Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök a debreceni Szent Anna-székesegyházban mutatta be az éjféli szentmisét.

A főpásztor szentbeszédében a betlehemi jászolra irányította a figyelmet, mint ahogyan Ferenc pápa is tette december 1-jén Greccióban, ahol Szent Ferenc állította az első betlehemet. A Szentatya itt írta alá Admirabile signum kezdetű apostoli levelét.

A jászolnál meghatottságot, megindultságot érzünk, mert Isten nyilvánvalóvá tette előttünk, emberek előtt az Ő gyöngédségét abban, hogy a világmindenség Teremtője leereszkedett emberi kicsinységünkbe. Az ember Isten képére lett teremtve, és az Isten emberarcúvá lett. Lemondott minden dicsőségéről, hogy olyanná váljon, mint mi. Ez a karácsonyi örömhír. Isten közösséget vállal velünk, magára veszi az emberi magatartás minden formáját: sír, édesanyja táplálja, később játszik a gyerekekkel az utcákon, dolgozik nevelőapja, József műhelyében, nevet, leül az apostolaival beszélgetni a tábortűz mellett. A végtelen Isten erre is képes. Milyen jó ilyen Istent szeretni! – hangsúlyozta a püspök.

A legszebb karácsonyi történetet leírták, de van egy mondat az evangéliumban, ami mellett nem mehetünk el szó nélkül: a szent család nem kapott szálláshelyet a városban. Nem csupán egy szép, kedves történetről van szó, hanem benne minden szó gondolkodásra, döntésre és cselekvésére késztet bennünket – hívta fel a hívek figyelmét a főpásztor. – Isten közeledni akar hozzánk. Kap-e nálunk szállást, befogadjuk-e Őt az életünkbe? Jézus ma is megtestesül minden szentmisén. Milyen sokszor könnyen vesszük ezt! Ő kínálja magát, de nem fogadjuk Őt, nem kap helyet a szívünk szállásán.

A pásztoroknak és a napkeleti bölcseknek megváltozott az élete a Kisdeddel való találkozás után. Jézussal találkozunk ezen a szent éjszakán. Holnaptól hogyan folytatódik az életünk? – kérdezte Palánki Ferenc. Emlékeztetett arra, hogy Ferenc pápa Greccióban egy legendáról is beszélt, arról a pásztorról, aki üres kézzel ment a betlehemi jászolhoz. A történet szerint Mária észrevette, hogy ez a pásztor hátul, szégyenkezve áll, így odavitte neki a Kisjézust, és a kezébe adta. A pásztor örömmel fogadta el a gyermeket, majd továbbadta Őt pásztortársainak.

Merjünk odaállni akár üres kézzel is Jézus elé, fogadjuk el az Ő végtelen ajándékát, saját magát, és adjuk tovább Őt embertársainknak, hogy mi is átélhessük a legszebb karácsonyi történetet, az örök Isten szeretetének történetét – zárta homíliáját a megyéspüspök.

A teljes tudósítás ITT olvasható.

* * *

Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Erdő Péter bíboros, prímás a budapesti Szent István-bazilikában mutatott be szentmisét karácsony éjjelén. Szentbeszédében arra biztatott, hogy karácsonyi örömünk ne fáradjon el az ünnepek végére, hanem legyen része mindennapi életünknek.

„Készüljünk az eucharisztikus kongresszusra úgy, hogy januártól szeptemberig minden elsőpénteken, vagyis kilenc egymást követő hónapban folyamatosan járuljunk szentáldozáshoz, bűneinktől megtisztulva, a kegyelem állapotában. Jézus Szíve ígéretei között talán a legnagyszerűbb így hangzik: »Mindazok számára, akik kilenc egymásután következő hónap első péntekén áldoznak, megígérem a végső megtérés ajándékát; ők nem velem ellenségeskedésben fognak meghalni, hanem megkapják a Szentségeket és Szívem biztos menedékük lesz a végső pillanatban«.”

Erdő Péter bíboros homíliáját ITT olvashajták.

Fotó: Lambert Attila

* * *

Hajdúdorogi Főegyházmegye

Idén karácsonykor is megtelt a debreceni Attila téri főszékesegyház, ahol az éjféli Szent Liturgiát Kocsis Fülöp érsek-metropolita vezette.

