Március 15-én reggel éppen csak véget ért a pápa és a Római Kúria számára tartott ötnapos lelkigyakorlat Aricciában, amikor kilenc órakor az Apostoli Palota Redemptoris Mater-kápolnájában megkezdődött a vatikáni nagyböjti prédikációsorozat.

Raniero Cantalamessa kapucinus szerzetes, a Pápai Ház szónoka megtartotta első elmélkedését a „Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent” jézusi boldogmondás jegyében. Raniero Cantalamessát II. János Pál pápa 1980-ban nevezte ki a Pápai Ház szónokává, és azóta, immár majdnem negyven éve tölti be ezt a felelősséggel teli hivatást.

„Ebben a nagyböjti elmélkedésben arról az állapotról szeretnék elmélkedni, melyben Istent lehet látni. Jézus szerint ez a tisztaszívűség, ahogy a hegyi beszédben szólt róla” – kezdte prédikációját a kapucinus atya. Témáját kétféle módon fejtette ki, először negatív megközelítésben: mi a lényegi akadálya annak, hogy az ember lássa az Istent. Először is a szándékok, majd a szokások tisztátalansága. A szándékok tisztátalansága a képmutatás, míg a szokások tisztátalansága az erkölcstelenség, a torz szexualitás.

A képmutatás bűne az az emberi vétek, amelyet Jézus a leginkább ostorozott az evangéliumok tanúsága szerint, mert súlyos hibának tartotta. A kapucinus szónok szerint a képmutatás, a hüpokriszisz a görög színházi nyelvezetből ered, és kezdetben egy szerep eljátszását jelentette, noha nem volt valóság. A kereszténység első századaiban éppen ezért a benne rejlő hazugságmozzanat miatt tiltották a színházlátogatást. Ma a fiction kifejezéssel a kitalált világ műfajára utalnak, mely szintén nem igazi, nem valódi. A képmutatás természete szerint maszkot, álarcot ölt, mely elfedi a valódi személyt, valójában hamissá teszi. A személy teljesen átlátszó, az látszik belőle, ami ő maga. A szereplő ellenben a magára öltött jelmezzel vagy fictionnel nemcsak elfedi, hanem meghamisítja magát. A valódi személy a meggyőződéseit követi, a szereplő pedig egy forgatókönyvet. Ma a képek világa jelent nagy kísértést, olyannyira, hogy a felvilágosodás „gondolkodom, tehát vagyok” jelszavát lecserélték a „megjelenek, tehát vagyok” jelszavára.

A keresztény ember számára a képmutatás veszélye sokszor éppen az előírások buzgó, de felszínes betartásából ered, ami szintén jelmezzé, látszattá válhat. A képmutatás végül is hazugság, és végső értelemben saját magát helyezi a teremtő Isten helyébe: kettős szerepet játszik és nem beszél igazat.

Beszéde második, pozitív megközelítésű részében Cantalamessa a képmutatás ellenszerére mutatott rá, ez pedig az egyszerűség. Még ha a világ ma nem is tekint egyértelműen pozitívan az egyszerűség fogalmára és sokszor lenézi azt, mégis az egyszerűség olyan értéket hordoz, melynek mélysége van, és tartalmilag közel áll a szent, a teljes szó jelentéséhez. Az Istenről is valljuk, hogy egy, titkában benne rejlik ez az eredeti egy-szerűség és az ember, minthogy a képére teremtetett, lényegi vonásában ezt az egyszerűséget, tisztaságot kell, hogy hordozza – fejezte be első nagyböjti elmélkedését a Pápai Ház szónoka.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír