A nagypénteki szertartás április 3-án délután 5-kor kezdődött a Szentatya vezetésével a Szent Péter-bazilikában, passióval, homíliával, a kereszt előtti hódolattal, végül szentáldozással. A homíliát a szokásoknak megfelelően Raniero Cantalamessa, a Pápai Ház szónoka mondta. A Vatikáni Rádió híre.

Raniero Cantalamessa szentbeszédében a jelenkor szándékosan okozott emberi szenvedéseiből indult ki, amelyek jó része tudatosan a keresztények ellen irányul. Miután a megkínzott és Pilátus elé vezetett „Ecce homo” (Íme, az ember) jól ismert jelenetét bemutatta, ezt az embersorsot felismerni vélte korunk számtalan esetében is: „Mennyi »Ecce homo« van a világban! Mennyi bebörtönzött, akik ugyanabban az állapotban vannak, mint Jézus a helytartó előtt, magányosak, megbilincselve, megkínozva, olyan fegyveresek hatalmában, akik a legszörnyűségesebb fizikai és lelki vérengzésre ragadtatják magukat. Éppen emiatt nem aludhatunk, nem hagyhatjuk őket egyedül” – szólt a kapucinus szerzetes.

Az „Ecce homo” kiáltás azonban nemcsak az áldozatokra, hanem a hóhérokra is vonatkozik, azt jelezvén: „Íme, mire képes az ember!” Félelemmel eltelve mondjuk: „Íme, mire vagyunk képesek, mi, emberek!” Cantalamessa atya utalt a legfrissebb vérengzésre, az április 2-i, csütörtöki kenyai mészárlásra, amelyben iszlám szélsőségesek 150 keresztényt öltek meg. Beszélt továbbá a világ intézményeinek és közvéleményének a nyugtalanító közömbösségéről, rákérdezve: a múltban is hová vezette ez az emberiséget.

Ezen a napon Jézusra tekintünk, aki az Atyjához kiált: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekednek!” Ez nem is csak egy kiáltás, hanem egy halasztást nem tűrő kérés, aminek a meghallgatásáról ő maga biztosít bennünket – tette hozzá a szónok. Ez a „tudatlanság” elsősorban a katonákra vonatkozik, de Jézus imádsága nem szorítkozik csak rájuk, hanem a megbocsátás isteni nagysága mindenki felé fordul, még a legkérlelhetetlenebb ellenfél felé is. Isten Fia, ahelyett hogy vádolná az ellenfeleit, vagy pedig Atyja megbocsátására bízná őket, egyenesen védelmébe veszi őket – hangsúlyozta Cantalamessa.

Jézusnak ez a példája az apostolokat végtelen nagylelkűségre szólítja fel. Jézus nemcsak azt kéri, hogy ne tegyük a negatívot, a megbüntetés óhajtását, hanem valami pozitívot vár tőlünk mások javára, ez pedig az értük mondott imádság az Atya felé. Ahogy a hegyi beszédben tanítja: „Imádkozzatok azokért, akik üldöznek benneteket!”

Azt mondhatnánk erre a kérésre: „Uram, lehetetlent kérsz tőlünk!” A válasz ez lenne: „Tudom, de éppen azért haltam meg, hogy megadhassam nektek azt, amit most kérek tőletek. Én nemcsak parancsot adok nektek a megbocsátásra, és nemcsak a hősies példámat adom hozzá, hanem a halálom által arról a kegyelemről is gondoskodok, mely képessé tesz benneteket a megbocsátásra. Én a világra nem csak egy tanítást hagytam az irgalmasságról, ahogy azt mások is tették, hanem mint Isten, éppen a halálomból, az irgalmasság folyamát fakasztottam számotokra”– mondta a Pápai Ház szónoka.

Jézus a Kálvárián nemcsak egy végleges nemet mondott az erőszakra, és nem is csak igent az erőszakmentességre, hanem ennél sokkalt többet hagyott ránk: megbocsátást, szelídséget és szeretetet, továbbá mindazt az erőt, melynek jegyében és erejében mi ezt be is tölthetjük, meg is valósíthatjuk – fogalmazott a nagypénteki szertartás keretében tartott homíliájában Raniero Cantalamessa.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: L'Osservatore Romano

Magyar Kurír