December 8-9-én a domonkos rend török provinciája tagjai nemzetközi konferenciával és helyi kiállítással ünnepelték a rend alapításának 800. évfordulóját – tájékoztatta szerkesztőségünket a helyszínről Sághy Marianne történész, egyetemi tanár.

Az események főszervezője Claudio Monge OP a galatai Szent Péter és Szent Pál-templom plébánosa, a fribourg-i egyetem tanára volt.  Az ünnepi ülésen jelen volt Louis Pelâtre Isztambul emeritus apostoli vikáriusa, Fausto Arici OP provinciális és Gianni Vinciguerra, az olasz kulturális intézet vezetője.

A konferencia előadói – Claudia Barsanti, Marie Bossaert (Róma), Chiara Bardino (Firenze), Andrea Paribeni (Urbino), Paolo Girardelli, Saro Dadyn, Irem Güçlü Prifti, Silvia Pedone (Isztambul) – nemcsak a domonkosok galatai jelenlétének folyamatosságát, hanem a misszió jellegét és jelentőségét is vizsgálták.

A domonkosok az 1230-as években telepedtek meg Konstantinápoly Galata városrészében, ami akkor egy magas falakkal körülvett olaszok – elsősorban genovai kereskedők – lakta város volt. Miért jöttek a domonkosok Konstantinápolyba? Prédikálni, téríteni, a Szentföldet visszahódítani? Missziójuk mindhárom célt szolgálta. A „szakadár görögöket” akarták visszatéríteni a római egyházba, ugyanakkor a vallásközi párbeszédre is találunk példát, nemcsak a muszlimokkal, hanem az örményekkel, a melkitákkal, a grúzokkal és a zsidókkal is. Néhány példa van csak az iszlámról a katolicizmusra való áttérésre, jóval több az örmény katolicizmusról a rómaira való rítusváltásra. A 18-19. században az isztambuli domonkosok túlnyomó része örmény volt. 

Claudia Barsanti, a Hagia Sophia egyik legjobb ismerője a 15. századi firenzei szerzetes, Cristoforo Buondelmonte térképét ismertette. Ez a legjobb Bizáncot ábrázoló térkép – a 18. századig minden térképész ezt másolta –, amely részletesen bemutatja Konstantinápoly keresztény templomait.

Andrea Paribeni tágabb közel-keleti kontextusban vizsgálta az isztambuli domonkosok tudományos tevékenységét. Noha minden lehetőség adott lett volna, Isztambulban nem jött létre olyan domonkos orientalista központ, mint Jeruzsálemben és Kairóban. Ebben a testvérek tanultsága és érdeklődése mellett a nemzeti különbségek is szerepet játszhattak: az isztambuli (török) provincia itáliai provincia volt, tagjai tanítással és szociális munkával foglalkoztak. Az École Biblique de Jérusalem-et viszont tudós francia domonkosok alapították, akik a kutatásra, nem a tanításra összpontosítottak.

Marie Bossaert a 19-20. századi domonkos iskolákat mutatta be. A rend isztembuli tagjai fő feladatuknak ekkor is a pasztorációt és az oktatást tekintették. Iskoláikban soknemzetiségű diákok tanultak, a tanárok azonban mind olaszok voltak. Az olasz egység létrejöttének idején egyfajta versengés és feszültség alakult ki a franciákkal. 

A domonkos kolostor a mai Szent Péter és Pál-templom mellett állt. Nemcsak gótikus belsejét, hanem harangtornyát is megőrizte a kolostorból kialakított Arap dzsámi: a campanile ma minaret. A kolostortemplom híres Mária-kegyképe, az Odigitria, érdekes Köpönyeges Madonna-ábrázolás. 

A jelenlegi Szent Péter és Pál-templomot 1604-ben építették a genovaiak a kolostor mellett. Két tűzvész után a svájci-olasz építész, Gaspare Fossati (aki fivérével a Hagia Sophiát is restaurálta) újította fel 1841–1843-ban. A Szent Péter és Pál-templom levéltára számos érdekes dokumentumot őriz a középkori genovai társadalomról, az Odigitria-kegykép tiszteletéről, a pápai legátusok (Giuseppe Roncalli, a későbbi Szent XXIII. János pápa) és vikáriusok, valamint olyan világi tudósok (Leo Spitzer, Erich Auerbach) itteni működéséről, akik a náci Németországból menekültek az isztambuli domonkos zárda falai közé. Auerbach 1936-tól 1947-ig tanított Isztambulban és itt, a domonkosoknál írta meg Mimézis: A valóság ábrázolása az európai irodalomban című művét. A rendezvénysorozatot csellókoncert zárta a templomban.

Forrás és fotó: Sághy Marianne

Magyar Kurír