A martfűi Szent Tamás-templomban mutatott be ünnepi szentmisét március 3-án Beer Miklós váci megyéspüspök. A szertartáson az 1957-ben meggyilkolt és a rá következő évben megtalált Kenyeres Lajos tiszavárkonyi plébánosra emlékeztek.

KÉPGALÉRIA – Klikk a képre!

Hatvan évvel ezelőtt, február 28-án egy martfűi halász találta meg az egy évvel korábban meggyilkolt Kenyeres Lajos plébános holttestét az áradó Tiszában. A hatóságok addig azt állították, hogy a plébános disszidált. A reverendás férfi személyazonosságát a rokonok, a halál okát – gerincvelő-roncsolás és lövési sérülés – orvos állapította meg. Az évforduló alkalmából mondott szentmisét követően Kenyeres Lajost ábrázoló emlékdomborművet lepleztek le a templom főbejárata melletti falrészen, melyet B. Laborcz Flóra, Ferenczy-díjas ötvösművész készített.

A szentmise elején Kovácsik Antal állandó diakónus, a plébánia vezetője köszöntötte a megjelenteket, a város képviselőit, valamint a környékről és távolabbi településekről érkezett papokat és híveket.

Beer Miklós püspök szentbeszédében hangsúlyozta: hamarosan a boldogok sorában köszönthetjük Brenner Jánost, aki hasonlóan Kenyeres Lajoshoz – hitéért, bátorságáért halt meg, így a Tisza-parti települések is joggal reménykedhetnek, hogy egyszer majd az ő papjukat is a magyar szentek és boldogok sorában köszönthetjük. A püspök kiemelte, hogy Kenyeres Lajos az emberekhez hitelesen hozta közel életadó áldozatával a szeretetet. Ezt azonban ellenségei nem bírták elviselni – el kellett hallgattatni. Nem viselték el, hogy Kenyeres Lajos azt hirdette, hogy Isten maga a szeretet, az irgalmasság és a jóság, minden élet forrása. A megyéspüspök utalt a felolvasott evangéliumi részre is, mely a tékozló fiú példája volt. Mint mondta, mindannyian tékozló fiúk vagyunk. Az viszont nem mindegy, vajon az atyai háztól távolodunk, vagy afelé törekszünk. Kenyeres Lajos huszonhét évi papi szolgálatában az atyai ház felé próbálta híveit irányítani szolgálatával, tanításával, buzdításával, élete példájával. Beer Miklós beszélt a tettesekről is: bármennyire is nehéz, Jézus irgalmas lelkületével kell azokra tekintenünk, akik a martfűi plébánost meggyilkolták. Szentbeszéde végén a hangsúlyozta: „Kenyeres Lajos már az atyai házban van. Minden bizonnyal jutalmát is megkapta. Kérjük, imádkozzon értünk, hogy áldozata ne legyen hiábavaló, értelmetlen. Kérjük égi imáját.”

A szentmise záróáldása előtt Máthé György szolnoki esperes-plébános szólt a hívekhez és kérte, imádkozzanak a vértanú tiszavárkonyi plébános boldoggá avatásáért. Miután a megyéspüspök a templom bejárata melletti domborművet megáldotta, a település korábbi plébánosa, a templomot építtető Tamási József szólt az egybegyűltekhez.

„Szeretném Kenyeres Lajos atyának megköszönni ezt a templomot. Amikor boldoggá avatásról szó van, az ember úgy gondolja, hogy példáját követhetjük, közbenjárására számíthatunk. Lajos atya azonban már 61 éve közbenjár értünk. Nem lehet véletlen, hogy a víz azon a tavaszon átsodorta a holttestét ide. A part másik oldalán vallásosabb emberek és vallásosabb vezetők éltek. Ott legalább volt pap. Ide az első pap holtan érkezett – mocskos, vizes, iszapos reverendában. De végre megérkezett egy pap Martfűre! Az, hogy ez a templom felépült, nem az én ötletem volt. Szerintem az övé. Nem akarta, hogy ez az egyre szépülő város templom nélkül legyen. Neki köszönhető a sok megtérés is. Ritka az olyan pap, aki annyit tudott tenni, mint Kenyeres Lajos. Neki köszönhető, hogy az a ma már kilencvenhat éves orvos, aki egykor megállapította Kenyeres Lajos halálának okát, utóbb, a betegek látogatása során amennyiben szükségét érezte, megkérdezte a betegeitől: »Józsi atyát nem kellene elhívni?« Így jutottam jónéhány rokonotokhoz, ismerősötökhöz haláluk előtt és kentem meg őket a szent olajjal.”

***

Ima Kenyeres Lajos mártír-pap boldoggá avatásáért:

Mennyei Atyánk! Te Kenyeres Lajost hívtad szolgálatodra, és a papszentelés kegyelme által híveid pásztorává tetted őt. Arra hívtál bennünket, hogy tanúid legyünk a világban. Ennek a tanúságtételnek kell jelen lennie életünk minden mozzanatában. Mennyei Atyánk, Te elhalmoztad Lajos áldozópapot áldásoddal és sokféle kegyelmeddel. Te az ő szavaival és írásai által tanítottad hívő népedet. Te adtad neki azt a kegyelmet, hogy az igazság és béke érdekében népedért felemelje szavát a világ nagyjai előtt. Köszönjük neked, hogy megadtad neki a lelki erősség kegyelmét! Hálát adunk neked, hogy nemcsak szavaival és írásaival, hanem életének föláldozásával is tanított bennünket az önfeláldozás értékéről. Add meg nekünk azt a kegyelmet, hogy közbenjárását megtapasztalva bizonyságot szerezzünk arról, hogy befogadtad őt mennyei dicsőségedbe! Add, hogy minél előbb tisztelhessük a boldogok, majd pedig a szentek között! Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.

Fotó: Bókay László

Bókay László/Magyar Kurír