Életműdíjat vehetett át Sirák András a Családorvos Kutatók Országos Szervezete XV. Kongresszusán február 25-én. Az egyetemi tanár, velencei háziorvos a kezdetek óta tagja a Máltai Mentőszolgálat önkéntes csapatának. A többszörösen kitüntetett doktor szerint háziorvosnak lenni hatalmas felelősség.

Sirák András 1980 óta háziorvos Velencén, jelenleg a város alpolgármestere. 1986 óta folyamatosan oktat a Semmelweis Egyetem Családorvosi Tanszékén, emellett  jelenleg a szegedi és pécsi orvostudományi egyetem családorvosi intézetében is tanít. 1990 óta Fejér megye háziorvos-szakfelügyelője. Fontosnak tartja, hogy a háziorvosi munkát megbecsülje a társadalom egésze, hiszen, mint mondja, több ezer háziorvos dolgozik névtelenül, szorgalmasan, kevés erkölcsi elismeréssel. „Már az egyetemi évek vége felé elég világosan éreztem, hogy háziorvos akarok lenni. Nagyon tetszett, hogy itt soha nem egy, a környezetéből kiemelt emberrel kell foglalkozni, hanem – mint a neve is mutatja – egy családdal. Ha ott vagy egy praxisban három-négy évig, és rendesen dolgozol, az ott élő betegeid számára családtaggá fogsz válni. Azt hiszem, ez a háziorvosi munka mély lényege.”

Több átdolgozott kiadásban, tizenkétezer példányban jelent meg Sirák András Sürgősségi betegellátás című könyve családorvosok, rezidensek és asszisztensek számára. 1992 óta a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Mentőszolgálatának kivonuló mentőorvosa. 2008-ban megkapta az Astellas-díjat, elnyerve ezzel „Az év orvosa” címet, miután Székesfehérváron a Sóstói Stadionban egy rögtönzött mentős csapattal megmentette egy férfi életét. Az esetről így nyilatkozott:

„2006. augusztus 25-én a székesfehérvári Sóstói Stadionban játszották aHairt. A nézőtéren négy-öt sorral felettünk egy velem egyidős férfi összeesett, leállt a vérkeringése. A felesége kiabálni kezdett: »Orvost, orvost, meghal a férjem!«

Egy percen belül négyen voltunk mellette, két nagyon ügyes intenzíves nővér, egy mentőtiszthallgató, meg én. Megpróbáltuk újraéleszteni, ezt 13 percig csináltuk minden eszköz nélkül, amíg a rohamkocsi odaért. Újraélesztés közben valaki odajött, és kezembe nyomott egy rózsafüzért, hogy tegyem be a férfi zsebébe. Azóta is magával hordja. A beteg élete túl sok véletlen szerencsés összjátékán múlt, bár én inkább úgy fogalmazom: velünk volt a Gondviselés. A férfi teljesen felgyógyult, még évekig dolgozott utána, azóta is jó barátságban vagyunk egymással.”

Sirák András az életműdíjat, melyet 2003 óta évente egy családorvosnak ítél oda a Családorvos Kutatók Országos Szervezete, február 25-én vehette át Budapesten.

Forrás és fotó: Máltai.hu

Magyar Kurír