Született: Roccaporena, 1381 körül, meghalt: Cascia, 1447. május 22.

Ritát, idős szülei hosszú várakozás, reménykedés és sok imádság után kapták Istentől ajándékba. Isten arra választotta őt, hogy minden korban ragyogó mintaképe lehessen a legszebb női erényeknek, tövises utakon rózsát fakasztani mások számára.

Rocca-Porenában, a Lotti házaspár, bizony nem reménykedett már abban, hogy gyermekkel áldatik meg házasságuk. Mégis hittek az angyaloknak, akik jelezték mindkettőjüknek a ,,Gyöngy”, a kislányuk születését. Már bölcsője mellett is hihetetlen csoda, de összeforrt annak a férfinak a sarlóval megvágott keze, aki segítségére sietett, hogy megmentse a méhektől, melyek rajban szálltak az alvó csecsemőre.

Cascia környékén, a hegyek között elterülő kis birtokukon egyszerűségben és istenfélelemben nevelték. Rita gyermek- és ifjúkorát a szülei iránti teljes engedelmesség, akaratának állandó föláldozása és a fáradságos napi munka jellemezte. Közben azonban szívében fölgyulladt az istenszeretet, és apáca akart lenni, hogy teljesen eggyé válhasson isteni Megváltójával, aki jelenléte édességének megéreztetésével mindannyiszor megajándékozta őt, valahányszor szülei engedélyével visszavonulhatott a házukban kialakított kicsiny imahelyre.

A szorgalmas, engedelmes gyermek megérezte érzékeny szívével, hogy Jézus Krisztus mennyit szenvedett, milyen drága áron váltotta meg a bűnös emberiséget. A kereszt áldozatával egyesülve irgalmasságot gyakorolni, ezt érezte élete értelmének az eget kereső fiatal leány.

Szülei -- valószínűleg kényszerhelyzetben -- odaígérték a kezét egy helybeli ifjúnak, aki a kortársak szerint vad és erőszakos ember volt. Ritának nagyon fiatalon férjhez kellett tehát mennie.

Férje rossz természetét hősies türelemmel viselte, soha nem panaszkodott. Mindenben engedelmeskedett hitvesének, azzal az egy föltétellel, hogy a templomba eljárhat. Szelídségével és jóságával végül is férje rossz természetét sikerült legyőznie, és lelkét Istenhez vezetnie. Megtérésének együtt örült Ritával az egész falu, Roccaporena, mert korábban a férj összeférhetetlensége miatt sokat szenvedett a pártoskodásoktól és viszálykodásoktól.

Idős szülei halála után újabb gyász érte Ritát: előbb meghalt a férje, aki most már tisztelte és szerette őt. Úgy történt, hogy a szomszédjával egyszer összeverekedett a férj és a verekedésben a szomszéd meggyilkolta Rita férjét. Fiai ekkor a helyi szokás szerint vérbosszút esküdtek.

Rita élete legnagyobb feladatát kellett, hogy megoldja: megbocsátani férje gyilkosának és fiait is rávenni a megbocsátásra. Sikerült neki. A temetésen, férje koporsójánál megbocsátott a gyilkosnak. A vérbosszú elől menekülő szomszédot ő vezette biztonságba, fiait is lecsillapította.

Majd egy évre rá meghalt Rita két kicsi fia

Miután sok fájdalom árán eloldódtak e földi kötelékek, Rita hozzáfoghatott régi vágyának beteljesítéséhez: kolostorba léphetett. Casciában a Mária Magdolna ágostonos kolostorba jelentkezett, ahonnan egymás után háromszor visszautasító választ kapott özvegysége miatt. Végül azonban 1407-ben csodálatos módon bejutott: Keresztelő Szent János, Szent Ágoston és Toletinói Szent Miklós vitték be éjnek idején a kolostorba.

Életének pontos dátumait, így fogadalomtételének évét sem ismerjük. Valószínű azonban, hogy még nem volt 30 éves, amikor a kolostor szokásától eltérően a karnővérek közé befogadták, s mivel olvasni nem tudott (azaz nem tudott együtt zsolozsmázni a karnővérekkel), egyéb imádságok elmondására kötelezték.

