A hagyományos engesztelő zarándoklat mellett az újonnan alapított Mindszenty József-életműdíj átadásával és szobormegáldással emlékeztek meg május 2-án Esztergomban a hercegprímás halálának 40. évfordulójáról. A főpásztort száz éve szentelték pappá, hetven éve kapta meg prímási kinevezését.

 

A Mindszenty József május 6-i égi születésnapjához kapcsolódó, hagyományos esztergom-budapesti főegyházmegyei zarándoklat szentmiséjét Erdő Péter bíboros, az egyházmegye érseke mutatta be a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia jelenlévő tagjai, valamint Majnek Antal kárpátaljai és Orosch János nagyszombati megyéspüspökök koncelebrálásával. A homíliát Ternyák Csaba egri érsek mondta.

A budapesti Pannonia Sacra iskolából kerékpárral, a Szent Gellért iskolából kenuval zarándokoltak diákok és tanárok az esztergomi engesztelő szentmisére. Rajtuk és a templomot megtöltő többi zarándokon kívül Boros Péter volt miniszterelnök, Lenkovits Barnabás, az Alkotmánybíróság elnöke, valamint a kormány, a politikai és a társadalmi élet számos képviselője, a diplomáciai testület tagjai vettek részt a szertartáson.

Ternyák Csaba egri érsek, a szentmise szónoka Fülöp apostolnak a napi evangéliumi szakaszban Jézushoz intézett kérésből indult ki: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és ez elég nekünk.” Fülöpnek elkerülte a figyelmét, hogy Jézus megmondta, rajta keresztül ismerhetjük meg az Atyát, ezért a Mester pontosítja ezt: „Aki engem lát, az látja az Atyát is.” Egy másik alkalommal az apostolok azt kérték Jézustól, hogy tanítsa meg őket imádkozni. Ekkor tanította meg nekik a Miatyánkot. Az apostolok igazi tanítványok voltak, akik tanulni akarnak a Mestertől, megtanulni imádkozni és megismerni Atyját – fogalmazott a főpásztor.

Mindannyian, akár könnyebb, akár nehezebb módon jöttünk, zarándokként érkeztünk Esztergomba, méghozzá az apostolok nyitottságával – hangsúlyozta Ternyák Csaba. Azért jöttünk, hogy Mindszenty bíborostól tanuljunk egyház- és hazaszeretetet, imádkozzunk és engeszteljünk Magyarországért – tette hozzá.

Ma Mindszenty bíboros különösen is arra tanít minket, hogy „nem lehetünk olyanok, és nem viselkedhetünk úgy, mint akiknek nincs reményük és hitük” – folytatta beszédét az egri érsek. Ezek a szavak, amelyeket 1948. december 26-án, letartóztatása előtt papjainak mondott, a legerősebb felszólítást jelentik. A hercegprímás azért hangsúlyozta annyira a hit és a remény fontosságát, mert tudta, hogy mi, magyarok könnyen hajlunk az elkeseredésre és a csüggedésre, szívesen emlékezünk múltbeli sérelmeinkre. Mindszenty pedig éppen arra tanít és buzdít, hogy van értelme tevékeny reménnyel tekinteni a jövőbe. Ez a remény pedig nem csupán egyfajta optimista várakozás, hogy a dolgaink végül majd csak jobbra fordulnak, hanem természetfölötti hiten nyugszik – mutatott rá Ternyák Csaba.

Az egri főpásztor szerint azért kell engesztelni Magyarországért, mert túlságosan sok van a rovásunkon. Sokszor hűtlenné váltunk az imádságban és embertársaink szeretetében. Nem akartuk felismerni egymásban Isten rejtett vonásait. Nem védtük meg az üldözöttet, nem adtunk esélyt a magzatoknak, nem emeltük fel az elnyomottat, egyéni érdekeinket fölébe helyeztük a közösség érdekének. A széthúzás és a pártoskodás felaprózta erőinket. Az egyszerű bocsánatkérés és bűnbánat ezért már nem elég: engesztelnünk kell azért, hogy helyrebillenjen a mérleg nyelve, és Krisztus áldozata mellé odahelyezzük a mi áldozatunkat is.

