Szeretettel köszöntelek a ZARÁNDOKLAT - Élő egyház közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
ZARÁNDOKLAT - Élő egyház vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a ZARÁNDOKLAT - Élő egyház közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
ZARÁNDOKLAT - Élő egyház vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a ZARÁNDOKLAT - Élő egyház közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
ZARÁNDOKLAT - Élő egyház vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a ZARÁNDOKLAT - Élő egyház közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
ZARÁNDOKLAT - Élő egyház vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Az
Úr tanítványai köréből János kiemelkedő személyiség: Péter után ő a
legfontosabb az apostolkollégiumban. Az apostolok közül csak Szent Pál
fogható hozzá fogékonyság és a teológiai gondolkodás mélysége
tekintetében.
A négy evangélista közül az ő szimbóluma a sas,
melynek szárnyalása, magas röpte és napra figyelő tekintete jól kifejezi
János sajátságait. A negyedik evangéliumban csak úgy szerepel, mint "a
tanítvány, akit Jézus szeretett", s ez olyan jelző, amelyet a
tanítványok közül senki más nem visel.
A szentírás magyarázókat
sokáig foglalkoztatta a kifejezés: "a tanítvány, akit Jézus szeretett".
Kétségtelen, hogy János Péterrel és Jakabbal együtt kiemelkedő szerepet
vitt az apostolok körében. Ők hárman alkotják azt a legszűkebb kört az
Úr körül, akik vele lehetnek kiváltságos pillanatokban: a színeváltozás
hegyén, Jairus házában és az Olajfák hegyén a vérrel verítékezéskor. De
még e három közül is János áll a legközelebb az Üdvözítő szívéhez, mert
az utolsó vacsorán nem Péter, nem is Jakab, hanem ő hajthatta a fejét
Jézus keblére. És húsvét vasárnapjának reggelén, amikor Mária Magdolna
futva hozta a hírt, hogy üres az Úr sírja, Péterrel együtt futásnak
eredt, látni a mondottakat, s ő, a fiatalabb ért oda elsőnek.
És
János valóban fiatal volt, ha meggondoljuk, hogy az evangéliumot 90-100
között írja, Krisztus nyilvános működése pedig 28-30 közé esett. Így
János volt az apostolkollégiumban a Benjamin, akit az Úr a legjobban
szeretett.
Élete utolsó időszakáról sajnos keveset beszélnek a
hiteles történeti források. Sőt, e forrásokban megjelenik egy János nevű
presbiter alakja, akiről nem lehet biztonsággal megállapítani, hogy
azonos-e az apostollal, vagy másvalakiről van-e szó. A hagyomány azonban
azt mondja, hogy János Efezusban munkálkodott, és igen magas korban
halt meg. Az evangéliuma utolsó részéből is erre lehet következtetni
(21,22 skk.).
Abból azonban, hogy ő volt a "kicsi", s hogy az Úr
annyira szerette, nem szabad a kényeztetés felé szabadjára engedni a
képzeletünket. Már akkor kemény munkásélet állt mögötte, amikor Jézus
hívó szava hangzik feléje, hiszen halász volt a testvérével, Jakabbal
együtt. A szülői házban, Zebedeus és Szalóme házában sem a puha kényelem
uralkodott. Ugyanazt a nem is veszélytelen foglalkozást űzte napról
napra, mint a másik testvérpár, Simon és András. Az evangélium elején
pedig kiderül, hogy János már talált is magának egy szigorú mestert, és
csatlakozott Keresztelő Jánoshoz, annyira szíven találta a mennyek
országa közeledtét hirdető prófétai szó.
Nem sokkal később az
Üdvözítő maga is kinyilvánította, hogy Jánost nem puhafából faragták: a
bátyjával, Jakabbal együtt a "mennydörgés fiainak" nevezi őket (Mk
3,17). Ez a név jelzi, hogy nagyon is a cselekvés emberei voltak
mindketten, s olykor dühös türelmetlenséggel ki is törtek. "Mester -
jelentette az egyik napon János az Úrnak -, láttunk valakit, aki a
nevedben ördögöt űzött, de nem tart velünk. Megtiltottuk neki, mert nem
tartozik közénk!" (Mk 9,37). Vagy-vagy: ilyen radikálisan érti János a
tanítványok jogait és kötelességeit.
