Átalakít minket a karácsony titka. Tükröt tart elénk és célt tűz ki számunkra – hangsúlyozta Erdő Péter bíboros december 25-én délelőtt az esztergomi bazilikában bemutatott szentmisén.

Erdő Péter bíboros homíliáját az alábbiakban teljes terjedelmében közreadjuk.

Krisztusban Kedves Testvérek!

Krisztus születését ünnepeljük. „Ő az igazi világosság, aki a világba jött. Tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be”. Akik viszont befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten fiaivá legyenek. Hogyan fogadhatjuk be őt az életünkbe? Erre keressük a választ egyházmegyénkben és a világegyház közösségében. 

1. Az idei évben Szentatyánk útmutatása szerint a Megszentelt Élet évét ünnepeltük. Különös figyelemmel fordultunk a szerzetesi hivatások felé. Liturgikus események, kongresszusok, zarándoklatok, eleven találkozások mutatták be Magyarországon is az evangéliumi tanácsokat követő élet szépségét az egyes szerzetesrendek sajátos hivatásában. Az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye kiváltságos helyzetben van, hiszen területünkön több, mint 90 szerzetes közösség működik. Sokan a puszta fennmaradásukért küzdenek, mert a betiltás hosszú évtizedei után a régi tagokból már csak kevesen élnek, újak pedig alig jelentkeztek. Mások, ha kisebb létszámmal is, de megfiatalodtak, megújultak. Ismét mások az utóbbi években érkeztek külföldről, most kezdik megélni Magyarországon sajátos hivatásukat. A régi rendek gyakran visszakérték iskoláikat, szociális intézményeiket. Többnyire nem maguk dolgoznak bennük, hanem hívő világiak. Ők képviselik a maguk módján a szerzetesrend eredeti küldetését is. Ahol azonban maguk a szerzetesek közösségben élnek, imádkoznak és dolgoznak, személyesen tesznek tanúságot az evangéliumi tanácsok, a szegénység, a tisztaság és az engedelmesség útján, magának Krisztusnak a titkáról. Mert Isten akarata szerint való, hogy anyagi javaink legyenek, Isten tervének megvalósulása a család, az ő ajándéka az emberi szabadság. És mégis: aki az ő kedvéért lemond ezekről, feltűnő jellé válik a világ számára: arról tesz bizonyságot, hogy van valaki, aki nagyobb a földi életnél. Akit már most lehet osztatlan szívvel keresni és követni, mert ebben az életformában már az örök boldogság fénye ragyog fel. A megszentelt élet tehát igazi érték, ha szívvel-lélekkel megtartják, biztos utat jelent az Istennel való találkozás felé.

2. Néhány héttel ezelőtt nyitotta meg Szentatyánk az Irgalmasság Évét. Mi is kitártuk a szentévi kapukat itt Esztergomban, a bazilikában, de Budapesten, a Szent István Bazilikában és a máriaremetei kegytemplomban is. Minden irgalmasság forrása maga az ajándékozó Isten. Jézus Krisztusban üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete jelent meg nekünk (Tit 3,4). A karácsony tehát az isteni irgalmasság igazi ünnepe. Mert a legnagyobb irgalmasság: ingyen ajándékozni. Ajándékozni annak, aki nem érdemli meg. Ajándékozni elsősorban a létet, az életet. Mert hát mit követelhet alkotójától a teremtett ember? Minden lehetőségünket ajándékba kapjuk. De különösen nagy ajándék, hogy Isten maga vállalta a sorsunkat, hogy osztozott örömeinkben és szenvedésünkben, hogy emberré lett. Megrendítő az isteni szeretet titka! Nem elégszik meg azzal, hogy a világban „mindenütt jelen van, mindent átjár és mindenben benne van” (Ef 4,6), hanem ember akar lenni itt, a Föld nevű bolygón. Beleágyazva az élővilág nagy összefüggésébe, kitéve minden kockázatnak és gyengeségnek. Isten nem egyszerűen segíteni akar rajtunk. Ő azonosulni akar velünk, mi pedig csodálkozva kutatjuk, hogy miért. Hogy jövünk mi ahhoz? Miért lett az Isten emberré? Ez foglalkoztatta évszázadokon át a keresztény gondolkodókat.