A főpásztor szentbeszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy egy csodálatos családtörténetnek vagyunk szemlélői, pontosabban a szereplői. Egy asszonytól születik egy gyermek, aki az Isten Fia, aki azért vetette magát alá a törvénynek, hogy mindazokat, akik a törvény alattvalói, megváltsa, és Isten fiaivá tegye, és akik az Isten fiai, azok megkapják az Isten Fiának a lelkét, aki azt kiáltja a szívünkből: Abba, Atya.

Ahogyan a Fiú szereti az Atyát, úgy segít nekünk is az Isten, hogy megszeressük az Atyát, elküldi nekünk a lelkét és a szívünkből fakadóan azt mondjuk: Abba, Atya. Rávezet bennünket egy új útra, a szeretet útjára. Ez az az új törvény: szeress és tégy, amit akarsz! Aki szeret, az szabhat, de csak ki igazán szeret, az igazán szab. S föl kell ismerni, meg kell találni, rá kell jönni, hogy mi jelent az igazi szeretet. Mit jelent az, hogy az Isten valóban Atya – hangsúlyozta Kocsis Fülöp. 

A metropolita a család fontosságáról is beszélt. „Családot kell építeni, ennek a világnak éppen erre van leginkább szüksége. Persze, valaki azt mondhatja, hogy de nekem nincs családom, nem lesz, magányos vagyok – ez az atya csak azokhoz beszél, akinek van családja. Én is magányos ember vagyok, nincs feleségem és gyermekem, de családom igen! Mert megtapasztalom, hogy az Isten, az Egyház az én családom, az Isten az én örök életre szóló élettársam. S ezt minden embernek fölkínálja az Isten. (...) Minden hívő ember családban él, senki sem magányos, aki hisz, aki tudja mondani az Istennek: Abba, Atya, Apám, Te, aki szeretsz engem, Te, aki a mennyben vagy, én is azt szeretném, hogy jöjjön el a Földre a Te országod. Hogy az a mennyei boldogság, ami betölti a szentek seregét, az itt, a Földön valósuljon meg. Ezért tanította nekünk az Isten Fia azt az imádságot, amit csak ő tudott elmondani, csak Ő tudta úgy szólítani az Atyát: Abba, Atya. De ezt a lelket mi is megkaptuk. Karácsonykor egyesül velünk az Isten.”

Kocsis Fülöp szentbeszéde ITT olvasható.

* * *

Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye

Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek a kalocsai Nagyboldogasszony-főszékesegyházban mutatott be éjféli ünnepi szentmisét. Koncelebráltak a város papjai. A székesegyház teljesen megtelt karácsony éjjelén.

Az Úr jelei nem a mi logikánk szerintiek – mondta a főpásztor szentbeszédében. – A jel, amit ezen az ünnepen találunk, teljesen hétköznapi. Kisdedet találunk. S minek a jele ez? A Messiás érkezésének. A régi korokban talán érzékenyebbek voltak a jelekre, mint a mai, kizárólag racionálisan gondolkodó emberek. Ehhez nagy segítség volt például a Biblia pauperum, vagyis a „szegények Bibliája”, mely egyszerre teológia, művészet, sőt költészet is. A történelem során sokféle formában festették meg a betlehemi jelenetet; belevitték a festők a maguk korát, a saját gondolataikat, de mindig megjelent a mély hit. Lorenzo Lotto reneszánsz festő A pásztorok imádása című képén például azt látjuk, hogy a Gyermek simogatja a pásztoroktól kapott bárány fejét. A festő hitével láttatja, hogy a Kisded lesz a Bárány, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit.

Bábel Balázs felhívta a figyelmet arra is, hogy a Betlehem szó annyit jelent: „a kenyér háza”. Szent Ágoston rávilágít, hogy az etetőben, a jászolban megjelenik az örök élet kenyere. Az érsek hozzátette: amikor az eucharisztikus kongresszusra készülünk, akkor fontos, hogy együtt lássuk a megtestesülés misztériumát és az élet kenyerének titkát. Az emberi élet az örök élet kenyere nélkül torzó lenne, „sziszifuszi” küzdelem. Ha nincs örök élet, ha az elmúlással a semmi következnék, akkor a küzdelmeknek semmi értelme.

