Charles de Foucauld 1858. szeptember 15-én született a franciaországi Strasbourgban; szüleit korán, 6 évesen elvesztette. Kezdetben Svájcban, majd Párizsban egy jezsuita középiskolában tanult. Rendetlen magaviselete miatt egy állami iskolában érettségizhetett, majd a francia katonai akadémián tanult tovább. Katonaként először Franciaországban, majd Algériában szolgált; de három évvel később elbocsátották, részben kicsapongó élete miatt. Később újra visszahelyezték a szolgálatba: ekkora már észrevehetően sokat változott.

Nagy hatással volt rá Afrika és az iszlám; érdekelte, mi az, ami egy muzulmán embert arra késztet, hogy naponta ötször letérdeljen, és bármely körülmények között imádkozzon.

1882-ben elhatározta, hogy felfedezi Marokkót, Tunéziát és Algériát. Elhagyta a hadsereget. Mardochi Abi Serur rabbival útnak indult Marokkóba; majd Joseph Aleman nevű rabbinak adva ki magát eljuthatott a keresztények számára veszélyesebb vidékekre is. Feltérképezte az Atlasz-hegységet, amelynek jelentős része ismeretlen volt az európaiak előtt. 1884-ben Henri Duveyrier támogatásával kiadta aFelfedezőút Marokkóban című könyvét, mellyel nagy elismerést szerzett francia és angol nyelvterületen. A francia földrajzi társaság aranymedállal jutalmazta.

Mind jobban vonzotta őt a keresztény élet. 1886-ban megismerkedett Huvelin atyával, s a vele való kapcsolat hozta a döntő fordulatot: 1890. január 16-án belépett egy szigorú trappista szerzetesközösségbe. Először a franciaországbeli Saint-Laurent-les-Bainsbe, majd Szíriába, utána Algériába helyezték. 1896-ban Rómába küldték teológiát tanulni; s miután 1897-ben lejárt ideiglenes fogadalma, tanulmányait megszakítva Názáretbe utazott, ahol klarissza nővérek kolostorszolgájaként tevékenykedett három éven keresztül. Huvelin atyával szüntelenül tartotta a kapcsolatot. 1901. június 9-én Verviersben szentelték pappá.

A Szaharába ment, megpróbált barátja és testvére lenni a sivatagi nomádoknak. Nem téríteni akart, hanem szeretni. Egész életével akarta kiáltani az evangéliumot. A muzulmánok között élt és imádkozott értük. 1901 októberében az algériai Benni Abbesbe költözött remeteként, püspöki engedéllyel. Ekkor fogalmazta meg tételesen elképzelését egy új szerzetesrendről, a Jézus Szent Szívének Kistestvéreiről.

1914 előtt, amikor Tamanrassetbe, az Ahaggar-hegységbe költözött, megírta a francia-tuareg szótárt, mely máig a tuareg szótárak alapját képezi. Összeállított egy tuareg nyelvtankönyvet. Később is folytatta a tuareg kultúra kutatását; nyelvészettel és etnológiával is foglalkozott. Több könyvet írt a tuaregekről, egy berber törzsről, amely a Szahara nyugati és középső részén él. Sok tuareg költeményt fordított franciára, s a Bibliát átültette berber nyelvre. 1914-ig háromszor hazautazott Franciaországba, de az I. világháború kitörése után Tamanrassetben maradt, és igyekezett segíteni a rászorulóknak.

Megalapította a Jézus Szíve Közösséget, amely a tuaregek evangelizációjáért kötelezte el magát. 1916. december 1-jén egy berber összetűzés során egy mohamedán szektához tartozó tuareg csapat, francia ügynöknek vélve, megtámadta és meggyilkolta.

„Atyám, átadom magamat Neked, tégy velem tetszésed szerint. Bármit teszel is velem, megköszönöm, mindenre kész vagyok, mindent elfogadok, csak akaratod bennem és minden teremtményedben beteljesüljön. Semmi mást nem kívánok Istenem. Kezedbe ajánlom lelkemet, Neked adom Istenem, szívem egész szeretetével, mert szeretlek, és mert szeretetem igényli, hogy egészen Neked adjam át magam, hogy végtelen bizalommal egészen kezedbe helyezzem életemet, mert Te vagy az én Atyám.”

Charles de Foucauld életében nem talált követőre, a Vatikán sem fogadta el az általa megálmodott szerzetesrendet. Tizenhét évvel később, 1933-ban azonban követőkre talált: pontosabban ők találtak rá Károly testvérre, mint példaképre. El Abiodh Sidi Cheikhben alapították meg közösségüket, amely 1968 óta mint Jézus Kistestvérei Közösség működik, egyházi jóváhagyással. 1939-ben Magdeleine Hutin megalapította a Jézus Kistestvérei rend női ágát. Foucauld atya tanúságtétele tíz vallási kongregáció és nyolc lelkiségi társaság életében gyökerezett meg.

Boldoggá avatási pere 1978-ban kezdődött el. 2005. november 13-án avatták boldoggá.

„Charles de Foucauld példája arra hív, hogy lélekben kövessük a názáreti úton és a csendben, amelyet a sivatagban élt” – buzdított XVI. Benedek pápa 2005 novemberében az Úrangyala-imádság előtt mondott katekézisében.

Magyarországon Boldog Károly testvér lelkiségének követői a Jézus Kistestvérei szerzetesközösség és azok a családok, fiatalok, világi hívek, akik ma is szeretnék felfedezni Jézus názáreti egyszerűségét és rejtett jelenlétét a hétköznapokban. 2007-ben Vasadon kápolna épült, melyet Jézus Szíve és a Szent Kereszt tiszteletére szenteltek és Boldog Charles de Foucauld oltalmába ajánlottak. A kápolna hátsó falán látható secco Charles de Foucauld életének egy jelenetét ábrázolja: Károly testvér azon személyek körében látható, akik nagy hatással voltak életére.

Forrás:  Magyar Kurir