tudni, hogy Isten számol velünk. A szeretetnek mindig fontos a másik! Bevonja a művébe az embert, ugyanúgy, ahogy Máriát is bevonta. Mi is legyünk mindig Isten szeretetének eszközei, és tudjunk igent mondani, mint Mária az Isten szeretetének meghívására! – buzdított.

A szentmise végén a plébános megköszönte a zarándokoknak a részvételt; a gyalogosan érkezőknek emléklapot adott át. Külön méltatta Csizy Ferencet, a volt budai ciszterci diákot, aki Bakonybélből érkezett a kegyhelyre.

Jásdot évről évre sok százan keresik fel, főleg a szeptember 12-i Mária neve ünnephez kapcsolódó búcsú alkalmával.

A szentkútnál a nyári hónapokban, (júniusban, júliusban és augusztusban) első szombaton van szentmise, 11 órakor. Jövőre szeptember 16-án 11 órakor lesz a búcsúi szentmise, amelyre minden zarándokot szeretettel várnak.

Forrás: Csomay Tünde/Veszprémi Főegyházmegye

Fotó: Veszprémi Főegyházmegye

Magyar Kurír