Egészségügyi dolgozók és segítő foglalkozásúak számára szervezett háromnapos lelkigyakorlatot a Pécsi Egyházmegye február 15–17-ig a máriagyűdi Domus Mariae Zarándokházban.

A lelkigyakorlatot Dohány Zoltán kórházlelkész vezette, aki előadásaiban olyan kérdésekre kívánt választ adni, hogy egy betegség hogyan érinti lelkileg a beteget, a beteg hozzátartozóját, illetve a segítőket. Az előadások során a résztvevők megismerkedhettek a témával foglalkozó egyházi és világi szakirodalommal, valamint a szenvedésről és a reményről szóló pápai megnyilatkozásokkal, egyházi tanítással.

Az előadások, elmélkedések, közös imádságok sorába a lelkigyakorlatot vezető Dohány Zoltán szombat estére a „Fordul a kocka” elnevezésű programot illesztette, a szót pedig átadta a lelkigyakorlatozóknak, és arra biztatott mindenkit, hogy tegyen tanúságot olyan találkozásról, amikor a beteggel, segítségre szoruló emberrel való kapcsolatban, találkozásban valamilyen módon Isten segítségét, jelenlétét, közelségét tapasztalta meg.

Az előadások utáni imádságokat a Kozármislenyből érkezett Máté Mária Magdolna, Teréz nővér vezette. „Ferences nővérként külön öröm volt számomra, hogy ennek az ősi ferences kolostornak a falai közt az elmélkedések előtt újra meg újra Assisi Szent Ferencnek egy rövid imádsága hangzott fel közös imádságként, és a lelkigyakorlat záróimádságában Szent Ferenc saját húsvéti munkájának gyümölcsét, a Naphimnuszt is meghallgattuk. A »húsvéti munka« szakkifejezés ugyanis hangsúlyosan előkerült az elmélkedések alkalmával, és mindannyiunk számára a valódi remény eszköze és hordozója lett” – osztotta meg élményeit Teréz nővér.

A februári találkozó a Pécsi Egyházmegye kifejezetten egészségügyi dolgozóknak szervezett lelkigyakorlatainak második alkalma volt, először októberben gyűltek össze a lelki feltöltődésre vágyó segítők. A résztvevők közül többen éppen az őszi lelkigyakorlat hatására döntöttek úgy, hogy a februári alkalomra is jelentkeznek.

„Harmincöt éve végeztem az orvosi egyetemen, de soha az egyetemi képzés alatt, sem azután semmilyen továbbképzésen vagy kongresszuson nem hallottam Krisztusról, a gyógyítóról. Soha nem hallottam arról, hogy az orvos–beteg relációban hol van Isten. Amikor októberben meghallottam ezt a szakmaspecifikus lelkigyakorlatot, úgy éreztem, hogy ez az, amire mindig vágytam és vártam. Így természetesen örömmel vettem részt mindkét lelkigyakorlaton” – fogalmazott Kruppa Ilona doktornő, aki azt is hozzátette, hálás a lelkigyakorlatot vezető lelkipásztornak az őszinte, mély elmélkedésekért, Teréz nővérnek az életigenlésért, a többi résztvevőnek pedig a szeretetteli egymás felé fordulásért.

Forrás: Pécsi Egyházmegye

Fotó: Visontai László

Magyar Kurír