Életem titka

A napokban kaptam ezt a kommentet, gondoltam őszintén válaszolok rá: „Kedves Apó! Szeretném személyesen tőled megkérdezni, hogy hogyan lehet egy ilyen életet nem csak élni, hanem megélni is, és így továbbadni, ahogy Te is teszed. Bámulatos. Néhány ilyen "pedagógiai fortélyba" is beavathatnád majd olvasóid egy postban!”

Csak Isten erejével. Egyszer Kanadában a vonaton egy nő megkérdezte: - Maga katolikus pap? - Még nem az vagyok, most megyek teológiára, hogy felkészüljek. - Akkor nem nősül meg? - Nem. - Hát ez természetellenes! - Én meg úgy mondanám, hogy természetfeletti. - Hát az meg mi? - Ha ezt nem érti, akkor az én nőtlenségemet sem fogja megérteni. De azért mondok valamit, mert kérdezte: Isten erejével élem meg ezt az életformát, nem a saját erőmmel. Ezért természetfeletti. Krisztus minden nap táplál Testével és Vérével, ez ad nekem erőt.

Ezzel a kis történettel már el is mondtam életem titkát, misztériumát. Isten meghívásával kezdődött. Ez olyan erős volt, hogy annak ellenére, hogy éppen akkor nagyon szerelmes voltam, Jézus mellett tudtam dönteni. Ezen magam is csodálkoztam! Életem titkához tartoznak még más kegyelmi ajándékok:

• Mindig érdekeltek a szegények, nehéz helyzetben élő emberek. Ebben nagy része van édesanyámnak, aki kis koromban mindig magával vitt, amikor ételt, ruhát vitt szegény családoknak. Kamaszkoromban nyaranként kemény testi munkát végeztem, mert nagyon érdekelt a munkások élete. Külvárosi szegény gyerekek cserkészcsapatát is szerveztem. Köztük kaptam meg hivatásomat: „munkáspap leszek”.
• Ezt az indítást később úgy fogalmaztam meg, hogy MÁSOKÉRT ÉLŐ EMBER akarok lenni. Életcélom megtalálása nagyon sok boldogságot hozott az életembe. Látva mások örömét és haladását, kétszeres öröm lett számomra.
• Mindig szerettem a kalandokat. Különösen azokat, amelyek erőmön felüliek voltak, és csak Istenben bízva lehetett elindulni új utakon.
• Nem akartam a régi kerékvágásokban maradni. Különbözőségek, más kultúrák, új nyelvek, a szavak mögötti másfajta gondolkodásmódok csodálattal töltöttek el. Nem gondoltam, hogy mindent úgy kell csinálni, ahogy mi szoktuk. Könnyű volt alkalmazkodnom, örültem az újdonságoknak.
• A különféle beállítottságú emberekkel való kommunikálás, mindig érdeklődéssel töltött el. Egyszer figyelmeztetést is kaptam, hogy: „ne bratyizz annyit az orosz katonákkal”, pedig semmit sem tudtam oroszul. Engem az ember érdekelt!

Ezek szemelvények arról, hogyan éltem le életemet. Nincsen semmi csodálkozni való rajta, ha csak az nem, hogy Isten mit vitt végbe életemben. Az viszont, használva a te szavadat valóban „bámulatos”. Kérted, hogy avassalak be "pedagógiai fortélyaimba". Erről szívesen beszélek. Egész életemben a legkülönbözőbb embereket tanítottam: óvodásokat, gimnazistákat, egyetemistákat, öregeket, fiatalokat, alkoholistákat, rabokat, hajléktalanokat, tanárokat, jegyeseket, házasokat, papokat, szerzetesnőket stb. Olyan szerencsés helyzetben voltam, hogy legtöbbször rám volt hagyva, hogy mivel foglalkozzunk. Nálam a „tanítás” nem azt jelenti, hogy előadok. Az anyag, amivel foglalkozom, ha csak lehetséges, mindig a hallgatók érdeklődése szerint változik. A módszer pedig alapvetően PÁRBESZÉD, úgy is lehet mondani: mély, személyes kommunikáció. Nem csak a szavakra figyelek, hanem a szavak mögött rejlő értelemre is. Amit a hallgatóm nem mond ki, de ott van a szívében. Japánban jól megtanultam figyelni erre a „rejtett kommunikáció”-ra is. Japánban a jéghegy csúcsát öntik csak szavakba, a többit intuícióval kell kisütni. Ennek a képességnek nagy hasznát veszem itthon is. A „tanítás” tehát szívből jövő és szívhez szóló kommunikáció. Nem azon alapszik, hogy „te nem tudsz semmit, én majd megmondom neked”, hanem azon, hogy mindketten akarunk egymástól tanulni. Ez a fajta kommunikáció valójában az igazi szereteten alapszik. Szeretetkapcsolatban vagyunk, ezért érdekel, amit mondasz. Az én részemről pedig fontos, hogy sikerül-e vagy sem a szívedhez szólni, és a párbeszéd során egy hullámhosszon voltunk-e vagy sem. Értékeket szerintem csak így lehet átadni. Ha pedig te is hívást érzel, hogy másokért élő ember légy, akkor még valamit szeretnék hozzáadni: 

• Imádkozz azokért, akikhez küldetésed van!
• Legyen mindig nyitott a szíved feléjük!
• Legyél hálás azért, amit tanulsz tőlük!
• Nap, mint nap tekints vissza arra, hogy milyen volt velük a kapcsolatod. Sikereid és kudarcaid a legjobb tanáraid!