A Regnum Christi, a Krisztus Légiója kongregáció közössége 19. alkalommal hívott mindenkit keresztútra, húsvéti lelki előkészületre és hitük megvallására a virágvasárnapot megelőző szombat, március 24. délutánjára. Az Oktogontól induló és a Hősök terénél véget érő tizennégy stáció végig imádkozása és elmélkedése a hagyományoknak megfelelően szentmisével zárult.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Amint a családi ebéd után a fagyos, szeles márciusi délutánon az Oktogon felé indultam, hogy három órára az Andrássy úthoz érjek, azon gondolkodtam, ki az az elszánt keresztény, aki útnak indul e hideg szombat délutánján. Amint a villamosról leszállni készültem, két fiatal lány felnevetett, mert az úton megláttak egy reverendás embert kereszttel a vállán. Kuncogva jegyezték meg: na őt is könnyű felismerni… Leszállva a villamosról a két tini megdöbbenésemre a keresztet hordozó pap irányába indult. Kiderült, ők is a keresztútra érkeztek.

Szabó-Molnár Bálint LC atya, a Krisztus Légiója Kongregáció magyarországi közösségének elöljárója a több száz fős csoport elején igazgatta a fiatalokat, ellenőrizte a hangosítást, beszélt a mozgalom tagjaival. Ekkor kértem, foglalja össze pár mondatban, miért szervezik meg évről évre virágvasárnap előtt a városi keresztutat.

Elmondta, korábban a Budai Vár oldalán lévő úton a Clark Ádám tértől a déli rondelláig állították fel a stációkat, ám a vár lezárása után örömmel találták meg az új helyszínt, ahol ugyan kevésbé meghittek a körülmények a nagy forgalomban, zsivajban, viszont sokkal nagyobb hangsúlyt kap a tanúságtétel a város szeme előtt zajló imádság miatt. Hozzátette, a húsvétra készülve a missziós megjelenés jó készülődést jelent a híveknek, s jó jelzést ad a híveket hol csodálkozva, hol támogatólag figyelő külső szemlélőknek is. Az idei esztendőben a közösség tagjain és a kongregáció által fenntartott Szent II. János Pál Iskolaközpont diákjain kívül a családokat szólították meg a szervezők, hogy ezzel is segítsék a családok előkészületét a húsvétra, lehetőséget adjanak a fiataloknak a Jézussal való találkozásra.

Rendőri biztosítással, autókra szerelt kihangosítással indult a Hősök tere felé a hívek sokasága, minden egyes stációnál letérdelve, imádkozva, elmélkedve, énekelve. Az útból egy sávot elfoglaltak a kisérő gépkocsik. A szervízút melletti járdán és a szervízúton haladtak a hívek. A házak fala melletti járdán pedig lila stólában két pap ment, folyamatosan gyóntattak. A „bennfenteseknek” talán elsőre furcsa lehetett a bűnbocsánat elnyerésének ez a formája, a kívülállóknak viszont baráti beszélgetés képzetét nyújthatta. (Bálint atya hívta fel a gyónási lehetőségre a hívek figyelmét az induláskor. Mint mondta, a szervízúton a lelkeket is lehet szervizelni…)

Oldalt ballagtam a tömeg mellett. Távolról érkezett külföldiek kérdezték kíváncsian, mit is látnak. Olaszok mosolyogva szemlélték az embereket, s hallottam egymásközt megjegyezték, az ő városukban is szokás az utcán keresztutat járni. Voltak magyarok, akik nem vették észre a sor elején vitt hatalmas keresztet, csak a sok embert látták, s megjegyezték: biztosan valamelyik politikai párt kampány nagygyűlésére mennek. Végül is igazuk volt. A hívek kampányoltak Krisztus, az Egyház mellett. Csak mi tanúságtételnek, missziónak nevezzük mindezt. A parlamenti választások előtt két héttel nevezhetjük a hitünk melletti kiállást kampánynak is.

Elhangzottak kampány szlogenek is. „Sosem szabad megijedni a sötétség pillanatnyi győzelmétől.” (Első állomás) „Egyetlen tettünk és elkövetett bűnünk sem magánügy, hiszen keresztény mivoltunkból eredően Isten tanúi vagyunk a világban.” (Második állomás) „Egy a lényeg: sose a minket körülvevő világnak, hanem csak az isteni kinyilatkoztatásnak higgyünk.” (Harmadik állomás) „Sok mindent el kell veszítenünk ahhoz, hogy Istenhez közelebb kerülhessünk.” (Negyedik állomás) Lehetne stációról stációra folytatni az elmélkedésekből kiragadott részeket.

A szentmisét Bálint atya mutatta be a Hősök terének közepén elhelyezett oltárnál. Homíliáját is a választás lehetőségével kezdte. Mint mondta, ismét választás előtt állunk. Képzeljük el, amint Gábriel arkangyal, akinek épp ma van az ünnepe, hozzánk érkezik, és azt mondja: Üdvözlégy magyar keresztény! Nézd, eléd tártam az életet és a jót, de a halált és a rosszat is. Szeresd tehát a te Istenedet, járj az Ő útján, tartsd meg parancsait, szertartásait, és akkor élni fogsz. Bálint atya felmutatott a háta mögötti emlékmű két alakjára és így folytatta: látjuk a béke és a háború allegorikus két szobrát. De Gábriel arkangyal kezében látjuk a Szentkoronát és a kettős keresztet is. Nagy a kísértés, hogy a koronát válasszuk. E dilemma feloldására Bálint atya Ferenc pápa márciusi imaszándékával felelt: A kor, melyben élünk, nagy felismerési képességet igényel tőlünk. Meg kell különböztetnünk sok hang közül az Úr hangját, amely a feltámadáshoz, az élethez vezet; a hang, amely megszabadít minket attól, hogy a halál kultúrájába essünk. Szükségünk van arra, hogy belülről olvassuk azt, amit az Úr kér tőlünk, hogy a szeretetben éljünk, és folytassuk az ő szeretetküldetését.

A szentmise alatt sok Budapestre látogató turista jött közelebb a templommá alakult tér közepére. Hallgatták az imákat, énekeket, és közben fotóztak, szelfiztek. A teret körül ölelő utakon autók százai gurultak el. No, meg ott voltak a külföldi fiatalok által annyira kedvelt sörbiciklik, amelyeken ittas és kevésbé ittas emberek énekeltek, dajdajoztak. Ők a virágvasárnap előtti szombaton inni, bulizni jöttek a Hősök terére. De láttam a két lányt is, akik a villamoson felnevettek a keresztet hordó-hozó pap láttán. Akkor azt hittem, kinevetik. Tévedtem, előítélettel voltam irányukban: ismerték és szerették őt. Csupán azért mulattak, hogy a szürke tömegben a reverendás pap kereszttel a vállán feltűnő az Oktogon emberáradatában. Ez tehát a misszió. Ezért kell és lehet a keresztúttal is hitünk mellett tanúságtételt tennünk. Ez a keresztény „kampány”.

Fotó: Merényi Zita

Bókay László/Magyar Kurír