Ahogyan elhengeríttetett a kő Krisztus sírboltjának ajtajából, úgy szabadulunk meg mi is a halál és a pusztulás hatalmából a húsvét erejében – mondta Erdő Péter bíboros április 5-én, húsvétvasárnap délelőtt az esztergomi bazilikában bemutatott ünnepi szentmisén.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A szentmise elején a bíboros, a koncelebráló papok és a ministránsi szolgálatot ellátó kispapok először a szentsírt rejtő mellékoltárhoz vonultak, amelyben már nem volt jelen a halott Jézust jelképező szobor, hiszen az Isten Fia húsvét hajnalban feltámadt. Ahogy az evangéliumban a tanítványok, ők is csak az üres sírt látták a gyolccsal és a leplekkel.

A hét első napján kora reggel, amikor még sötét volt – így kezdődik a feltámadás elbeszélése János evangéliumában. Erdő Péter szentbeszédében ebből kiindulva felhívta a hívek figyelmét, hogy az evangéliumok nem a hitvallásból ismert „harmadnapon” kifejezést használják, hanem pontosan megjelölik a napot, méghozzá a vasárnapot. Ugyanígy a kora reggeli időpontban is megegyezik az evangéliumok tanúsága. Vagyis valódi időpont, valódi történelem csendül ki a sorokból, nem jelképes beszéd – mondta Erdő Péter. Ekkor még homály borította – nem Jézus alakját, hanem – a tanítványok szívét, akik még nem ismerték és nem értették a feltámadás örömhírét.

A sír zárókövének elmozdítása félelmet kelt Mária Magdolnában. Ki vitte el a sírból az Urat? Hová tehették? Az evangélium szerzője ismerte a szóbeszédet, amit Máté is említ arról, hogy elrabolták Krisztus holttestét. Ezzel a magyarázat úgy 80-90 tájékán azok közt terjedt el, akik nem hittek Krisztusban – magyarázta a főpásztor, hozzátéve: viszont a tanítványok, Péter és a másik tanítvány amikor a sírhoz futottak, és látták azt üresen, csak a gyolccsal és a kendővel, beléjük hasított a hit világossága. Pétert követte János is és belépett a sírba: „látta és hitt”. Ez a mondat az elbeszélés csúcspontja – mutatott rá Erdő Péter.

De miben hitt a tanítvány? Krisztus feltámadásában! Ez az a tény, ami Jézus tetteit, szavait, egész életét igazolja. Ez a felismerés adott életet az egyház közösségének, ez a mi hitünk lényege is mind a mai napig – hangsúlyozta a bíboros. Erdő Péter elmondta, hogy a feltámadás fényében döbbentek rá a tanítványok, hogy Jézus kereszthalála nem bukás és cáfolat, mert azt kellett elszenvednie a Megváltónak, hogy Isten dicsőségében részesedjen. A húsvét fényében az egész ószövetségi kinyilatkoztatás beszédessé válik, jövendölésként, előképként és tanúságként jelenik meg Jézus Krisztus mellett.

Az ószövetségi Szentírás nélkül, a választott nép várakozása és hite nélkül Jézus feltámadása csak egy különleges esemény volna, egy kuriózum, amiről esetleg a történetírók szűkszavúan megemlékeznek – tette hozzá Erdő Péter. Az esemény értelmét és sorsfordító jelentőségét éppen az isteni kinyilatkoztatás adja meg, amely fokozatosan bontakozott ki a történelem során és amelyet a Szentírás teljes gazdagsága őriz.

A húsvét ünnepe a választott nép történetében Isten szabadító szeretetének emlékezete volt. A Mindenható kiszabadította népét az egyiptomi rabszolgaságból, átvezette a tengeren és szabad életet ajándékozott neki. Jézus Krisztus – az ószövetségi ünnephez kapcsolódva – saját halálát áldozatnak tekintette, a húsvéti készület napján szenvedett kereszthalált. Jézus pászkája is átmenet a halálból az életbe, az emberi élet korlátai és nyomorúságai közül az örök boldogságba – hangoztatta a bíboros. Minket is örök életre és boldogságra hív, megváltó áldozatával a bűn rabságából Isten fiainak szabadságára vezet minket.

Hajlamosak vagyunk újra és újra a csüggedésre. Könnyen azt gondoljuk, az emberi gonoszság és tudatlanság új és új bajokat zúdít a világra, évszázadonként, vagy akár minden nemzedékben ugyanazok az elkeserítő események ismétlődnek – ismerte el Erdő Péter, hozzátéve: Az emberiség élete nem értelmetlen körforgás. Nem vagyunk mindörökre bezárva az anyag korlátai közé, testünk pusztulása nem zárja le elmozdíthatatlan sziklaként személyes életünk történetét. Ahogyan elhengeríttetett a kő Krisztus sírboltjának ajtajából, úgy szabadulunk meg mi is a halál és a pusztulás hatalmából a húsvét erejében.

A bíboros szentbeszéde végén felszólította a híveket: éljék derűsen és kirobbanó erővel, szeretettel és nagy távlatokba tekintve, egész életüket ajándékozzák tovább, adják át a világnak a feltámadás hitét és örömét.

A szentmise végén Erdő Péter örömét fejezte ki, hogy milyen sok gyermek vett részt a szertartáson. Felidézte, hogy egykor Lékai László bíboros mézeskalács bárányt osztott a gyerekeknek. Elmondta, hogy bár idén ezzel nem készült, de jövőre az ünnepi nagymise végén mézeskalács bárányt fognak kapni a kisgyermekek.

Fotó: Lambert Attila

Videó: Bonum TV

Magyar Kurír
(asz)