Az előre jól kigondolt és megtervezett programok segítették a résztvevőket, hogy már a megérkezés estéjén sikerüljön a lehetetlen: elszakadni az otthoni gondoktól, a munkahelyi feszültségtől, a modern életforma szinte összes terhétől. A gyenge térerőnek köszönhetően a mobileszközök a szobák polcain pihentek, és ennek jótékony hatása meglátszott felnőtteken, gyerekeken egyaránt.

Az első napon délután, míg a következő napokon a reggeli elfogyasztását követően kilenc órakor kezdődtek a szentmisék. A tábor idején egymást követve Pék Sándor nagyvárad-újvárosi esperes-plébános, majd Tóth Attila Levente margittai plébános és végül Ozsváth József szilágysomlyói plébános mutatták be a szentmisét és biztosítottak gyónási lehetőséget, illetve lelkivezetést. A plébánosok a gyermekek tevékenységeiben is részt vettek, József atya például a gyerekek csodálatára előadta zsonglőrmutatványát a patak partján, és ugyanott „áldozatául” esett a vízicsata hevének is.

A tíz házaspár és a huszonhét gyermek volt jelen, valamint tíz – Nagyváradról és környékéről érkezett – fiatal, akik azért csatlakoztak a táborozáshoz, hogy a szülőket felváltsák az előadások és a felnőtt foglalkozások idejére a gyerekfelügyeletben. A házaspárok mindannyian ugyanazzal a céllal érkeztek: hogy a Schönstatt-mozgalom szellemisége segítségével jobbá és értékesebbé tegyék párkapcsolatukat, és ezáltal teljesedhessenek ki a családon belüli szerepeikben is.

Az előadói feladatokat a keszthelyi Gyuk házaspár, Balázs és Kata vállalták, akik a stílusosan kidolgozott tematikus előadások mellett őszinteségükkel és közvetlenségükkel hamar levették a hallgatóságot a lábáról, sőt amíg ők előadtak, négy gyermekük besegített a kisebbek felvigyázásában. 

A munkát, fáradtságot, egészséget, szülő–gyermek kapcsolatot, a digitális világ veszélyeit és a család–Isten kapcsolatot schönstatti értékek mentén feldolgozó előadásokra délelőtt került sor két részletben, amiket a házaspárok négyszemközti beszélgetése választott el és zárt le. Mindenki számára értékes felismerést ébresztettek Tilmann atya szavai, miszerint a házasság munka. És ehhez igen hasznos hozzátenni Kentenich atya gondolatait is: „Isten az ima és a munka bizonyos összhangját várja tőlünk. Ha ez zavart szenved, minden felborul a közösség és az egyén életében. Ha többet imádkoztunk volna, és kevesebbet dolgoztunk, gürcöltünk volna, jobban állnának a dolgok körülöttünk.”

Az ebéd utáni közös családos programokat, majd az esti mesét és vacsorát követően került sor a „megosztó körökre”, amelyek során önkéntes alapon kaptak a párok lehetőséget a részletes bemutatkozásra és életkörülményeik, gondolataik, vívódásaik, örömeik és bánataik megosztására a többiekkel.

A táborzáró összefoglaló beszélgetésen, az úgynevezett „aratáson” mindannyian úgy érezték, úgy éreztük, hogy nem vagyunk egyedül a hétköznapi problémákkal, és összeköt bennünket az a cél, hogy a Szűzanya közbenjárása által, a kentenichi útmutatásokat követve igyekezzünk Istent szolgálni, neki kedves életet élni és neki tetsző módon gyermekeinket felnevelni. 

A táborban a korai ébredést követően volt lehetőség reggeli tornára és zumbára, míg a délutáni családos programokon jutott idő kirándulásra a Jadolina vízeséshez, fürdésre a Jád patakban, focira, tollasozásra, vízicsatára, sporthorgászatra és rákászásra, sétákra, nagy beszélgetésekre.

Bár a tábor rendkívüli élményt nyújtott, talán ennél is fontosabbak az itt kialakult barátságok, ismeretségek. A résztvevő családok igényeire való válaszként már szeptemberre kitűztek egy találkozót, hogy ne aludjanak ki a felgyulladt lángok. Hisszük, hogy Szent Teréz anya szavai igazak: „akik együtt imádkoznak, együtt is maradnak”. 

Forrás és fotó: RomKat.ro

Magyar Kurír