1946 karácsonyán a Magyar Katolikus Püspöki Kar kiadott egy körlevelet, amelyben elhangzott, hogy „minden bajnak gyökere az Istentől és törvényeitől való elidegenedés”. Ez a megállapítás korunkra még inkább érvényes – véli Ternyák Csaba. A főpásztor rámutatott, hogy bár az engeszteléssel látszólag a múltba nézünk, valójában azonban a jövőbe tekintünk, lelki és szellemi energiákat nyerünk. „Engesztelő zarándoklatunk célja az, hogy nyomában a remény és a hit emberei legyünk. Mindszenty bíboros halála után 40 évvel is erre int bennünket, és erre mutat példát” – hangoztatta a szónok.

Azért jövünk évről évre Mindszenty bíboros sírjához, mert meg akarjuk tanulni tőle a Krisztushoz és az egyházhoz való hűséget, a hazaszeretetet és az engesztelés lelkületét, amelyeknek – Szent II. János Pál pápa szavai szerint – „tündöklő tanúságtételét” hagyta ránk – mondta az egri érsek, hozzátéve, hogy nem Mindszenty egyházkormányzati működését méltatjuk elsősorban, hanem személyes apostoli elkötelezettségére emlékezünk, amellyel az egyházat és népét szolgálta, és hálát adunk Istennek, hogy a bíborosban rendíthetetlen pásztort ajándékozott nekünk.

A szentáldozás után az egybegyűltek közösen elimádkozták a Mindszenty bíboros boldoggá avatásáért való imádságot. A szentmisét követően  először a koncelebráló püspökök és papok, valamint az asszisztencia imádkoztak röviden a negyven éve elhunyt főpásztor sírjánál, majd a hívek is meglátogathatták az altemplomban található sírt.

***

A Mindszenty-megemlékezés további nagy eseménye volt, hogy a Sötétkapu oldalában, az 1956-os forradalom esztergomi áldozatai emlékművének tőszomszédságában felavatták az egykori hercegprímás új köztéri szobrát. A bronz alkotás korunk egyik legjelentősebb orosz szobrászművésze, Vlagyimir Szurovcev műve.

A szoboravatón Romanek Etelka, Esztergom polgármestere hangsúlyozta: Esztergom Mindszenty városa, amely örökké emlékezni fog arra az emberre, aki élő mécsesként utat mutatott egy olyan korszakban, amikor úgy tűnt, nincs remény. Mindszenty nem hagyta, hogy eltérítsék a Szent István-i úttól, és a szabadság, hűség és helytállás örökségét hagyta ránk – fogalmazott a városvezető.

Vlagyimir Szurovcev, a szobor alkotója elmondta: a mű vezető motívuma az a Mindszentytől vett idézet volt, amely a szobor talapzatán fel is van tüntetve: „Imádkozom a szeretet és a béke világáért.”

A szobrot az orosz Békességszerzők és Béke Alapítvány állíttatta, amelynek célja, hogy megemlékezzen Európa-szerte azokról, akik áldozatul estek a kontinens harcainak. A szervezet elnöke Mihail Lavrinyenko nyugalmazott katonatiszt. Az alapítvány támogatásával nemrégiben egy első világháborús emlékművet állítottak Tokodon, ahol több száz orosz katona halt meg kolerajárványban. Az alapítvány és Esztergom között a ferences gimnázium egy – Oroszországban dolgozó – korábbi tanulója teremtett kapcsolatot, a szervezet több ferences diákot támogat ösztöndíjjal.

Andrej Csizik, a Békességszerzők és Béke Alapítvány kuratóriumának elnöke a szoboravatón Mindszenty bíboros és Tyihon pátriárka között vont párhuzamot: mindketten a lelkiség jelképei voltak, akik – bár letartóztattak és börtönbe zárták őket – megingathatatlan hittel rendelkeztek.

A beszédeket követően az emlékművet állító alapítvány tagjai, a szobrászművész, Esztergom képviselői és a Magyar Királyi Szent László Lovagrend tagjai együtt leplezték le a szobrot, majd Erdő Péter bíboros megáldotta a negyven éve elhunyt elődjét ábrázoló műalkotást.

Ezután a Békességszerzők és Béke Alapítvány és Esztergom város vezetői, valamint az 56-os Szövetség Komárom-Esztergom megyei elnöke megkoszorúzták a szobrot.

Mindszenty József hercegprímás életéről itt olvashatnak bővebben.

Fotó: Tóth János/Szent Adalbert Központ

Agonás Szonja/Magyar Kurír