A karácsony üzenet, és nem üzlet! A szeretet sem lehet az. A karácsonynak állandósult üzenete van: minden templom, ahol bemutatják a szentmisét, Betlehemmé válhat; megélhetjük a csodát, Jézus Krisztus közénk jön szeretetével és azzal az üzenettel, hogy Isten vissza akar vinni az atyai házba. A betlehemi pásztorokhoz hasonlóan a hálát dicsőítésre kell váltanunk. A jó hír, amit Jézus hozott, örök érvényű. A nagy cél az örök élet, melyet mindannyian várunk és vágyunk: hogy az Úr szeretete által eljutunk országába a szeretet Urának, aki értünk emberré lett – hangsúlyozta a kalocsa-kecskeméti érsek.

Fotó: Koprivanacz Kristóf

* * *

Kaposvári Egyházmegye

Karácsony éjjelén Varga László megyéspüspök celebrált ünnepi szentmisét a kaposvári Nagyboldogasszony-székesegyházban.

A főpásztor prédikációjában az örömről beszélt. „Nagy örömet hirdetek nektek, megszületett a világ megváltója, a názáreti Jézus Krisztus, az öröm gyermeke! Miért mondom azt, hogy Jézus az öröm gyermeke? Mert a Szentháromság tele van örömmel, szeretettel! Ebből a teljes szeretetből jött közénk az Úr Jézus Krisztus, s ahogyan teljes a szeretet, úgy teljes az öröm is. Számomra Jézus az öröm gyermeke. Azt mondta követőinek: mindezt azért mondtam el nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, s a ti örömötök ezzel teljes legyen!”

A teljes tudósítás ITT olvasható.

Fotó: Kling Márk

* * *

Pécsi Egyházmegye

A pécsi Szent Péter és Szent Pál-székesegyházban Kajtár Edvárd plébános celebrálta az éjféli szentmisét.

A székesegyház plébánosa a liturgia elején arra emlékeztette az ünneplő híveket, hogy Isten minden helyzetben jelen van, az örömteli és a kilátástalannak tűnő helyzetekben egyaránt. 

Az evangéliumi részletet (Lk 2,1–14) magyarázva Kajtár Edvárd felhívta a figyelmet arra, hogy a felolvasott tizenhat mondatból csak három szól Szűz Máriáról, az Ő jegyeséről és Jézusról, míg nyolc a pásztorokról. Tehát a bibliai szakasz középpontjában a pásztorok, a perifériára eső emberek állnak. Mindez arra utal, hogy Krisztus mindenki számára jelenvaló. Jézus Krisztus nemcsak a vallásos embereké, akik járnak templomba, nemcsak azoknak a Megváltója, akik hisznek benne. Ő mindenkinek a megváltója.

Az ünnep másik üzenete az örömhír mellett egy feladat. Gondolkozzunk el azon, hogy mennyi mindenért lehetünk hálásak! Ugyanakkor magunk is vigyük tovább a jó hírt, akárcsak az angyalok. Legyünk azok az emberek, akiken keresztül Jézus meglátogathatja a körön kívül lévő társainkat – biztatott a pécsi székesegyház plébánosa.

A teljes tudósítás ITT olvasható.

Fotó: Harasztovics Arnold

* * *

Székesfehérvári Egyházmegye

Karácsony éjszakáján az ünnepi szentmisét idén is a Szent Imre-templomban celebrálta Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök. 

„Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta oda érte, hogy mindaz, aki benne hisz, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.” Erre az isteni gesztusra egyetlen válasz létezik: mi is adjuk az Istennek önmagunkat. Ha képesek vagyunk erre, imádságban, elmélkedve, belső fegyelemben, a jóra való készségben, hitben, reményben, ha készek vagyunk erre, akkor megtaláljuk Krisztusban mindazt, amire az embernek szüksége van – hangsúlyozta szentbeszédében a főpásztor.

Legyen Krisztus a mi gazdagságunk, a mi kincsünk. Kövessük tetteinkkel őt és tanítását, tegyünk róla tanúságot a világ előtt, nemcsak egy éjszaka, nemcsak az ünnep néhány napján, hanem egész életünkben, hogy a világot is alakítsuk és formáljuk, családunkat és azoknak az embereknek közösségét, akikkel kapcsolatban vagyunk, hogy Isten országa, amit Krisztus hirdetett meg, eljöjjön közénk, velünk legyen és mi mindenekelőtt ehhez az országhoz tartozhassunk – biztatott Spányi Antal.

