Az Erdélyi Katolikus Karizmatikus Megújulás XIII. országos találkozóját október 8-án tartották Csíkszeredában a helyi Búzamag közösség szervezésében. Az esemény mottóját Máté evangéliumából választották: „Ti vagytok a világ világossága” (Mt5,14).

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Több mint ezer résztvevő jelenlétében tartott előadást Fülöp Magdolna szociális testvér és Szénégető István családpasztorációs lelkész, a remeteszegi Szent Család-templom plébánosa, akik tanításaikkal a keresztény ember világban betöltött küldetésére irányították a fiatalok figyelmét. A programot ezen kívül pantomim előadások és szentmise gazdagította.

A gelencei Bétel ifjúsági csoport előadásában a mai emberre leselkedő kísértéseket állította középpontba, amelyek „megkötözhetnek”, a darab ugyanakkor rámutatott a szabadulás lehetőségére is. A csoport tagjai produkciójukban a közösség megtartó erejét is hangsúlyozták.

Fülöp Magdolna szociális testvér tanítását azzal kezdte, hogy Jézus ki akar hívni bennünket kényelmi zónánkból, hiszen célja a növekedés és a személy fejlődése. Mondanivalóját a világosság értelmézésével folytatta: úgy tudunk a világ világossága lenni, hogy Jézus fényét tükrözzük. Ő bennünk él, „Ő a nap és mi vagyunk a hold”. A mi világunk egy sötétben élő világ, ahol sokan inkább szeretik a sötétséget, mint a világosságot. Sötétben tapogatóznak tömegek, és sokan élnek tudatlanságban Isten dolgait illetően. Magunkat is rajtakaphatjuk azon, hogy sötét indulatok, gondolatok, sőt időnként cselekedetek is előfordulnak életünkben. Ezeket el szeretnénk rejteni, hogy ne kerüljenek fényre. „A világot akkor lehet igazán megváltoztatni, ha átitatjuk jósággal, becsületességgel, szent élettel” – mondta Fülöp Magdolna, majd hozzátette: „Az Isten szerinti életek tudják csak megváltoztatni a világot.”

Nem tudunk hatást gyakorolni a világra, ha nem különbözünk tőle. „A mi életünk, otthonaink, kapcsolataink másak kell, hogy legyenek, mint azoké az embertársainké, akik nem ismerik Istent” – fogalmazott, majd folytatta: „Nem tudok világítani, ha magam is sötétségben járok.”

Ezt követően a megtisztulásról beszélt: tudatosítsuk magunkban, hogy mi a veszély, mibe keveredtünk, majd hogyan tisztulhatunk meg. Hogyan tarthatjuk távol magunkat attól, hogy beszennyeződjünk? – tette fel a kérdést. Megoldásként Szent Pál szavait idézte: „Ne hasonuljatok a világhoz, hanem gondolkodástokban megújulva alakuljatok át, hogy felismerjétek, mi az Isten akarata, mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes.” (Róm. 12,2)

„Amennyiben jó dolgokat gondolunk másokról, irgalommal tekintünk másokra, amikor a legnagyobb jót akarjuk a másik ember számára – akár szeret, akár nem –, akkor elkezdünk láthatóan megváltozni. A gondolataink is, az érzésvilágunk is. Miért? Mert amit vetettünk, azt aratjuk” – mondta a szociális testvér.

Tanítása végén a küldetésről is beszélt: „Ha szenvedélyemmé válik az, hogy megismerjem Jézust, hogy benne éljek, hogy benne megmaradjak, hogy hozzá hasonlóvá válljak, akkor a szívem égni kezd azért, ami neki fontos. Mindegyikünk számára Isten elképzelt egy olyan területet, egy olyan küldetést, ami által Isten országát elhozhatjuk a földre. De fontos, hogy ezt tőle kérdezzük meg, mert Ő tudja.” Ezt követően Iancu Laura csángó származású költőnő tanúságtételét hallgathatták meg az résztvevők.

