A csíksomlyói búcsújárás évszázadokon át a helyi székelyföldi és szomszédos katolikus csángó területekre terjedt ki leginkább. A XX. század elején az első világháború miatt a zarándokok aránya lecsökkent.

1916-ban, amikor a román csapatok betörtek Erdélybe, a Mária-szobrot először Székelyudvarhelyre, majd Kolozsvárra menekítették, és csak a háború után, 1919-ben került vissza eredeti helyére. A hatalomváltás után a román hatóságok nem engedélyezték a búcsújárást.

Így tehát az első világháború után először 1921 májusában tartották meg a csíksomlyói búcsút. Az 1921. május 14-én megjelent sepsiszentgyörgyi újságban, a Székely Nép 39. számában „a pünkösdi Lélek üzenetéről” olvashatott a közönség. A cikk tartalma az akkori körülményekhez viszonyítva vázolta fel az apostolok reménytelenségét, vigasztalanságát, szégyenkezését és rettegését, amiért nem mertek tanúbizonyságot tenni a megfeszített és föltámadott Krisztusról.

A szerző arra próbálja buzdítani a helyieket, hogy „bálványimádás helyett Istenhez való hűség, gyü­lölködések helyett testvéri megértés, patvarkodás (hamis vádaskodás, rágalmazás) helyett áldott békesség, irigykedések helyett megbocsátó szeretet, szívesség, jóság és öröm költözzék” az emberek szívébe, mert „így már a pünkösdhöz méltóan száll szívünkből ég felé az ünnepi ének”
Két héttel később, a június elsejei lapszám beszámol a csíksomlyói búcsúról, és szóvá teszi, hogy „eltiltották a székelyeket”.

A régóta híres pünkösdi búcsúra – amelyre valamikor egész Erdély katolikus népe elzarándokolt – 1921-ben szinte csak a közeli települések lakói mehettek el. Huszonöt községből jöttek hívek, és 21 keresztet hoztak magukkal. A Marosszékről érkezők három napig gyalogoltak, a gyimesi csángóknak viszont nem sikerült eljutniuk a „csodatevő szent szűz elé”, mivel a szépvízi főszolgabíró – akinek tisztségébe tartozott, hogy felügyeljen a fennhatósága alatti községekre – Középlakról visszaparancsolta őket.

A Regát irányából is akartak jönni zarándokok, de ezeket sem engedték tovább a helyi hatóságok. A tiltások ellenére a csendes Somlyó zajos, mozgalmas lett, a hegy visszhangzott a szent énekektől, a templomot pedig a buzgó fohászok töltötték be. A közel 7000 hívő a legnagyobb rendben fejezte ki hitét, nem történt semmiféle incidens.

A következő évtől kezdve a csíksomlyói búcsúra 20–25 ezer hívő zarándokolt el, és ez a szám az évek során egyre inkább gyarapodott. A búcsú nemzeti jellege is fokozatosan erősödött.

Lőrinczi Dénes
Háromszék