A zenei szolgálatot a székesegyház kórusa végezte, Wasztl János karnagy vezényletével. A gregorián dallamok mellett a jól ismert karácsonyi énekeket is megszólaltatták.

A teljes tudósítás ITT olvasható.

* * *

Szombathelyi Egyházmegye

A szombathelyi székesegyházban Székely János megyéspüspök mutatta be az éjféli szentmisét.

Mi karácsony ünnepének az igazi lényege, üzenete? – tette fel a kérdést prédikációjában a főpásztor. – Isten kezébe vette a világot, az ember szívét, és a világ ettől az érintéstől felragyogott, megkapta az igazi fényét, távlatát. Isten magához ölelt minket, emberi szívvel akart minket szeretni, egészen közel akart hozzánk jönni, rámosolygott a világra a betlehemi gyermekben. Innen tanulta meg az emberiség az emberi méltóság nagyságát.  

Karácsony által értjük meg az emberi történelem értelmét. Csak akkor van igazi történelem, ha a világ nem zárt, hanem nyitott rendszer. Ha az Isten alkotott minket és hozzá térünk vissza. Létünk nem a semmiből a semmibe tart, hanem Isten szeretetéből vagyunk és hozzá is térünk vissza – hangsúlyozta Székely János. – Karácsony arra hív, hogy ahogyan Isten szeretete felragyogtatta az ember értékességét, létének távlatot adott, úgy mi is vegyük kezünkbe egymás életét. Legyünk mi azok, akik megváltoztatjuk a másik ember életét, meglátjuk másokban az értéket.

A teljes tudósítás ITT olvasható. Székely János szentbeszéde visszahallgatható ITT.

* * *

Váci Egyházmegye

A váci székesegyházban egyórás zenei áhítattal hangolódtak a hívek az éjféli szentmisére a Megváltó születésének éjszakáján. A szentmisét Marton Zsolt váci megyéspüspök mutatta be Varga Lajos váci segédpüspök és paptestvérei koncelebrálásával. A szertartáson az egyházmegye kispapjai is jelen voltak.

„A nép, mely sötétségben jár, nagy fényességet lát. Akik a halál árnyékának országában laknak, azoknak nagy világosság támad. Mert gyermek születik, fiú adatik nekünk” – e gondolattal kezdte szentbeszédét a megyéspüspök, majd elmondott egy történetet, mely szerint egy király élete végéhez közeledve úgy döntött, átadja királyságát négy fia közül annak, aki a palota dísztermének minden négyzetcentiméterét meg tudja tölteni a leghasznosabb, legjobb, legértékesebb dologgal. A legidősebb fiú finom homokkal, a második szalmával, a harmadik vízzel töltötte meg a termet, találékonyságuk tetszett a királynak. A legkisebb királyfi egy este bement a sötét díszterembe, gyertyákat gyújtott, és elhelyezte azokat a terem különböző pontjain, és ezeknek a fénye betöltötte az egész dísztermet. A királynak ez az ötlet tetszett a legjobban és így a legkisebb fia lett a király. E kis történet kapcsán világított rá a fény fontosságára Marton Zsolt. „Kétezer évvel ezelőtt megszületett a gyermek Jézus, aki elhozta a fényt az emberiség életébe. Ő maga volt a fény. Ezen a csodálatos éjszakán a Fény születését ünnepeljük.”

A püspök kiemelte, hogy az ember mindig vágyott megszabadulni a sötétségtől, a sötétség hatalmától és saját belső sötétségétől. Az ókori Rómában december 25-én a Sol invictust, a dicsőséges nap, a fény születését ünnepelték. Egy kis csoport, a keresztények közössége ugyanakkor titokban az igazi Fény születését ünnepelte ezen a napon, és azóta is ezt ünnepeljük. „Ez a fény nem a reflektorok vakító fénye, nem a reklámok elkápráztató fénye. Ez a fény a remény, az öröm, az igazság világító és gyógyító fényessége. Isten Jézus Krisztusban újjáteremti a világot és benne az embert. Megígéri a népnek, mely sötétségben jár, hogy nagy fényességet fog látni. Ezen a karácsonyon bennünket is újjáteremt az ő Fénye által, ami nem más, mint Ő maga. Új kezdésre hív, újjá akarja teremteni a szívünket, életünket szelíd, de csodálatos fényével, Szentlelkének erejével és biztonságot sugárzó, acélos békéjével” – zárta szentbeszédét a váci főpásztor.

