A szociálismunkás-képzést Magyarországon megteremtő Farkas Edith emlékére helyeztek el emléktáblát az általa alapított szerzeteskongregáció, a Szociális Missziótársulat anyaházának falán Budapest I. kerületében. A táblát május 29-én áldotta meg Székely János esztergom-budapesti segédpüspök.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Az ünnepség hálaadó szentmisével vette kezdetét, amelyet a krisztinavárosi Havas Boldogasszony-templomban mutatott be az esztergom-budapesti segédpüspök, valamint a nővérek és a rájuk bízottak lelki gondozásáért sokat tevő két pap: Kállay Emil piarista szerzetes és Vigassy Mihály, a krisztinavárosi templom plébánosa.

Székely János szentbeszédében elmondta: a szeretet forrása a szentháromságos Isten, az ő szeretetéből lett a világ. Jézus nem csupán azt mondja, hogy ha a legkisebbeket szolgáljuk, az olyan, mintha ővele tennénk, kifejezetten azonosítja magát a legkisebbekkel – hangsúlyozta a püspök, hozzátéve: Isten jelen van minden szenvedő emberben.

Farkas Edithből hatalmas erővel tört föl az odafigyelés, az érzékenység a szegények, az elnyomottak iránt, az akkoriban hátrányos helyzetű nők, a szegény sorsú árvák, börtönviseltek iránt – fogalmazott Székely János. Egész életét a segítés vágya töltötte be. A korabeli karitász jelentős alakja, Pálffy Pálné korán felismerte Farkas Edith tehetségét a szociális területen, és a kor nagy emberei, Kantner Károly, a Vár plébánosa, illetve Prohászka Ottokár püspök is erőteljesen támogatták tevékenységét.

Farkas Edith sokrétű szolgálata nem aktivizmus volt, hanem a hitből, az istenszeretetből forrásozott – mutatott rá a püspök. Nővédő egyesületet alapított, rádióbeszédeket tartott, hogy a rászorulókra felhívja a figyelmet, és 1908-ban megalapította a Szociális Missziótársulatot, 1911-ben pedig a szociális apostoloknak szervezett képzést, amelyet mai szóval szociálismunkás-képzőnek neveznénk. Ő indította el a fogházmissziót is.

Az igazi szociális haladás a szívben kezdődik – hangsúlyozta Székely János, hozzátéve, hogy a szociális missziót végző elsősorban nem a felebarát testi jólétére figyel, hanem a lelkire. Tudta jól ezt Farkas Edith is, ezért tartotta fontosnak, hogy ő és nővérei a saját lelküket is ápolják, hogy kívül apostolok, belül monasztikus szerzetesek legyenek.

A Szociális Missziótársulat létrehozója vallotta: egy ország színvonala az egyes emberek lelki színvonalától függ. Farkas Edith a Szentlélek iránti tiszteletnek is nagy apostola volt, ezért járult hozzá nagy mértékben a máriaremetei Szentlélek-templom felépüléséhez is.

Amikor Székely János Afrikában missziókat látogatott, tapasztalta, hogy az elkötelezett keresztény hit többet tehet a felemelkedésért, mint az Európában kitalált nagy projektek. Ennek egyik példája volt az a férfi, akit gyerekkorában rendszeresen megvertek a törzs vénei, mert a fehérek istenét választotta az övékével szemben. Ő azonban tartotta magát keresztény hitéhez, és ahhoz is, hogy megbocsásson az őket bántóknak, ezért is vállalta el az abban a régióban hobbiállásként funkcionáló tanárságot, és lett ingyen 140 gyermek tanítója, úgy, hogy a saját családjának esténként termelte meg a betevőt.

A szeretetből és az elkötelezett hitből fakadó misszió fontosságára még egy példát hozott fel a szónok. Egy ma már felsőfokú végzettséggel rendelkező cigány fiatal annak tulajdonítja a diplomáját, hogy az elsős tanító néni elment érte a cigánysorra, és mindig elvitte az iskolába. Mennyi ilyen kinyújtott kézre van szükség – hangsúlyozta Székely János, hozzáfűzve: Isten országa az emberszívek és a kinyújtott kezek által épül.

A szentmise végén a huszonöt éve újraindult Szociális Missziótársulat nevében Beöthy Zsuzsanna Cecília nővér köszönte meg az őket támogató sok-sok embernek a segítséget. A nővérek által fenntartott öt intézmény vezetői, sok kiemelt segítő, illetve az I. kerület polgármestere, Nagy Gábor Tamás kapott emlékplakettet, amely a Farkas Edith emlékét őrző dombormű kicsinyített mása.

A hálaadó szentmisét követően került sor a Farkas Edith arcképét ábrázoló emléktábla megáldására, amely Hermann Zsolt szobrászművész alkotása. A domborművet Gambár Éva Anna nővér, a Szociális Missziótársulat általános főnöknője leplezte le, és Székely János püspök áldotta meg, majd Varga Antal, a kerület alpolgármester mondott köszöntőt. A tábla a missziótársulat Krisztina körúti anyaházának utcafrontját díszíti ezentúl.

Fotó: Lambert Attila

Agonás Szonja/Magyar Kurír