„Domonkosok a társadalomért – OP 800” címmel szervezett nemzetközi konferenciát a domonkos nővérek magyar közössége a Budapesti Corvinus Egyetemen. A február 24-én tartott tanácskozás a rend társadalmi, szociális szerepvállalására, az elődök és elméleteik mai jelentőségére irányította a figyelmet.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A domonkos rend alapításának 800. évfordulójára alkalmából meghirdetett jubileumi év lezárásaként megrendezett konferencián Deák Viktória Hedvig OP, a nővérek általános főnöknője elmondta: a helyválasztással is üzenni kívántak. Nem egyházi környezetben szeretnék ugyanis bemutatni azt a gazdag teológiai és filozófiai hagyományt, amely 800 éven át válaszolni tudott minden kor aktuális kérdéseire. A domonkosokról kialakult közkeletű kép elméleti, elvont kérdésekkel foglalkozó szerzeteseknek láttatja őket. Valóban  legfőbb küldetésük a teológia művelése, de a teológia – mint Istenről való beszéd – fontosnak tekint mindent a világban, ami kapcsolódik Istenhez.

Deák Hedvig Szent Margit alakját hozta fel példaként: ahogy az imában egyre közelebb került Istenhez az elvonultságban imádkozó, vezeklő királyi hercegnő, úgy vált számára egyre fontosabbá az ember. Az ima nagy érdeklődést és érzékenységet alakított ki benne, minden lényegessé vált számára, ami Istenhez tartozott. Vezeklő élete felelősségvállalás volt az Egyházért és Magyarországért.

Születésének 775. évfordulóján az Árpád-házi szent tiszteletére a Magyar Nemzeti Bank (MNB) emlékérmet bocsátott ki, melyet a konferencián Baritz Sarolta Laura OP mutatott be. Aquinói Szent Tamás paradigmaértékű tételét idézte: a pénz nem cél, hanem eszköz, az emberi cselekedeteket motiváló értékhierarchia legalsó fokán áll. „Ha megértjük és helyesen fogjuk fel szerepét a gazdaságban, eljutunk a fenntartható fejlődés megvalósításához” – mutatott rá a közgazdász nővér. Az 1968 óta folyó emlékérme-kibocsátással az MNB is azt üzeni, a pénznek van önmagán túlmutató jelentősége, ezért is lehet az érme érték, a hagyományőrzés eszköze. A Szent Margit tiszteletére kibocsátott érme a bank új sorozatát vezeti be, mely az Árpád-házi szenteknek állít emléket. A Margit-érme Szöllőssy Enikő Munkácsy-díjas szobrász és érmeművész alkotása. Az előoldal fő motívuma a Margit-szigeti domonkos kolostor romjainak egy részlete, a hátlap Margitot ábrázolja Simone Martini Assissiben látható freskója alapján. Az érme 50 000 forintos arany és 2000 forintos névértékű színesfém kiadásban vásárolható meg a Magyar Pénzverő Zrt. érmeboltjában.

Horváthné Rudolf Teréz, a pénzverde vezérigazgatója Deák Hedvig általános főnöknőnek és Baritz Sarolta Laurának adott át egy-egy példányt.

A konferencia Oxfordból érkezett előadója, Richard Finn OP Palenciától Peruig Athénon át címmel tér- és időbeli távlatban mutatta be a domonkosok szerepvállalását szociális és társadalmi kérdésekben. Mit mondtak az elődök, milyen szerepet töltöttek be a domonkos intézmények, és mi a megfogalmazott elméleti tudás jelentősége korunkban? – ezekre a kérdésekre kereste a választ. A rend tevékenysége azt bizonyítja: nem választhatók el egymástól az irgalom testi és lelki cselekedetei. A domonkosok számára a legfőbb cél a lelkek megmentése, de nem hagyható figyelmen kívül a test rászorultsága – mutatott rá az előadó Szent Domonkos példája alapján, aki eladta a számára nagyon értékes könyvtárát, hogy élelmet tudjon adni az éhező embereknek.

A domonkosok társadalmi jelenléte több volt mint a hagyományos adakozás – hangsúlyozta a szerzetes. Beszélt a rend béketeremtő tevékenységéről a városállamok viszályaitól sújtott Itáliában, a szegénység elleni küzdelemről, a gyarmatosítók kegyetlenkedéseinek kitett indián lakosság védelméről, az emberi jogokat deklaráló domonkos tudósok munkásságáról, a reformáció, a felvilágosodás és a francia forradalom idején kifejtett küzdelemről a katolikus vallás védelméért és a vallásszabadságért, az angliai iparosodás hozta nyomor enyhítéséért és a második világháborús menekültek helyzetének javításáért Belgiumban. Az előadó hangsúlyozta, a rend ma sem akar intellektuális gettóban élni, és reményét fejezte ki, a konferencia előadásai erről a publikumot is meg fogják győzni.