Szent János apostol első levelében azt olvassuk: „Isten szeretett minket, és elküldte Fiát engesztelésül bűneinkért” (1Ján 4,10; vö. uo. 3,5; 4,14). A Nícea-Konstantinápolyi hitvallásban pedig azt imádkozzuk, mégpedig most, karácsonykor térden állva, hogy „értünk, emberekért, a mi üdvösségünkért leszállott a mennyből, megtestesült a Szentlélek erejéből, Szűz Máriától, és emberré lett”. Ezért írja Nisszai Szent Gergely, hogy „orvosra volt szüksége természetünknek, mert betegségben sínylődött. Fölemelőre szorult az ember, mert elesett. Elevenítőre volt szüksége annak, aki kihullott az életből. Vissza kellett vezetni a jóra azt, akinek már nem volt része a jóban. Világosságra szorult az, akit sötétségbe zártak. Megváltót keresett a fogoly, támaszt a megbilincselt, szabadítót az, akit a rabszolgaság igája görnyeszt”. Ezek indították Istent, hogy leszálljon és meglátogassa emberi természetünket.

De az Ige megtestesülésének célja volt az is, hogy mi megismerhessük Isten szeretetét (vö. 1Ján 4,9; Jn 3,16) . Az Ige testté lett azért is, hogy az életszentség példája legyen számunkra. Jézus mondja: „Tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű” (Mt 11,29) . Legteljesebb értelemben tehát az Ige azért lett testté, hogy bennünket az „isteni természet részeseivé tegyen” (2Pét 1,4) . A mai evangéliumban pedig azt hallottuk, hogy hatalmat adott azoknak, akik hisznek benne, hogy Isten fiává váljanak. Erről a titokról megrendülten mondhatjuk, hogy az isteni irgalmasság titka.

A megtestesülésnek üzenete van számunkra. „Legyetek tehát irgalmasak, amint a ti Mennyei Atyátok is irgalmas!” (Lk 6,36) – olvassuk Jézus szavait Lukács evangéliumában. Átalakít minket a karácsony titka. Tükröt tart elénk és célt tűz ki számunkra. Ugyanakkor erőt is ad, mert nem egyedül járjuk a javulás és a kiteljesedés útját, hanem velünk van Jézus, aki testvérünk (vö. Jn 20,17), urunk és mesterünk (vö. Jn 13,13).

3. Egyházmegyénkben az idén kiértékeltük a több, mint négy évig tartó plébániai látogatások eredményeit. Sok szép és bíztató tapasztalatot szereztünk. A plébániák nagy részén élnek és működnek családokból álló közösségek is. De vannak elgondolkodtató jelek. Ilyen például a katolikusnak keresztelt újszülöttek arányának csökkenése, főként Budapesten. Fontos, hogy már a keresztény szülők újszülött gyerekeit is megkereszteljük, hogy a szülők kérjék számukra ezt a szentséget. Hogy a plébániák nagylelkűen teljesítsék a szülők kérését, ne támasszanak önkényes, szigorú feltételeket, hanem Szentatyánk útmutatását követve szeretettel fogadjanak mindenkit, aki közeledik. Mert a keresztség kapcsol minket Krisztushoz. Az isteni kegyelem képes megkezdeni munkáját már egy újszülött gyermek lelkében is. Isten titkainak erőterében élünk, nem szabad önmagunkat csak földies módon szemlélni. Többek vagyunk, és többre vagyunk hivatva, mint amire becsüljük magunkat. Hisszük, hogy Isten itt, a mi egyházmegyénkben is többet akar ajándékozni nekünk és a körülöttünk lévő világnak, mint amit kérünk vagy megértünk. Nyissuk hát tágra szívünkben is az irgalmasság kapuját, fogadjuk be a betlehemi Újszülöttet, aki maga a világosság! Engedjük, hogy fénye elborítsa lelkünket és beragyogja a világot! Amen.

