Erdő Péter bíboros december 13-án megnyitotta a Szent István-bazilikában az irgalmasság szent kapuját. Küldetésünk arra szól, hogy megnyissuk az irgalom és a bocsánat kapuját és hirdessük, már itt a földön Istenhez tartozunk – fogalmazott.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A jubileumi szentév hazai kezdetét ünneplő liturgia a Szent István-bazilika főhomlokzata előtt kezdődött. Megnyitjuk Isten irgalmának kapuját, hogy a szentév közösségünk és az egész emberiség számára a kegyelem és a megbékélés mély megtapasztalásához vezessen – imádkozta Erdő Péter bíboros.

Az ünneplő menet – Erdő Péter bíboros, a szentmise főcelebránsa, a koncelebráló paptestvérek, az esztergomi szeminárium papnövendékei, valamint a hívek közössége – előtt felolvasták az evangéliumot, majd részlet hangzott el Ferenc pápa a rendkívüli jubileumi szentévet meghirdető bullájából.

Ferenc pápa hangsúlyozza, állandóan szemlélnünk kell az irgalmasság misztériumát. Ez számunkra az öröm, a derűs nyugalom és a béke forrása. Üdvösségünk feltétele. Így fogalmaz: az irgalmasság a végső és legnagyobb tett, amellyel Isten elénk siet. Az irgalmasság az alapvető törvény, amely minden ember szívében ott lakik, aki őszintén tekint a testvérre, akivel az élet útján találkozik, és az út, amely egyesíti Istent és az embert, mert kitárja a szívét arra a reményre, hogy bűneink korlátai ellenére mindenkor szeretnek bennünket. Váljunk mi magunk is az Atya cselekvésének hatékony jeleivé! Ezért hirdettem meg az irgalmasság rendkívüli jubileumát – buzdított a Szentatya.

Induljunk el Krisztus nevében! Ő az út, amely elvezet bennünket a kegyelem és irgalmasság kapuján át az üdvösségre – e szavakkal indult el a körmenet az irgalmasság kapuja felé.

A kapu elé érkezve Erdő Péter így imádkozott: Tárjátok ki az igazság kapuit, bemegyünk, hogy hálát adjunk az Úrnak!

Miközben a kaput megnyitották, Erdő Péter így folytatta: Ez az Úr kapuja: belépünk rajta, hogy elnyerjük irgalmát és megbocsátását. A körmenet ezután visszatért a templomba. Erdő Péter megáldotta a vizet, majd a hívek megújították keresztségi fogadalmukat.

A szentmise, melyen részt vettek az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye budapesti plébániának küldöttei is, az Ige liturgiájával folytatódott.

Erdő Péter advent 3. vasárnapján, az irgalmasság szentéve megnyitásakor elmondott szentbeszédét teljes terjedelemben közöljük.

Krisztusban Kedves Testvéreim!

1. Advent harmadik vasárnapja van. Az Egyház az öröm színét vegyíti a várakozás sötétjébe. A mai evangéliumból is érezzük, hogy van okunk örülni. Mert készül a megígért Megváltóval, Istennel való találkozásunk. Ez az előkészület úgy is nevezhető: megtérés. Ennek a megtérésnek pedig az Evangélium fényében két nagy mozzanata van.

Az első az ember megtérése, megváltozása, igyekezete. Ennek mintegy összefoglaló képviselője Keresztelő Szent János a maga bűnbánatra hívó prédikációjával.

 Keresztelő először is azt hirdeti, hogy mindenkinek szüksége van megtérésre. Még a vallásos előírásokat megtartó embereknek, még a farizeusoknak is. Mert senki sem tökéletesen kész a maga igyekezetéből az Istennel való találkozásra.

De hirdeti azt is, hogy ez a megtérés mindenki számára lehetséges is. Még a vámosok és a katonák is megtérhetnek. Nincs olyan reménytelen élethelyzet, amelyben már ne volna lehetséges a megtérés.

Hirdeti végül Keresztelő Szent János azt is, hogy ez a megtérés kihat az emberekkel való viszonyunkra: odafordulást kíván a másik emberhez, igazságosságot a másik ember iránt.

Mindez nagyon aktuális mai életünkben is. Sok igazságtalanságot és szenvedést látunk magunk körül. Nem véletlen, hogy épp az advent bűnbánati, készületi idejében olyan gyakoriak a karitatív és segítő akciók. De ne csak ilyenkor gondoljunk másokra: legyen az igazságosság, a másra való tekintet életünk alapvető magatartása!

A megtérés másik nagy mozzanata a mai evangélium szerint nem embertől való. Eljön valaki, aki hatalmasabb. Ő maga az igazságot tevő Isten, aki a bűnös emberiség pelyváját olthatatlan tűzben égeti el, aki tűzzel és Szentlélekkel keresztel. Az ószövetségi apokalipszis Keresztelő Szent János-i képében a keresztény hit a Krisztusban közénk érkező Isten megváltó jelenlétét ismeri fel. Mert a Mindenhatóval való találkozásunk másik nagy feltétele az Isten tisztító, erőt adó, átformáló kegyelmi jelenléte. Ez teszi lehetővé és teljessé a megtérésünket, ez hozza meg várakozásunk beteljesedését.

