Holló Gábor és Maksó Péter diakónust pappá, Czókoly Sándort pedig diakónussá szentelte Ternyák Csaba érsek június 17-én. Az egri bazilikában tartott ünnepi szentmisén részt vett a főegyházmegye papsága, a papnövendékek és a hívők sokasága.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A főpásztor homíliájában arra a kérdésre kereste a választ, hogy ki a pap és milyen szolgálatot lát el. „Ha a pap teendőit kezdenénk számba venni, akkor úgy tekintenénk rá, mint egy funkcionáriusra, aki bizonyos feladatokat ellát, mert arra megbízást kap. A papot azonban nem ismerhetjük meg igazán, ha csak arra figyelünk, hogy mit tesz, milyen kötelezettségeket teljesít, mert akkor éppen a lényeg maradna homályban. A lényegi kérdés pedig nem az, hogy mit tesz, hanem, hogy ki a pap?”

Mint hangsúlyozta: pap az, aki jelenvalóvá teszi Krisztus örök és egyetlen áldozatát. Az Ő személyében és nevében cselekszik, amikor egyes szám első személyben mondja ki az átváltoztatás szavait a kenyér és a bor felett: „Ez az én Testem… Ez az én Vérem”. Ugyanezt teszi a gyóntatószékben is: „Én feloldozlak téged bűneidtől”. Csak akkor teheti meg ezt egy ember, ha Krisztus teljesen lefoglalta, átváltoztatta, konszekrálta, ha „másik Krisztus”, „mai Krisztus” lett a papszentelésben. Hallatlan nagy a kiválasztás tekintélye, a felelősség súlya, és óriási a feszültség, amely az ember törékenysége és az új identitás elvárásai között húzódik. Ezért érezzük találónak Simone Weil paradoxonát: „A pap csak akkor érthető, ha van benne valami felfoghatatlan.” A szentelésre várókhoz fordulva azt kérte: egyre jobban el kell mélyíteni az Eucharisztiával való kapcsolatukat. A pap az Eucharisztiából él, ez hivatása erőforrása, az örök élet kenyere számára. Napról-napra megtapasztalja a budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus jelmondatának igazságát: „Minden forrásom belőled fakad” (Zsolt 87,7).

A szentelendőkhöz fordulva felhívta a figyelmüket: „A kenyér és a bor átváltoztatása a szentmisében ugyanúgy valóságos, mint ahogy a ti átváltoztatásotok is valóságos lesz, amikor rövidesen felszentellek, konszekrállak benneteket”. Majd hozzátette: „arra kaptok meghívást, hogy megszenteljétek a világot.” Ternyák érsek még kiemelte: a pap szolgálata nem magányos helytállás. Az egyházmegye papi testületének tagjai lesznek. Ez a papi közösség pedig most befogadja őket a kézrátétel ősi gesztusával. Ma bekerülnek Jézus Krisztus legszűkebb barátainak egri körébe, amely olyan, mint egy megtartó háló.

A főpásztor végül köszönetet mondott a szemináriumi vezetőknek, a tanároknak, a papoknak, a szülőknek, családtagoknak, hogy az oltárhoz segítették a felszentelteket. Megköszönte a híveknek, hogy hűségesen imádkozták azt a papi hivatásokért szóló imádságot, amelyet Szent II. János Pál adott a mexikói püspököknek. (Ezt az imádságot Ternyák Csaba érsek kérésére végezik el az egyházmegyében minden szentmise után, hogy az Úr küldjön új hivatásokat.)

Ezután következett a diakónusszentelés, majd a papszentelés. A papszentelés során a szentséget kiszolgáltató egri érsek a felszentelő ima és kézrátétel által adta át a Krisztustól kapott áldozópapi hatalmat és küldetést. Ezt követően az egyházmegye papjai kézrátétellel fogadták be az új áldozópapokat az egyházmegye papi közösségébe. Az újmisések a főpásztorral és a jelenlévő papsággal együtt mutatták be a szentmisét.

Az újonnan felszentelt áldozópap, Holló Gábor egri származású. Szentelési jelmondata: „Kilépett a bárkából, és elindult Jézus felé a vízen” (Mt 14,29). A másik újonnan szentelt áldozópap, Maksó Péter egy mátrai faluban, Hasznoson nevelkedett. Éveken keresztül mérnökként dolgozott. Papi jelmondata: „És az Ige testté lőn” (Jn 1,14).

Forrás: Homa János/Egri Főegyházmegye

Fotó: Balogh Ferenc/Egri Főegyházmegye

Magyar Kurír