A program első részében Proksza Gyöngyi grafikus, festőművész Most és mindörökké című szakrális tárlatát nyitotta meg Csaba testvér a Pannónia Kulturális Központ Padlásgaláriájában. 

A szépség isteni attribútum, ha azt mondjuk valamiről, hogy szép, egyúttal Istent is mondunk és fordítva. Ez tükröződik a művésznő minden alkotásán, méltatta a tárlatot Csaba testvér, amely elsősorban a magyar keresztény örökség kincseit villantja fel, főként a Szűzanya és az Árpád-házi szentek tiszteletének állít emléket, s a magyar história és a szakrális időfolyam stációit ábrázolja a látvány és a képzelet erejével. Böjte Csaba kiemelte a tárlaton látható Szent László-ábrázolásokat, amelyek különösképpen megdobogtathatják az erdélyiek szívét ez alkalommal, a szent névünnepén.

Szent László Erdély védőszentje, s bár sok száz esztendő eltelt az ő halála óta, példája ma is követendő lehet – mutatott rá. Leginkább a kiengesztelődésre való képességét tekinthetnénk útmutatónak mai szeretetkrízisben szenvedő világunkban, amelyet a széthúzás bomlaszt minden szintjén a társadalmaknak. Szent László, bár családja sok nehézségen ment keresztül, meghajtotta fejét nagy elődje, Szent István előtt: az ő idejében emelték a szentek közösségébe az államalapítót és fiát, Szent Imre herceget is. De Koppány felé is meghajtotta fejét, és az ősi somogyi birtokon bazilikát emeltetett, s megtett mindent, hogy az indulatok kihunyjanak, hogy az emberek szívébe szeretet költözzék, a becsületes munka, az imádság erősítse őket, s a szép iránti elkötelezettség kivirágozzék. Mikor pedig betörő kunok felett győzelmet arattak, térdre borulva kérte katonáit, hogy a legyőzött ellenséget ne bántsák, ne pusztítsák el, hanem a papok térítsék Krisztus hitére őket. Bízott benne, hogy letelepedve majd együtt építhetik a magyarokkal az országot. Árpád-házi elődeinknek megvolt ez a befogadó, másokat integráló, szövetségkötő szellemisége, ami sajnos Trianon óta elveszett – mondta Csaba testvér, majd így folytatta: népünknek most az egységteremtő, összefogó lelkületre volna legnagyobb szüksége, hogy ne egymásnak legyünk ellenségei, hanem a rossznak.

A tárlatmegnyitón közreműködött Proksza Gyöngyi művésznő két unokája is, aki régizenei dallamokat játszottak furulyán, valamint a vendég gyermekkórus Czakó Gabriella és Nagy Éva Vera iskolanővérek vezényletével. A nővérek elmondták, hogy Szovátán szeretnének létrehozni egy olyan központot Böjte Csaba testvér egyetértésével, amely a magyar kultúrának, a zenei anyanyelvőrzésnek és a lelki nevelésnek adna otthont gyermekek, fiatalok, felnőttek számára képzőhelyként, táborhelyként. S úgy gondolták az atyával együtt, hogy megpróbálnak gyűjtést kezdeményezni fellépéseikkel erre a célra.

A program a Szent Imre-templomban folytatódott, ahol Csaba testvér és Szabó János, a templom plébánosa mutattak be szentmisét. A plébános szeretettel köszöntötte a vendégeket. Templomuk, mondta, ahol a magyar szent család ereklyéit őrzik, Trianon után tíz évvel épült erdélyi stílusban, s ennek üzenete volt és van a mai magyarokhoz azóta is. Az ünnepség részeként felállították a vendégek a prágai Kisjézus szobrocskáját, jelezvén, hogy Ő az erdélyi gyermekek kísérője, példaképe, védelmezője adománygyűjtő körútjukon.

Szentbeszédében Csaba testvér szintén a gyermeki állapot fontosságáról, tisztaságáról szólott, idézve Jézus üzenetét, mely mindannyiunkhoz szól: ha nem leszünk olyanok, mint a gyermekek, nemigen jutunk be a mennyek országába. A mai ember nagyon komoly lett, komoly felnőtt, s legtöbbször nem követi azokat a gyermeki tulajdonságokat, erényeket, amelyek Jézus is bemutatott nekünk újszülött korától egész földi útján. Pedig ezekben rejlik a keresztény magatartás, életszentség lényege. Vajon a mi életünk központjában mennyire van ott a gyermek? – vetette fel a kérdést Csaba testvér. Él-e bennünk az az ősbizalom, amely a gyermekben még jelen van, s amelyet Jézus egész életével tanúsított? Ez jellemezte a tanítványokkal való kapcsolatát is elhívásuktól kezdve, s nemcsak a barátaiban bízott, hanem még bűnös, rossz emberekben is. Sokakat éppen béketűrésével győzött meg, és a hittel, hogy képesek a változásra. Böjte Csaba kiemelte mindemellett az Istenre hagyatkozás, az Isten tanácsainak meghallgatására szolgáló elmélyedés és imádság szerepét is a kudarcokban, gondokban, valamint azt, amit végképp elfelejtett már a mai ember: a játék fontosságát. Hogy önfeledten tudjunk örülni, közösségben kikapcsolódni, vidáman, hálát adva a Mennyei Atyának világunkért, életünkért, gondviseléséért.

A szertartás után a gyermekkar felemelő koncertet adott. Műsorukban  az egyházi és szakrális népénekek mellett Kodály-művek is szerepeltek.

Toldi Éva /Magyar Kurír