Közös szentmisére és imádságra gyűltek össze Székesfehérvár hívei Jézus Szíve főünnepe előtt, június 2-án, hogy együtt fohászkodjanak új papi és szerzetesi hivatásokért, illetve imádkozzanak a Székesfehérvári Egyházmegye szándékaira.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Spányi Antal megyéspüspök tanítása arról szólt, nem lehetünk gyenge keresztények a mai világban sem, hirdetnünk kell, hogy Isten szeretete mindennél erősebb. 

A főpásztor arra emlékeztetett, hogy a hívő ember sorsa, a jelen és a jövő csak Jézus Krisztusban nyer értelmet. Ahogyan Jézus egész életét az emberek üdvösségéért szánta oda, úgy a keresztényeknek is ez az életcélja. Nincs semmi fontosabb, mint másoknak szolgálni, az Ő szeretetével. „Nem lehetünk közömbösek és megalkuvók – mondta Spányi Antal –, mert Isten arra hívott minket, hogy egész életünk tanúságtétellé váljon. Szavainkban és tetteinkben, Isten örök szeretetét kell hirdetnünk. Vállalnunk kell minden nehézséget, mindent, mert erre van szüksége a mai világnak. Ahogy a szentmise szentleckéje tanítja, ha vele élünk és halunk, akkor sorsunk az övé.”

A megyéspüspök arra is biztatott, elmélkedjük át, mit kíván Isten szeretete tőlünk. Aki találkozik az Úrral, olyan öröm él benne, hogy szívét és életét neki ajánlja. A keresztény ember így mindent Istenben lát és mindent Istenhez mér, hozzá igazodik. Spányi Antal kiemelte: „Jézus Szívének tanítása ma is aktuális számunkra, mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem, megtalálja – írja a Szentírás.”

„Csak az Istennek adott életben találjuk meg tehát magunkat. Az igazi szeretetkapcsolatban, teljesen odaajándékozzuk másoknak életünket. Ha hiszünk Jézus szívének szeretetében akkor mindent odaadunk neki, elhagyjuk bűneinket, rossz szokásainkat, és a gonosz lélek nem támadja többé szívünket. Krisztus apostolaivá válunk és egy erős kereszténységet építünk fel” – fejezte be beszédét a főpásztor.

A szentmisét követően kezdődött a szentóra, amelyen Spányi Antal Prohászka Ottokár püspök szavaival elmélkedett Jézus Szent Szívéről. „Jézus szívéből lángok törnek elő, jelzik szeretetét, amellyel e nagy kórházban jár és cseppekben gyógyszerként saját lelkét és életét csepegteti a haldokló lelkekbe; önmagát adja, hogy mindnyájan éljünk. Azért szíve a szeretet iskolája is; így kell szeretni; adni, áldozni kell. Lángjai jelképezik a mi lelkünk szenvedélyeit is, ellentétjeit az ő lelki életének, s e lángok kínozzák őt. Mennyi korom van szívünk lángjaiban, mennyi homály és megzavarodás. A szent áldozás szentségi kegyelme e piszkos lángot tiszta izzássá változtatja” – hangzottak az elmélkedések az evangéliumról Prohászka Ottokár könyvéből.

 

Forrás és fotó: Székesfehérvári Egyházmegye

Magyar Kurír