Fülöp Magdolna tanítása után a találkozó imaszolgálattal folytatódott, amelynek keretében imapárok fogadták azokat, akik önmagukért kértek közbenjáró imádságot az alábbi mottó szellemében: „Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük.” (Mt 18,20)

A délutáni program a székelyudvarhelyi Pitypang ifjúsági közösség pantomimjével kezdődött, amelynek mottója az Indulj és menj! című ifjúsági ének refrénje volt: „Küldelek én, megáldlak én, csak menj, és hirdesd szavam!” A fiatalok előadása arra mutatott rá, hogy akkor tudunk kiteljesedni, ha azt tesszük, amire Jézus elhívott bennünket. A produkciót ismét dicsőítés követte, majd Szénégető István családpasztorációs lelkész tartott előadást a keresztény ember küldetéséről, amelyet röviden így foglalt össze: „Isten akarta, hogy legyek, én nem véletlenül születtem, nem csak a szüleim szerelmének vagyok a gyümölcse, hanem Isten engem akart. A legszentebb pillanat az életemben az volt, amikor megfogantam. Isten szánt nekem egy helyet ezen a földön éppen úgy, ahogyan az egyházban is. Van egy feladatom, ami összefügg az én foganásommal. Amikor engem Isten megalkotott, akkor egy bizonyos céllal alkotott meg” – mondta a családok iránti elkötelezettségéről jól ismert plébános, majd így folytatta: „Istennek az a terve, hogy megismerjük őt, hogy halljuk az örömhírt, hogy van Isten, jó az Isten, szeret az Isten és haza vár az Isten. Mi is az én küldetésem a világban, az egyházban?” – tette fel a kérdést, majd öt fényt, öt pontot mutatott be, amely hozzásegíthet mindannyiunkat, hogy megtaláljuk, mi a küldetésünk:

1. Isten meghívott engem egy nagy átalakulásra – amikor elgördül a húsvéti sírt lezáró kő és új ember születik.

2.  Én vagyok a világ világossága – tudok-e krisztusi alázattal szolgálni, anélkül, hogy elismerésre vágynék?

3. Tanúságtétel – beszélek-e arról, hogy mit tesz az Isten az életemben, bennem és általam?

4. A befogadás kultúrája – örülök-e azon embereknek, akik először toppannak be a közösségbe, vagy érdeklődök-e azon közösségi tagok iránt, akik valami okból nem jöttek a közösségbe? A missziós szem, szív, fül alakítható

5. Missziós lendület – hol van az én helyem, és hogy akar engem az Isten használni közösségen kívül? A missziós lendület az, amikor kifele megnyílunk.

Szénégető István előadása után szentségimádást tartottak, amelyen ifjúsági dalok és az Oltáriszentség előtti elmélkedések követték egymást, de csendes, személyes imára is volt lehetőség. A zenei szolgálatot a Psallite ifjúsági ének és zenekar végezte.

A záró szentmisét Tamás József segédpüspök celebrálta. Prédikációját a lélek, bölcsesség és szeretet fogalmai köré építette fel. Kitért arra, hogy „a keresztény ember – Jézus Krisztusnak a követője – akkor válik a világ világosságává, ha a léleknek az embere, ha lelket visz a mindennapi életbe”. Feladata rendet tenni önmagában és önmaga körül is. A segédpüspök szerint a bölcsesség embere Jézus tanítását helyezi első helyre életében, és ezt közvetíti embertársai felé is. Beszédében hangsúlyozta, hogy a szeretet a legértékesebb ajándéka Istennek, értékesebb az egészségnél, a tudásnál, a talentumainknál, az anyagi javaknál. Az ember annyit ér, mint amennyi szeretet lakozik benne. A szeretet apró jó cselekedeteit kell tennünk, mert ezekből a mozaikkockákból egy nagyon szép élet jöhet létre – fogalmazott Tamás József. 

A következő katolikus karizmatikus találkozót 2017. október 14-én rendezik meg. Az idei, elhangzott előadások felvételei ITT meghallgathatóak. 

Forrás és fotó: Erdélyi Katolikus Karizmatikus Megújulás

Magyar Kurír