Bódi Mária Magdolna

Szigligeten született 1921. augusztus 8-án, szülei uradalmi cselédek voltak. Édesapjának nem voltak iratai, ezért a szülők nem házasodhattak össze. Isten Szolgálója a falusi iskola hittanóráin ismerkedett meg a katolikus hitigazságokkal. Elsőáldozásától kezdve buzgó lelki életet élt, vallásos tartalmú könyvek olvasásával is mélyítette hitbeli ismereteit. Tizenhét éves korában részt vett a balatonfűzfői népmisszión, itt ismerte fel, hogy életét egészen Krisztusnak akarja szentelni. Szerzetesi életre érzett hivatást, de ennek megvalósulását a korabeli kánonjog nem tette lehetővé szülei egyház által nem szentesített kapcsolata miatt.

1939-től a fűzfőgyártelepi Nitrokémia Rt. üzemében dolgozott. Hitélete ekkor is igen intenzív volt, három műszakos beosztása ellenére naponta áldozott. Ez adott erőt neki a gyárban sokszor tapasztalható durva, vallásgyalázó gúnyolódások elviseléséhez. Szelíd derűje, talpraesett, de sosem sértő válaszai, szorgalma hamarosan kivívták munkatársai és felettesei tiszteletét.

1941-ben Krisztus Király ünnepén szüzességi magánfogadalmat tett, 1942-ben a Mária Kongregáció tagjává avatták. A Szívgárdában is elkötelezetten foglalkozott a gyerekekkel, mindennapjainak szerves része volt a szeretetszolgálat. Tagja lett a Katolikus Dolgozó Lányok Szövetségének, hamarosan a társaság csoportvezetőjeként mutathatott jó példát a rábízott munkáslányoknak. Imádságaiban visszatérő motívum, hogy azért fohászkodott: fiatalon halhasson meg, és halála közelebb vigye a fiatalokat az Úrhoz.

1944-ben a front egyre közeledett családja akkori lakóhelyéhez, Litérhez, és mind aggasztóbb híreket lehetett hallani a szovjet katonák nőkkel szembeni atrocitásairól. Isten Szolgálója ezeket hallva elhatározta, hogy ha kell, élete árán is hű marad Jézusnak tett fogadalmához. 1945. március 23-án két fegyveres szovjet katona támadt rá az óvóhely bejáratánál tartózkodó asszonyokra, közöttük Isten Szolgálójára, aki ellenállást tanúsított, és menekülni igyekezett, de ebben a helyzetben is elfogadta sorsát. Társaiért, édesanyjáért aggódott: „Édesanyám, menjenek innen, én most már meghalok!” – mondta.

A katona több lövéssel halálosan megsebesítette, Isten Szolgálója két karját az ég felé tárva e szavakkal fejezte be földi életét: „Uram Királyom! Végy magadhoz!” Zsebében ujjai a rózsafüzért szorították. Az utolsó golyó a szívét találta el. Életáldozatának ereje szinte azonnal megmutatkozott: halála után két héttel szülei szentségi házasságot kötöttek.

Tiszta életének és halála körülményeinek ismeretében Mindszenty József akkori veszprémi püspök egyházmegyei vizsgálatot indított. A dokumentumok végül nem jutottak el Rómába, és az ismert történelmi körülmények folytán évtizedekig beszélni sem lehetett a vértanú munkáslányról. Az eljárás 1990-ben újraindult, de a korabeli dokumentumok csak hiányosan álltak rendelkezésre. 2010-ben a veszprémi székesegyház irattárából váratlanul előkerült a latin nyelvű iratcsomó, ami új lendületet adott az eljárásnak.

Krisztus Királyunk! Szüzességi fogadalmával Magdi örök hűséget esküdött Neked. Gondviselő szeretetedből a zárdaajtó helyett a gyár kapui nyíltak meg előtte. Amilyen szívesen lett volna liliom istenszerető jegyeseid koszorújában, ugyanolyan készségesen ment sugározni az Isten- és emberszeretetet a Rólad megfeledkezett, de mégis jobb sorsra érdemes munkások közé. „Uram Királyom! Végy magadhoz!” – ezt az utolsó fohászát is meghallgattad, amikor vérét ontotta Érted. Add meg nekünk Urunk, hogy Magdit a szentek társaságában tisztelhessük, mindig a Te nagyobb dicsőségedre. Ámen.