Szent László király somogyvári csontereklyéje és a Fatimai Szűzanya szobrának másolata érkezett december 19-én Biharkeresztesről a debreceni Szent Anna-székesegyházba. Az ereklye és a szobor jelen volt Ferenc pápa csíksomlyói látogatásán, és azóta határon innen és túl számos egyházközség hívei imádkozhattak előttük.
Az ereklye debreceni jelenléte a Bocskai István Lövészdandár számára is ünnep volt, hiszen Szent László királyt nemcsak a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye, hanem a katonák is védőszentjükként tisztelik. A megérkezés pillanatait követően dr. Krakomperger Zoltán, a székesegyház plébánosa vezette az imát, majd a hívekkel együtt közösen elénekelték a Szent László-litániát. Az eseményen és az azt követő püspöki szentmisén a Szent József köznevelési intézmény diákjai, tanárai is jelen voltak.

Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök a szentmise homíliájában a napi evangéliumi szakasz (LK 1,5-25) utolsó mondatának üzenetéről elmélkedett: „amikor rám tekintett, és ami az emberek előtt szégyenemre volt, attól megszabadított” (LK 1,25). Az Ószövetségi Szentírásban sok olyan asszonyról hallunk, akik meddők voltak és nem született gyermekük. Abban a korban ez szégyennek számított, mert a gyermek Isten áldása volt, de ma is az, bár sokszor azt terhesség-nek nevezik, nem pedig gyermekáldásnak.

A főpásztor az Ószövetség történeteire irányította a figyelmet, ahol láthatjuk, Isten előkészítette Fiának érkezését, Akit egy Szűz fogant és szült a világra. A meddő asszonyok is Máriához hasonlóan természetfölötti módon részesültek Isten áldásában. Isten különleges módon áldotta meg Ábrahám feleségét, Sárát; Jákob feleségét, Ráhelt; Sámuel próféta anyját, Hannát; Keresztelő Szent János anyját, Erzsébetet, akiknek gyermekei Isten emberei lettek, az Ő üzenetét közvetítették, és életükkel Jézus előképeivé váltak.

Isten évezredeken keresztül készítette elő az Ő útját, és amikor elérkezett az idő teljessége, elküldte Fiát, Aki egy Szűztől született. Ezt Izaiás próféta is megjövendölte: „Íme, a szűz fogan és fiat szül, Emmánuel lesz a neve. Ez azt jelenti: Velünk az Isten” (Mt 1,23).

Hogyan van velünk Isten? – tette fel a kérdést a főpásztor. A szentek által, akik jelként vannak a világban. A legteljesebb módon Mária szent, aki kegyelemmel volt teljes, és bárhol megjelenik a földön, Fiához hív és a megtérésre buzdít bennünket.

Istenre mutató jel nemzetünk történelmében egyházmegyénk védőszentje, Szent László király is, aki férfias küzdelemben védte hazáját, hitét, keresztény értékeit, Krisztust. Hasonló életszentségben élt leánya, Piroska, akit szintén szentként tisztelünk. Mert „ahol szent a gyökér, ott szentek az ágak is”. Milyen különleges dolog, ha valaki befogadva Isten ajándékát, képes Istenre mutató jel lenni, másokat elvezetni a természetfölöttire, arra, hogy Isten üzenetét közvetítsék.

Isten kegyelmének közvetítésére mindannyian képesek vagyunk, ha befogadjuk Őt, és hisszük, hogy bennünk akarja teljessé tenni szeretetét. Ezért jó nekünk a szentek közelében, mert rátekinthetünk életpéldáikra és követhetjük őket. A magyar szentekre tekintve elmondhatjuk, ha nekik sikerült, nekünk is sikerülhet. Ehhez Isten kegyelme és a mi együttműködésünk szükséges.

Ünnepeink és az adventi időszak is lehetőség, alkalom arra, hogy átgondoljuk hitünket, kapcsolatunkat Istennel és embertársainkkal, és új elhatározásra jussunk, hogy jócselekedeteink által megmutassuk, velünk az Isten.

A szentmise után az ereklye és a szobor Kaposvár felé folytatta zarándokútját.

A szentmisén közreműködött a Bocskai István Lövészdandár Debreceni Helyőrségi Zenekara.

Kovács Ágnes
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye