A családpasztoráció kifejezés családi lelkipásztorkodást, a család lelkipásztori gondozását jelenti. A családpasztoráció fontossága egyre gyakrabban jelenik meg egyházi dokumentumokban. A II. vatikáni zsinat okmányaiban harmincszor szerepel. Mint szakszó a VI. püspöki szinódus (1980) és az annak nyomán keletkezett Familiaris consortio (II. János Pál pápa apostoli buzdítása, 1981) megjelenése óta hasz­nálatos. 

A családpasztoráció a házasság szentségére épülő keresztény családeszmény támogatását jelenti. Olyan széles körű pasztorális tevékenységet értünk rajta, amelynek fókuszban a házaspár és azok gyermekei állnak.

A cél a szeretet megtalálása, fenntartása, a szeretet sokszor fájdalmakkal és küzdelmekkel együtt járó folyamatainak támogatása. Közös úton járást jelent egészen a halálig. Közösen megélt életet, élethosszig tartó egymáshoz kapcsolódást és kapcsolatot, amelyben a legkülönlegesebb adományok a dialógus, vágyaink, érzéseink, céljaink egymással való rendszeres megosztása, az egyetértés, a megbocsájtás, egymás elfogadása, támogatása és segítése, felelősségvállalás egymásért, a gyermekek világra segítése és nevelése. 

A családpasztoráció Jézus és egyháza melletti elköteleződést jelent, amely őszinte, természetes, emberi és baráti kapcsolatok hálójában bontakozik ki. „Hivatalosan” család-munkacsoportban (magcsoportban) sajátos karizmákkal, talentumokkal, egyszerű emberi adottságokkal jelen levő és szolgáló házaspárok, papok, szerzetesek összefogása, összehangolt szolgálata. „Együttlélegzés” és együtt munkálkodás az egyházmegyével, a püspökökkel, elöljáróikkal.

A cél és álom mélyen megérteni a katolikus egyház házassággal, családdal kapcsolatos hivatalos megnyilatkozásait, tanítását, kézzel foghatóvá tenni, mit jelent, hogy a házasság olyan szent, szövetségi közösség egy férfi és egy nő között, amelyet csak a halál bonthat fel.

Hogy fő céljai: a házasfelek kölcsönös boldogsága és gyermekek nemzése, felnevelése.

Hogy a természetes világban a házasság jelkép is, amely megjeleníti Jézus Krisztus és az egyház szellemi-lelki közösségét.

Hogy a házastársak nemcsak az evangelizáció célpontjai, hanem alanyai is…

Hogy a nemzetnek annyi jövője van, amennyi házasságon alapuló családja van.

Ha élhető jövőt szeretnénk építeni, meg kell találnunk és fel kell mutatnunk családi példaképeket. Ideális és tökéletes család ugyan nem létezik, de az egymás iránti elköteleződésben, a jóban és rosszban, egészségben és betegségben, jó és balsorsban kitartó, több évtizedet is megért házasságok arra valók, hogy lámpatartóra helyezzük és megbecsüljük őket.

A gyulafehérvári főegyházmegyében 2003 óta működik család­paszto­rációs munkacsoport. Ez papok, szerzetesek és szerzetesnővérek, illetve házaspárok lelki igényéből és önkéntes, lelkes szolgálatából született. 2009 márciusától – marosvásárhelyi székhellyel – létrejött a Főegyházmegyei Családiroda két alkalmazottal. 

A családpasztoráció magába foglal jegyeskurzusokat, jegyesoktató képzőket, szexualitás hétvégét, férjek-édesapák, illetve feleségek-édesanyák hétvégéit, családos tábort, konferenciát, Boldogabb Családokért nevű családi életre nevelő iskolai programot, természetes családtervezést, odafordulást elváltak, özvegyek felé.

Imákat jelent születendő kisbabáért, plébániákon átívelő családi barátságokat, komaságot, gyászban levők, sérült gyermeket nevelő szülők bátorítását, konferencián átélt közösségi közbenjáró imát, ami után új élet fogan, skype-os és telefonos házassággondozást, jelent egyházmegyei családos imaláncot, özvegyek csoportjában összeismerkedett és egymásra talált párok új házasságát, utcára kitett gyermek befogadását, és Isten tudja mi minden mást jelent, ami az elmúlt tíz évben életünket, hétköznapjainkat érintette.

Hivatásunk ugyanaz marad: támogatni, szolgálni a családpasztorációt. Tovább, együtt. Lendületünknek azonban meg kell újulnia. Ki kell vetni a hálót a bárka jobb oldalán. Új emberek, újabb családok, új módszerek. A Szentlélek frissességére, bölcsességére lesz szükségünk, hogy szívünk egészen kitáguljon a szeretet méreteire, mely mindenki felé nyitott, és mindenkit mozgásba hoz, hogy valóban Istenért tudjunk élni család-egyházként, az ő nagy családjaként. Erőt merítünk a tegnapból, hogy holnap jobb, bátrabb, tanúságtevőbb családdá lehessünk.