A keresztény–muszlim párbeszédről előadást tartó Jean-Jacques Pérennès OP teológiai, filozófiai és közgazdasági tanulmányait követően muszlim többségű országokban élt: Algériában, Egyiptomban, Irakban, Palesztinában. Kiemelt terület munkásságában a vallásközi párbeszéd, melyről több könyvet tett közzé. „Boldog domonkos vagyok, a muszlim országokban eltöltött huszonöt év tapasztalatát szeretném megosztani” – kezdte Keresztény és muszlim integráció a II. vatikáni zsinat fényében és a jelenlegi realitások című előadását. Ha ma vallásközi párbeszédről beszélünk, egyházi körökben is fokozott ellenállásba ütközünk. Ezt az elutasítást a félelem diktálja, kiváltó okai között fontos szerepet játszanak a vallási fanatizmus nevében elkövetett erőszak-cselekedetek, az ellenőrizetlen migráció, az ismeretek hiánya és az előítéletek – vázolta az okokat.

Előadásában történetiségében tekintett a vallásközi párbeszédre. Kiindulópontját a II. vatikáni zsinat adta, mely új utakat nyitott, és bár a keresztény–zsidó párbeszédre koncentrált, megkezdődött a keresztény–iszlám dialógus is. VI. Pál már kezdeményezte a párbeszédet, és a Nostra aetate kezdetű történelmi nyilatkozat megfogalmazta az egyistenhívő vallások tiszteletét. Ezt a Lumen gentium kezdetű zsinati dokumentum továbbfejlesztette, és kimondta mindazok tiszteletét, akik „velünk együtt imádják az irgalmas Istent”.

A vallásközi párbeszéd konkrét lépesei voltak az egyházi vezetők látogatásai, II. János Pál testvéri kéznyújtása, az assisi békeimádság, a közösen szervezett konferenciák, majd XVI. Benedek hivatalos találkozásai muszlim vezetőkkel. Mindezek fontos felismeréseket hoztak: egymás megismerése révén egymás felfedezését, az iszlám részéről a kiátkozások visszavonását.

A ’70-es években azonban ez a gyümölcsöző folyamat megtorpant: az iráni forradalom és Afganisztán elfoglalása drámai változást eredményezett. Mindkét oldalon erősödött az agresszivitás, a helyzetet nehezítette, hogy a két vallás viszonyát elsősorban politikai és szociológiai oldalról közelítették meg, és az iszlámot illetően Nyugaton, illetve az Egyházon belül felmerült számos kérdés megválaszolatlan maradt.

„Láttam a keresztények üldözését – ezek után bízhatunk a muszlimokban? Lehet valódi párbeszéd?” – ezek a kérdések munkáltak az Egyházban is. A domonkos előadó szerint akkor járunk jó úton, ha szánunk időt arra, hogy megismerjük egymást, ha elfogadjuk, hogy kisebbségben együtt élve közeledhetünk egymáshoz, ha együtt dolgozunk, ha mélyebb spirituálist megélve nyitottan közeledünk egymáshoz. Jacques Pérennès szerint az előttünk álló közös kihívások – a szegénység, a globális felmelegedés, az emberi jogok problémája – az együttműködés számos területét kínálják. Ez pedig lehetővé teszi, hogy a szavak szintjéről a személyes kapcsolatok szintjére jussunk.

„Évekbe kerülhet, míg kölcsönös bizalmat építhetünk, de a közös értékeink keresésének útját kell járnunk, így találni fogunk utakat, melyeken közeledhetünk egymáshoz – mondta személyes tapasztalata alapján. Jacques Pérennès arra is rámutatott, elengedhetetlen, hogy saját önazonosságunk, saját vallási identitásunk erős legyen, ez az, melynek alapján egymást tisztelni tudjuk. Hitünknek valós spiritualitásban kell gyökereznie, ezeknek a gyökereknek mélyre kell hatolniuk. S bár hosszú lesz az út, de nincs más lehetőség, csak a párbeszéd útja – állapította meg az előadó, aki végül áttekintést adott a domonkos hagyományról, mely a kezdetektől jelen van az iszlám világban.

Négy tanáccsal zárta vallásközi párbeszédre bátorító előadását: ne a félelem vezessen, éljünk a teológiai megközelítés lehetőségével, tegyünk tanúságot az evangéliumról, és imádkozzunk.

A nemzetközi konferencián további domonkosok is megszólaltak. Geraldine Smyth OP - domonkos nővérek szerepét mutatta be az Észak-Írországi békeépítésben, Hannah Rita Laue OP a börtönpasztorációról, Pat Daly OP a társadalmilag felelős befektetések (SRI) és társadalmi felelősségvállalás kérdésköréről beszélt. A konferencia világi előadói között volt Turgonyi Zoltán, aki a tomista filozófiáról, Flavio Felice a ferences és domonkos hagyomány összehasonlításáról, Frivaldszky János a civil gazdaság és a jó kormányzás természetjogi alapjairól, Nyirkos Tamás a domonkos politikai hagyományról beszélt.

Fotó: Lambert Attila

Trauttwein Éva/Magyar Kurír