A marosvásárhelyi belvárosi római katolikus plébániatemplom szakrális terében, az északi oldalkarzaton rendezték be a kétezres évek elején a környékbeli plébániák egyházművészetét bemutató tárlatot – tájékoztat a Rómkat.ro.

Csató Béla főesperes és Márton Judit műemlékvédő szakmérnök álmodták meg és hozták létre a múzeumot, amely bemutatja a római katolikus egyház környékbeli múltját, több évszázados emlékeit, örökségét. Célja az egyházmegye plébániái által már nem használt, jelentős művészeti és történeti értékkel rendelkező, veszélyeztetett műtárgyak begyűjtése, bemutatása, megőrzése, konzerválása, és ha lehetséges, restaurálása.

Az olajfestményeket, értékes ötvösműveket, szobrokat, liturgikus felszereléseket és kegytárgyakat őrző múzeum 2005 augusztusától látogatható. A plébánia levéltárosa, múzeumának őre, Barabás Kisanna elmondta, hogyan kerültek mostani helyükre a közszemlére szánt értékek: „Márton Judit erdélyi és magyarországi szakemberekkel az egész egyházmegye területét bejárta, és leltárt készítettek. A helyszíneken felmérték a múzeumi vagy műtárgyértékű felszerelési darabokat, liturgikus tárgyakat, majd Marosvásárhelyre szállították azokat, amelyekről tudták, hogy megfelelő tárolás híján tönkremehetnek, elveszhetnek. A későbbiek során a marosi és küküllői egyházkerületekre szűkült le a begyűjtési munka. De meg kell itt említenünk azt is, hogy a begyűjtötteken kívül vannak még különféle adományokból származó tárgyak is a múzeumban” – tájékoztatott a gyűjtemény kezelője, aki bemutatott néhány tárgyat is, amelyet a múzeumban őriznek.

A múzeum bejáratának közelében látható egy gótikus középkori darab, a Székelykálból származó keresztelőmedence. Ideszállítása előtt Kálban már nem is a templomban tartották, hanem a cinteremben (a templom melletti, fallal körülvett temetőben) elásták, és virágokat ültettek bele. A múzeumba kerülése után restaurálták.

A kisbácsi Madonnára a templom tornyában találtak rá sérült állapotban, karjai letörtek, és az orra is megsérült. Barokk kori kisplasztika, amely a múzeumban található többi tárgyhoz hasonlóan fertőtlenítve, konzerválva van, restaurálására viszont még nem kerül sor.

Kerelőszentpálról érkezett a gyűjteménybe a máriapócsi Szűz Máriát ábrázoló kegykép, amit Károlyi Klára – Haller Gábor gróf özvegye – festetett meg hálából, hogy a reformáció után sikerült visszaszerezni a templomot a katolikus egyházközség számára. Ehhez társul a mariazelli kegykép, amit ugyancsak Károlyi Klára festetett annak örömére, hogy a család három tagja élve került haza egy csatából.


Vannak a múzeumban olyan tárgyak is, amelyeket történelmi változások miatt nem használtak többé. Ilyen például a Szent Ágnest ábrázoló 19. századi kép, amely az egykori marosvásárhelyi római katolikus leányiskolából került ki az 1948-as államosításkor. Ágnes – Mária mellett – a lányok védőszentje a Mária kongregációban. A szintén államosított helyi római katolikus főgimnáziumból származik egy zászlómasni, amit Majláth Gusztáv Károly erdélyi püspök édesanyja, Majláth Györgyné adományozott az ifjúságnak 1899-ben.

Kelementelkéről került a marosvásárhelyi múzeumba a Henter család fogadalmi képe, amely azért is érdekes, mert a festmény mindkét oldala festett. Az egyik oldalon Krisztus keresztje alatt a Henter család imádkozik, a másikon pedig egy szép pietà-ábrázolás látható. Ugyancsak a Henter családé volt az itt őrzött, 1783-ból származó, Batthyány Ignác püspök által megáldott feszület is. Itt őrzik még az 1972-ben lebontott marosvásárhelyi Szent Imre ferences templom főoltárának oromzati képét is.

A vásárhelyi minorita templomból, illetve zárdából többek között két nagyméretű festmény került a múzeumba, az egyik Nepomuki Szent Jánost, a másik a Szent Családot ábrázolja.

A Haller-Harmath család adományaként került a múzeumba Haller János nejének portréja. A képen Daniel Zsófia gyönyörű barokk ruhában látható, torokszorítót, fűzőt és az osztrák csillagkeresztrendet viseli, amelyet azok a magasabb arisztokráciához tartozó katolikus nők kaptak, akik sokat jótékonykodtak.

Nagy értékben adományozott műtárgyakat, legfőképpen 18-19. századi ikonokat a múzeumnak a Németországban élő Csiszér Miklós műgyűjtő.

A múzeum mellett a plébániának saját levéltára is van. Ez a gyűjtőközpont a marosi és a küküllői kerületek szórvány-egyházközségi levéltárai számára jött létre a Keresztelő Szent János-plébániatemplom északi oratóriumában és a Deus Providebit Tanulmányi Ház egyik helyiségében. Marosvásárhelyen a szervezett iratbegyűjtést Bíró Emese indította el 2005-ben, aki tíz egyházközség levéltárát gyűjtötte össze. A jelzett kerületek levéltári anyagainak többségét a marosvásárhelyi belvárosi plébánia jelenlegi levéltáros-muzeológusa, Barabás Kisanna gyűjtötte be 2006 óta. Az iratanyag rendezését is legnagyobb részben ő végezte, és folyamatosan végzi. A múzeum és a levéltár előzetes egyeztetés alapján látogatható, illetve kutatható.

„A múzeum és az itt szervezett kiállítások célja nem az, hogy teljes képet adjanak az egyházmegye szellemi és tárgyi örökségéről, hanem az, hogy elképzelhetővé tegyék a töredékek által az egykori gazdag múltat. Tárgyaink eltérő művészettörténeti értéket hordoznak, de egyház-, vallás-, és művelődéstörténeti jelentőségük nagy” – tette hozzá Barabás Kisanna.

Fotó: Rómkat.ro

Magyar Kurír