A zenei áhítaton és a szentmisén a váci székesegyház Szent Cecília kórusa működött közre Varga László karnagy vezetésével. Bednarik Anasztázia orgonaművész orgonált.

Fotó: Bölönyi Gabriella

* * *

Veszprémi Főegyházmegye

Udvardy György érsek a veszprémi Szent Mihály-bazilikában mutatta be az éjféli szentmisét. A főpásztorral együtt koncelebrált Takáts István érseki helynök, Varga István bírósági helynök, az Érseki Hittudományi Főiskola és a Boldog Gizella Szeminárium rektora és Nagy Károly apát, kanonok, a Szent Mihály-bazilika plébánosa. A bazilikát teljesen megtöltötték a hívek, a Duna Televízió élő közvetítése révén pedig világszerte követhették a liturgiát a nézők.

A liturgián a Szent Mihály-bazilika kórusa végzett zenei szolgálatot, vezényelt Zsilinszky Cecília. Orgonán közreműködött Major László papnövendék.

Az angyalok éneke hívott egybe bennünket is. Nagy örömmel jöttünk, mert szívünk vágya hajt bennünket. Jöttünk, mert ez az ének, ez a hang megfelel a lelkünknek, erre vágytunk. Halljuk a békesség énekét, hányszor vágyakoztunk, hiányoltuk, küzdöttünk érte – kezdte homíliáját Udvardy György. – Halljuk a dicsőség énekét és felfedezzük benne életünk méltóságát. Fölfedezzük az Isten jóakaratát. Jót akar adni az embernek, szereti az övéit. Szereti az Isten az embert. Fiát adta értünk, fiát adta nekünk, hogy életünk legyen és bőségben legyen.

Sokszor érezhetjük úgy, az Isten távol van. Most azt éljük meg, hogy Isten egészen közel jött, közelebb már nem jöhet – hangsúlyozta a főpásztor. – Most azt látjuk, megtestesül, közel jön hozzánk az Isten. Ha valakit szeretek, akkor egy akarok lenni vele, vele akarok időt tölteni, azt akarom, hogy értse, ki vagyok és érteni akarom őt. Ezért a szeretet valamiféleképpen egységet teremt. Hányszor érezhetjük úgy, az Isten nem ismeri a sorsunkat, nem ismeri a múltamat, nem ismeri a terheimet. Most azt látjuk, mindannyiunk terhét magára vette a piciny, kiszolgáltatott gyermek, aki mások segítségére gondoskodására szorul. Betegségeinket ő hordozta, keresztjeinket ő vette magára.

Hányszor érezzük úgy, szeretnénk jól szeretni. De nem tudunk vagy csak ideig, óráig. Most a gyermekben azt látjuk, hogy Isten tanít meg bennünket szeretni. Tanít bennünket szeretni úgy, hogy eggyé lesz közöttünk. De tanít bennünket szeretni úgy is, hogy megmutatja a szeretet mértékét: ami a minden – folytatta az érsek. – Mindent odaad azokért, akiket szeret. Szeretetből lesz emberré és bemutatja nekünk az Istent, Atyaként mutatja be. Bevon bennünket abba a kapcsolatba, ami a Fiú és az Atya között van. Odaajándékozza nekünk ezt a kapcsolatot, ezért szólíthatjuk mi is Istent Atyának és ezért tekinthetünk mi is úgy egymásra, mint testvérekre. Megajándékoz bennünket a gyermeki kapcsolattal.

Az éjféli szentmise után Udvardy György pezsgős koccintásra invitálta Márfi Gyula nyugalmazott érseket, a szentmisén szolgálatot ellátó atyákat és a papnövendékeket. Ezután az érseki palota erkélyéről, közös ima után, a főpásztorok megáldották a várost és annak minden lakóját.

A teljes tudósítás ITT olvasható.

Forrás: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye, Esztergom-Budapesti Főegyházmegye, Hajdúdorogi Főegyházmegye, Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye, Kaposvári Egyházmegye, Pécsi Egyházmegye, Székesfehérvári Egyházmegye, Szombathelyi Egyházmegye, Váci Egyházmegye, Veszprémi Főegyházmegye

Magyar Kurír