A nővérek közül türelmével, engedelmességével és jámborságával tűnt ki, mindenkinek épülésére volt. Szerzetesi szellem nélkül szerzetesi ruhát viselő társai bántásait engesztelő szeretetével viszonozta.

A legtökéletesebb alázatból példát mutatva locsolta a kiszáradt, korhadt faágát. Az Úr, ekkor, és ezután is már életében többször, de boldog halála után megszámlálhatatlan sokszor megmutatta milyen kedves előtte, az áldozatos, hűséggel szerető lélek.

Különös tisztelettel elmélkedett Krisztus szenvedéséről, s arra vágyott, hogy osztozhasson a megfeszített Krisztus kínjaiban.

Egy napon, amikor a feszület előtt térdelt, és vágya beteljesülését kérte, érezte, hogy a töviskorona egy tövise a homlokába fúródik. Mély sebet kapott, amely később elmérgesedett, s a belőle áradó szag miatt Ritát elkülönítették a nővérektől. 15 éven át, haláláig viselte Rita a sebet.

Csak egy római zarándoklat alkalmával mehetett emberek közé, amikor az Úr könyörgésére eltüntette a zarándoklat idejére a sebet, de úgy, hogy fájdalmai megmaradtak.

Rita Másként nem lehetett volna útitárs, a nővérek vezetője, aki már az út elején szemléletesen megmutatta, hogy egyedül a Gondviselésre kell bízniuk magukat. A Corno patakba szórta az útiköltségre kapott pénzt.

Betegségei, a böjtölések és a munka fölemésztették erejét, utolsó éveit ágyhoz kötötten töltötte.

Aki mindenki javáért fáradozva élte életét annak halála előtt, a hóban is rózsa nyílt, és zamatos füge termett a hideg télben.

66 évesen, 1447. május 22-én hívta át Isten az örök boldogságba, átköltözését egy emberi kézzel nem érintett harang szava hirdette meg.

Különleges kiváltságként Rita testét soha nem temették el, mert csodálatos módon nem látott romlást. Sértetlenül került ki a tűzvészből is, melyben néhány évvel halála után a cédrusfából készült koporsója porrá égett. Új koporsóját a szent nagy tisztelője, Cesco Barbari casciai asztalos készítette el, aki súlyos betegségből gyógyult meg közbenjárására.

Ritát már halála előtt szentnek tartották, s halála után 10 évvel, még mielőtt az Egyház hivatalosan nyilatkozott volna, a nép szentként tisztelte. Boldoggá avatását 1626-ban, szentté avatását 1900-ban fejezték be. XIII. Leó pápa ,,Umbria gyöngyének'' nevezte őt.

1900. május 24-én szentté avatták.

Testét Casciában, az 1937--47 között épült Szent Rita-templomban őrzik. A hagyomány szerint Szent Rita az egészen kilátástalannak tűnő esetekben is képes segíteni, ezért a lehetetlenségek szentjének tartják.

Ima

Istenünk, Szent Rita érdemeiért és közbenjárására add, hogy úgy bocsássunk meg ellenségeinknek, és úgy mélyedjünk el gyötrelmes szenvedéseidben, hogy a szelídeknek és szomorkodóknak ígért jutalom elnyerésére méltók legyünk!

Pártfogást kérő ima Szent Ritához

Szent Rita! Kérlek, fogadj engem pártfogásodba, mint egy kis gyermeket! Oltalmazz engem a gonoszlélek mindenféle álnokságától, állj mellettem minden testi és lelki veszélyben, erősíts, ha elveszítem bátorságomat, és ha kishitű vagyok! Szent Rita! Engedd meg, kérlek, hogy Téged válasszalak pártfogómul és közbenjárómnak. Hűségesen akarom követni erényeidet. Eszközöld ki a jó Isten áldását minden munkámra és szándékomra, különösen pedig legfőképp segíts, hogy megkapjam a végső kitartás és a jó halál kegyelmét! Ámen.

--Angyal--