Egy másik eset még
jellemzőbb. Jézus tanítványaival együtt a szamaritánusok egyik falujához
közeledett. A falubeliek, amikor látták, hogy Jeruzsálem felé tartó
zarándokok, nem adtak nekik szállást. Akkor Zebedeus két fia megszólalt:
"Uram, ha akarod, lehívjuk az égből az istennyilát, hadd pusztítsa el
őket!" (Lk 9,54). Mindjárt ott helyben Isten büntető ítéletével akarja
megtorolni a Mester irányában megmutatkozó ellenséges magatartást.
Azon
sem csodálkozhatunk, hogy egy szép napon éppen ez a két tanítvány áll
oda Jézus elé, hogy személyes várakozásuk és reményük beteljesedését
kérjék tőle. A vágyuk pedig az, hogy Jézus intézze úgy, hogy egyikük a
balján, másikuk a jobbján kapjon helyet dicsősége országában (Mk
10,30-37). De a megdicsőüléshez az út a szenvedésen át vezet, ezért a
Messiásnak vissza kell utasítania a tanítványok kérését, akik még mindig
a nép körében élő, harcos Messiás várásában gondolkodnak. A válasz most
is a mennydörgés fiaira jellemző buzgóság: a szívükben égő szeretet
meggondolatlanságával, nem számolva a következményekkel, föltétel nélkül
hajlandónak mutatkoznak arra, hogy igyanak az Úr kelyhéből, a
szenvedések kelyhéből, és részt vállaljanak a keresztségben, melyet
Krisztus magára vesz (Mk 10,38-40).
Krisztus a maga Messiás
voltának kinyilatkoztatását a kereszt felé vezető úton nyilvánította ki.
A készség pedig, amelyet János mutatott, nem volt üres szólam.
Szeretete hősies és hűséges volt, s ennek legszebb bizonyságát az
evangélium akkor szolgáltatja, amikor elmondja, hogy a szeretett
tanítvány követte Mesterét végig a keresztúton. Ott állt a kereszt alatt
is Jézus anyja mellett, és ott hallotta a szót: "Asszony, íme a te
fiad!... Íme, a te anyád!" (19,26).
Krisztus megváltó halála és
föltámadása a mennydörgés fiainak temperamentumos tettrekészségét is
megkeresztelte és megtisztította. Ettől kezdve János minden erejével és
képességével a megfeszített, de megdicsőült Messiás örömhírét hirdeti.
Szent
Pál oszlopnak nevezi Jánost Péterrel és Jakabbal együtt, amikor arról
beszél, hogy ők hárman a kéznyújtásukkal fejezték ki egyetértésüket a
pogányok közötti evangelizációval, és hitelesítették a Pál által
hirdetett evangéliumot (Gal 2,9).
A Tizenkettő közül Péteren
kívül csak Jánost említi név szerint Szent Lukács az Apostolok
Cselekedeteiben: "Ítéljétek meg magatok, helyes volna-e Isten előtt,
hogy inkább rátok hallgassunk, mint Istenre!" - így válaszolt Péter,
Jánossal együtt bátran a főtanácsnak arra a parancsára, hogy többé nem
beszélhetnek Jézusról (3,1-11; 4,13-22; 8,14-25).
Mindarról, amit
látott és hallott, János akkor sem hallgatott, amikor kitört a
zsidó-római háború, és Jeruzsálem, valamint a templom pusztulása
megpecsételte Izrael sorsát (Kr. u. 70). Annyi bizonyos, hogy mindaddig,
amíg Szent Pál Efezusban működött, János nem járt ott (54-57 között).
Annak azonban semmi nem szól ellene, hogy a zsidó háború kitörésekor
János sok más kereszténnyel együtt elhagyta Palesztinát, és az akkori
világ egyik nagyvárosában, Efezusban telepedett meg, ahogy ezt a
hagyomány mondja.
Ünnepét a nyugati egyházban a 6. század óta, december 27-én ülik.
Istenünk,
ki Szent János apostol által föltártad előttünk Igéd titkait, kérünk,
add, hogy amit ő oly nagyszerűen megírt, azt értelmünk kellő
fölkészültségével fogadjuk be!
Forrás: Szentek élete
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!