A hónap első csütörtökén, április 7-én ismét közös imádságra hívta Spányi Antal megyéspüspök a székesfehérvári egyházközségek tagjait. Az áprilisi áhítat a város papságával koncelebrált szentmisével kezdődött az öreghegyi Magyarok Nagyasszonya-templomban.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Az imádságos alkalom kezdetén Tornyai Gábor plébános köszöntötte a híveket, és Jézusról mint lelki orvosról beszélt. „Ma, az ENSZ nemzetközi egészségügyi világnapján nagy ajándék számunkra, hogy mi, keresztények, testben és lélekben Krisztushoz tartozunk. Ő igazán egész volt, egészséges emberként tudott élni. Egységben volt önmagával, emberi kapcsolataival és a Mennyei Atyával. Őt követve mi is egységben élhetünk, egészségesen” – mondta a plébános.

Spányi Antal megyéspüspök elmélkedésében a keresztények Jézussal való kapcsolatáról beszélt. A mai életvitel, a körülöttünk folyó események zaklatottá tesznek bennünket. Annyi információ áramlik naponta felénk, amit nem tudunk befogadni. Új és új feladatok elé állítanak bennünket, amelyeknek szeretnénk megfelelni, de képtelenek vagyunk rá. Mindez feszültté, idegessé, türelmetlenné tesz minket. Jó volna visszavonulni, csöndben és békében lenni már egy kicsit. Jézus ismerte az embernek ezt az állapotát, észrevette apostolain is a fáradtság jeleit, ezért elhívta őket, hogy elvonulva az emberek elől, pihenjék ki magukat. „Mi legtöbbször nem tudunk kimenni a világból, de ilyenkor Jézushoz mehetünk, az Ő lábához ülhetünk, hogy odavigyük mindazt, ami feszültté tesz bennünket. Ha tiszta szívvel, bűnbánattal lépünk hozzá, meghalljuk az Ő szavát, béke lesz bennünk” – hangoztatta a főpásztor.

A megyéspüspök arról is beszélt, a húsvéti idő alkalmat ad arra, hogy mélyebben lássuk a feltámadt Krisztus találkozásait az emberekkel. Nem térhetünk ki a kérdések elől: Mi a dolgunk ebben a világban? Hűségesek maradtunk-e az Úrhoz? A feltámadásba vetett hit meghozta-e a változás, a megtérés kegyelmét életünkben? Ezekre a kérdésekre választ kapunk, ha felfedezzük, kik vagyunk mi ezekben a szentírási történetekben. Mi hogyan keressük Jézust? Mint az asszonyok, akik sietve mentek a halott Krisztushoz, hogy megadják neki a végtisztességet, és kisírják magukat fájdalmukban? Vagy olyanok vagyunk, mint az apostolok, akik oda sem mentek, csak fájdalmas emlékként próbálták feldolgozni, ami történt? Vagy esetleg Tamások vagyunk, akik mások szavában nem bíznak, csak azt hiszik el, amiről saját maguk is megbizonyosodnak? Vagy járjuk csalódottságunkban emmauszi utunkat azzal, hogy Jézus nem váltotta be a hozzá fűzött reményeinket? A tanítványoknak nem jutott eszükbe, hogy Krisztus feltámad, ahogy megígérte. És mint minden, amit mondott, ez is igazság lehet. Nem keresték Őt. Mi keressük-e az élő Jézust? És vajon hogy viselkednénk, ha személyesen találkoznánk az Úrral? – vetette fel a főpásztor.

Jézus keres engem – de hol és hogyan talál rám? Halála után a legkülönbözőbb életpillanatokban jelent meg az embereknek, Mária Magdolnának és a tanítványoknak. „Jó lenne késznek lenni arra, hogy megismerjük, amikor személyes életünkben is megjelenik. Meglátni Őt minden élethelyzetben, ahogy Ő maga mondta: »Bizony, mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek« (Mt 25,31–46). Bármit teszünk meg másokért, azt neki tesszük. Felelősek is vagyunk azért, hogy hogyan cselekszünk, mert felebarátainkból mindig Jézus néz ránk” –  hangsúlyozta a főpásztor, majd beszéde végén azt kívánta, nyíljon meg a szívünk, mint az emmauszi tanítványoké a kenyértörésben, ismerjük fel az Urat, és legyünk készek a vele való találkozásra.

A szentmise után a közös szentórában a főpásztor azért imádkozott, hogy tudjuk alázattal és hittel szemlélni azok példáját, akik rátaláltak az élő Úrra, hogy elhiggyük az ő tanúságukat, és mi is akarjunk találkozni a feltámadt Krisztussal, akik keres bennünket.

 

Forrás, fotó, és videó: Székesfehérvári Egyházmegye

Magyar Kurír