Fotó: MTI

Magyar Kurír

Átalakít minket a karácsony titka. Tükröt tart elénk és célt tűz ki számunkra – hangsúlyozta Erdő Péter bíboros december 25-én délelőtt az esztergomi bazilikában bemutatott szentmisén.

Erdő Péter bíboros homíliáját az alábbiakban teljes terjedelmében közreadjuk.

Krisztusban Kedves Testvérek!

Krisztus születését ünnepeljük. „Ő az igazi világosság, aki a világba jött. Tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be”. Akik viszont befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten fiaivá legyenek. Hogyan fogadhatjuk be őt az életünkbe? Erre keressük a választ egyházmegyénkben és a világegyház közösségében. 

1. Az idei évben Szentatyánk útmutatása szerint a Megszentelt Élet évét ünnepeltük. Különös figyelemmel fordultunk a szerzetesi hivatások felé. Liturgikus események, kongresszusok, zarándoklatok, eleven találkozások mutatták be Magyarországon is az evangéliumi tanácsokat követő élet szépségét az egyes szerzetesrendek sajátos hivatásában. Az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye kiváltságos helyzetben van, hiszen területünkön több, mint 90 szerzetes közösség működik. Sokan a puszta fennmaradásukért küzdenek, mert a betiltás hosszú évtizedei után a régi tagokból már csak kevesen élnek, újak pedig alig jelentkeztek. Mások, ha kisebb létszámmal is, de megfiatalodtak, megújultak. Ismét mások az utóbbi években érkeztek külföldről, most kezdik megélni Magyarországon sajátos hivatásukat. A régi rendek gyakran visszakérték iskoláikat, szociális intézményeiket. Többnyire nem maguk dolgoznak bennük, hanem hívő világiak. Ők képviselik a maguk módján a szerzetesrend eredeti küldetését is. Ahol azonban maguk a szerzetesek közösségben élnek, imádkoznak és dolgoznak, személyesen tesznek tanúságot az evangéliumi tanácsok, a szegénység, a tisztaság és az engedelmesség útján, magának Krisztusnak a titkáról. Mert Isten akarata szerint való, hogy anyagi javaink legyenek, Isten tervének megvalósulása a család, az ő ajándéka az emberi szabadság. És mégis: aki az ő kedvéért lemond ezekről, feltűnő jellé válik a világ számára: arról tesz bizonyságot, hogy van valaki, aki nagyobb a földi életnél. Akit már most lehet osztatlan szívvel keresni és követni, mert ebben az életformában már az örök boldogság fénye ragyog fel. A megszentelt élet tehát igazi érték, ha szívvel-lélekkel megtartják, biztos utat jelent az Istennel való találkozás felé.

2. Néhány héttel ezelőtt nyitotta meg Szentatyánk az Irgalmasság Évét. Mi is kitártuk a szentévi kapukat itt Esztergomban, a bazilikában, de Budapesten, a Szent István Bazilikában és a máriaremetei kegytemplomban is. Minden irgalmasság forrása maga az ajándékozó Isten. Jézus Krisztusban üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete jelent meg nekünk (Tit 3,4). A karácsony tehát az isteni irgalmasság igazi ünnepe. Mert a legnagyobb irgalmasság: ingyen ajándékozni. Ajándékozni annak, aki nem érdemli meg. Ajándékozni elsősorban a létet, az életet. Mert hát mit követelhet alkotójától a teremtett ember? Minden lehetőségünket ajándékba kapjuk. De különösen nagy ajándék, hogy Isten maga vállalta a sorsunkat, hogy osztozott örömeinkben és szenvedésünkben, hogy emberré lett. Megrendítő az isteni szeretet titka! Nem elégszik meg azzal, hogy a világban „mindenütt jelen van, mindent átjár és mindenben benne van” (Ef 4,6), hanem ember akar lenni itt, a Föld nevű bolygón. Beleágyazva az élővilág nagy összefüggésébe, kitéve minden kockázatnak és gyengeségnek. Isten nem egyszerűen segíteni akar rajtunk. Ő azonosulni akar velünk, mi pedig csodálkozva kutatjuk, hogy miért. Hogy jövünk mi ahhoz? Miért lett az Isten emberré? Ez foglalkoztatta évszázadokon át a keresztény gondolkodókat.