2. És ez az az isteni kegyelem, amit méltán nevezünk irgalmasságnak. Ezt jelképezi számunkra az idei szentévben az Irgalmasság Kapuja, amit ma itt, a bazilikában is megnyitottunk éppúgy, mint az esztergomi főszékesegyházban és a máriaremetei kegytemplomban. Gyönyörű és beszédes bibliai jelkép a kapu! A nyitott kapun beléphetünk. Kifejezi a fogadást (Jób 31,32) és a felajánlott lehetőséget (1Kor 16,9). A becsukott kapu viszont védelmezi a falakon belül lévőket (Jn 20,19) de kifejezi annak elutasítását is, aki kívül rekedt (Mt 25,10). Eszünkbe juttatja Jézus példabeszédét a menyegzőről, ahol a vendégsereg megérkezése után a kapukat bezárják (vö. Mt 25,10; Lk 13,25). Akinek pedig elfogyott lámpájából az olaj, életéből a hit és a szeretet, az hiába kopogtat a zárt ajtón és kéri: „Uram, Uram, nyiss ki nekünk!”. Tehát a kapu a különbségtétel, a megrostálás gondolatát is érzékelteti. Amikor pedig Jézus a Mennyország kulcsait Péternek adja, szintén erre utal. Már az Ószövetségben sokszor úgy jelenik meg a kapu, mint a belépés lehetősége Isten környezetébe, a boldogság országába. Amikor a próféták az új Jeruzsálemről beszélnek, költői látomásban fogalmazzák meg, hogy annak kapuja nyitva lesz, és hogy az a város békében és igazságban épül fel (vö. Iz 60,11; Ez 48,30-35; Zak 2,8-9). És erről a kapuról mondja a zsoltár: „Az Úr kapuja, íme, itt van, az igazak lépnek be rajta” (Zsolt 118/117,19-20). Erről írja Izaiás próféta: „Nyissátok ki a kapukat! Hadd vonuljon be az igaz nemzet, amely mindvégig hűséges, amelynek szíve állhatatos és megőrzi a békét, mert benned van bizalma” (Iz 26,2-3). Isten hűséges és ajándékozó szeretete meghívott minket az örök életbe és az örök boldogságba. Jézus az üdvösségre vezető ajtót szűk kapunak nevezi. A belépés feltétele a megtérés (Mt 7,13-14; Lk 13,24), a hit (ApCSel 14,27; Ef 3,22). A Jelenések könyve szerint Jézus az, akinél a halál és az alvilág kulcsa van (Jel 1,18). Ő bízza a kulcsokat egyházára és megígéri, hogy a pokol kapui nem vesznek erőt rajta (Mt 16,18). Mert a kapu a hatalomnak is a jelképe: akié a kapu, azé a város.

3. Az egyház kulcsai most a szentévben látható, jelképes formában is megjelennek. Hiszen küldetésünk arra szól, hogy Isten kegyelméből megnyissuk az irgalom és a bocsánat kapuját és hirdessük, hogy aki a bűnbánat szentségében megtisztul és az Eucharisztia által megerősödik, az már itt, a földön szabad szívvel tartozik az Istenhez. Már itt az önzéstől való megszabadulás, az öröm és az újrakezdés forrásává válhat a többi ember számára.

Ilyen lélekkel és gondolatokkal lépjünk át idén a szentévi kapun, fogadjuk el és adjuk tovább a világnak Isten irgalmasságának ajándékát! Amen.

  * * *

Az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye „Irgalmasok, mint az Atya” felirattal molinót készíttetett, melyet a közösségek templomaikban az ambóra helyezhetnek a szentévben, hogy ezzel is emlékeztessenek: küldetésünk van az irgalmasság évében. A szentév hirdetésének ezt a módját iskolák, szerzetesrendek kápolnái számára is felajánlották.

A plébániák, rendek és intézmények küldöttei nagy számban jöttek el a szentmisére, hogy Erdő Péter bíborostól átvegyék a molinókat. Blanckenstein Miklós elmondta, a vidéki plébániák küldöttei Esztergomban, a szentmisét bemutató Snell György püspöktől vehetik át a molinókat.

Molinó kerül Müller György és Kemenes Gábor börtönpasztorációért felelős lelkészek kérésére a Fővárosi Büntetés-végrehajtási Intézet kápolnájba is. Ezeket a szentmisén részt vett rabok vehették át.

Nagy méretű molinó hirdeti majd a Szent István-bazilika homlokzatán is az irgalmasság üzenetét, melyet a karácsonyi vásár után, januárban helyeznek el a térre néző bejáratnál.

A szentmise záró áldása előtt Erdő Péter így szólt: Szétküldtük az irgalmasság éve üzenetét: nyitva van az irgalmasság kapuja, nyissuk meg mi is szíveinket, hogy Istenhez találjunk!

Fotó: Lambert Attila

Trauttwein Éva/Magyar Kurír