Augusztus 6-án, Urunk színeváltozásának ünnepén Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát a papság szentségében részesítette Matusz Tamás Gergelyt, szerzetesi nevén Hugó testvért a délelőtt 11 órai szentmisében.

KÉPGALÉRIA – Klikk a képre!

Urunk színeváltozásának ünnepén Várszegi Asztrik főapát Szent Márton hegyén pappá szentelte Matusz Hugó szerzetestestvért, a budapesti Szent Szabina-kápolnához tartozó Szent Benedek Tanulmányi Ház ideiglenes lakóját. Az ünnepen részt vettek a Magyar Bencés Kongregáció közösségeinek tagjai, a pannonhalmi, bakonybéli, budapesti, győri és tihanyi bencések, a Csornai Premontrei Apátság szerzetesközösségének képviselői, a Győri Egyházmegye egyházközségeinek papjai és hívei, valamint családtagok és barátok. 

„Csodálatos az Isten!” – A szentelendő szólítása után Várszegi Asztrik főapát ezzel az egyszerű felkiáltással fordult a jelenlévő hívekhez, de elsősorban Matusz Hugó testvért szólította meg. A főapát – Isten csodálatosságát mint személyes, hívő meggyőződést kifejezve – az egyház és ezen belül a papi hivatás küldetésének lényegére mutatott rá, amely éppen ennek a csodálatosságnak a hirdetésében rejlik. A tanítványok előtt a Tábor hegyén felragyogott Isten dicsőségének fénye, amely nem más, mint Krisztus szeretete az emberek iránt. Akik ennek a szeretetnek a mélységét megtapasztalták, akik személyes kapcsolatot ápolnak Istennel, egyben arra is meghívást kapnak, hogy ezt a szeretetet sugározzák az emberek felé.

Amint a főapát rámutatott, a papi hivatás lényege is ebben rejlik, az evangélium és az eucharisztia által az emberekhez közel vinni Krisztust, Isten jóságát. Az eucharisztiáért, mint közösségért azonban áldozatot kell hozni, amely a papi hivatás belső mozzanata is egyben.

Várszegi Asztrik Hugó testvért arra szólította fel, hogy Isten örömét befogadva és részesülve az Istennel való találkozásban, a „tábor hegyi” együttlétben hivatása szerint ezt az örömöt adja tovább az embereknek. A pap hivatása ugyanis a lelkek megnyerése Isten számára – fogalmazott a főapát.

Beszédében utalt arra a fordulatra is, amely Hugó testvér életében történt, arra a csodára, amely az egykori virgonc, hittanórán hancúrozó kisfiú pappá szenteléshez vezető útjában fejeződik ki.

A szentbeszéd elhangzása után Matusz Hugó testvér tiszteletet és engedelmességet fogadott a mindenkori főapátnak, majd a Mindenszentek litániájának eléneklése alatt az oltár előtt földre borulva fejezte ki az Istennek való teljes önátadását.

A litánia eléneklése után a főapát kézrátételével adta át a papi hatalmat, majd a jelenlévő szerzetespapok kézrátétele következett. A felszentelő ima elhangzása után Hugó testvérre ünnepélyesen ráadták a miseruhát, amely alatt az Efezusiaknak írt levél egy részlete hangzott el: „Hallottátok, s megtanultátok, hogy az igazság Jézusban van. Vessétek le a régi embert, és újuljatok meg, alleluja.” (Ef 4,21-23.)

A miseruha felvétele után Várszegi Asztrik krizmával kente meg az újonnan felszentelt kezét annak jeleként, hogy Isten kiválasztottja, majd átadta a kelyhet és a paténát. A papi közösségbe való befogadás jeleként a főapát és a jelenlévő papok békecsókkal köszöntötték a felszenteltet. A közösség tagjainak köszöntése alatt a Korinthusiakhoz írt 2. levél részletét énekelték: „Istennek vagyunk szolgái, gyalázatban és dicsőségben, mint halálra szántak s mégis élők, mint szomorúak, de mindig derűsek, kiknek semmijük sincsen, de övék mégis minden.” (2Kor 6, 9-10.)

A papszentelés közös agapéval és Matusz Hugó szerzetes-áldozópap köszöntésével ért véget a Pannonhalmi Apátság ebédlőjében.

Fotó: Horváth Tamás

Várkonyi Borbála/Magyar Kurír