Szent János apostol első levelében azt olvassuk: „Isten szeretett minket, és elküldte Fiát engesztelésül bűneinkért” (1Ján 4,10; vö. uo. 3,5; 4,14). A Nícea-Konstantinápolyi hitvallásban pedig azt imádkozzuk, mégpedig most, karácsonykor térden állva, hogy „értünk, emberekért, a mi üdvösségünkért leszállott a mennyből, megtestesült a Szentlélek erejéből, Szűz Máriától, és emberré lett”. Ezért írja Nisszai Szent Gergely, hogy „orvosra volt szüksége természetünknek, mert betegségben sínylődött. Fölemelőre szorult az ember, mert elesett. Elevenítőre volt szüksége annak, aki kihullott az életből. Vissza kellett vezetni a jóra azt, akinek már nem volt része a jóban. Világosságra szorult az, akit sötétségbe zártak. Megváltót keresett a fogoly, támaszt a megbilincselt, szabadítót az, akit a rabszolgaság igája görnyeszt”. Ezek indították Istent, hogy leszálljon és meglátogassa emberi természetünket.

De az Ige megtestesülésének célja volt az is, hogy mi megismerhessük Isten szeretetét (vö. 1Ján 4,9; Jn 3,16) . Az Ige testté lett azért is, hogy az életszentség példája legyen számunkra. Jézus mondja: „Tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű” (Mt 11,29) . Legteljesebb értelemben tehát az Ige azért lett testté, hogy bennünket az „isteni természet részeseivé tegyen” (2Pét 1,4) . A mai evangéliumban pedig azt hallottuk, hogy hatalmat adott azoknak, akik hisznek benne, hogy Isten fiává váljanak. Erről a titokról megrendülten mondhatjuk, hogy az isteni irgalmasság titka.

A megtestesülésnek üzenete van számunkra. „Legyetek tehát irgalmasak, amint a ti Mennyei Atyátok is irgalmas!” (Lk 6,36) – olvassuk Jézus szavait Lukács evangéliumában. Átalakít minket a karácsony titka. Tükröt tart elénk és célt tűz ki számunkra. Ugyanakkor erőt is ad, mert nem egyedül járjuk a javulás és a kiteljesedés útját, hanem velünk van Jézus, aki testvérünk (vö. Jn 20,17), urunk és mesterünk (vö. Jn 13,13).

3. Egyházmegyénkben az idén kiértékeltük a több, mint négy évig tartó plébániai látogatások eredményeit. Sok szép és bíztató tapasztalatot szereztünk. A plébániák nagy részén élnek és működnek családokból álló közösségek is. De vannak elgondolkodtató jelek. Ilyen például a katolikusnak keresztelt újszülöttek arányának csökkenése, főként Budapesten. Fontos, hogy már a keresztény szülők újszülött gyerekeit is megkereszteljük, hogy a szülők kérjék számukra ezt a szentséget. Hogy a plébániák nagylelkűen teljesítsék a szülők kérését, ne támasszanak önkényes, szigorú feltételeket, hanem Szentatyánk útmutatását követve szeretettel fogadjanak mindenkit, aki közeledik. Mert a keresztség kapcsol minket Krisztushoz. Az isteni kegyelem képes megkezdeni munkáját már egy újszülött gyermek lelkében is. Isten titkainak erőterében élünk, nem szabad önmagunkat csak földies módon szemlélni. Többek vagyunk, és többre vagyunk hivatva, mint amire becsüljük magunkat. Hisszük, hogy Isten itt, a mi egyházmegyénkben is többet akar ajándékozni nekünk és a körülöttünk lévő világnak, mint amit kérünk vagy megértünk. Nyissuk hát tágra szívünkben is az irgalmasság kapuját, fogadjuk be a betlehemi Újszülöttet, aki maga a világosság! Engedjük, hogy fénye elborítsa lelkünket és beragyogja a világot! Amen.

Fotó: MTI

Magyar Kurír