KÉPGALÉRIA  klikk a képre!

Az alábbiakban közöljük Erdő Péter bíboros pünkösdvasárnapi homíliáját.

1. Pünkösd ünnepén az evangélium a Szentlélekről szól. Jézus búcsúbeszédét olvassuk Szent János elbeszélése szerint. Az Üdvözítő azt mondja tanítványainak: „amikor eljön az Igazság Lelke, ő majd elvezet benneteket a teljes igazságra. Nem magától fog beszélni, hanem azt mondja el, amit hall, és a jövendőt fogja hirdetni nektek” (Jn 16,13). 

Hiányos lett volna Jézus kinyilatkoztatása? Félbeszakadt volna a tanítása? Úgy vetett véget a kereszthalál az életének? 

Nem véletlen, hogy felmerültek az ősegyházban, az ókeresztény Egyházban olyan gnosztikus irányzatok, akik ezt vallották. Úgy tartották, hogy Jézus nem mindent mondott el nyilvánosan, hanem vagy folytatódik a kinyilatkoztatás az ő halála és feltámadása után is, vagy voltak titkos tanításai, amelyeket külön adott tovább.

2. János evangéliumában azonban a búcsúbeszéd nem a lélek belső tépelődésére és megismerésére, nem is keveseknek szóló titokzatos tanításokra vonatkozik. A Vigasztalóról, a Paraklétoszról van szó, akinek alakja már ismerősnek tűnhetett Jézus hallgatói előtt is (Vö. R. S CHNACKENBURG , Das Johannesevangelium III, Freiburg – Basel –Wien 1992, 167-169.). Nem csupán egy angyal érkezik az ő személyében, hiszen magától az Atyától származik (Jn 15,26). Ő a Vigasztaló, a védőügyvéd, nem mintha a végítélet jó és gonosz nagy csatája lenne, ahol egyenlő erők csapnak össze. Sokkal inkább a küldetésen van a hangsúly. Jézus küldetésén, aki azért jött, hogy „tanúságot tegyen az igazságról”. A Szentlélek küldetésén, aki viszont tanúságot tesz Jézusról. Folytatja Krisztus művét a világban, és különösen is folytatja az Egyház közösségében.

3. Tehát nem arról van szó, hogy Krisztus tanításából, az újszövetségi Szentírásból és a Szent Hagyományból lényeges hitigazságok hiányoznának. Jézus maga jelenti ki másutt az evangéliumban: „barátaimnak mondalak titeket, mert mindent tudtul adtam nektek”. 

Hogyan egyeztetjük össze ezt a két kijelentést, vagyis hogy Jézus mindent tudtul adott nekünk, de a Szentlélek vezet el minket a teljes igazságra? A választ megadja rá részben a mai evangélium, részben az Egyház teljes hagyománya. Az evangéliumban azt olvassuk, hogy a Szentlélek a teljes igazságra vezet el. Nem azt mondja a szent szerző, hogy további igazságokra, hogy több igazságra, hanem a teljes igazságra vezet. 

Mi az, amit a tanítványok a Szentlélek megvilágosításával utólag látnak meg? Nagyon sok minden abból, amit Jézus is tanított nekik. Megértésben gyarapodnak. Már a feltámadás után látjuk, hogy megértik lassan – például az emmauszi úton a tanítványok – az Írások jelentését. Vagy később a Szentlélek megvilágítja őket, hogy észrevegyék: az Ószövetségben már jelen voltak azok az előképek és jövendölések, amelyek Krisztus életében, halálában és feltámadásában beteljesedtek. Tehát nem mennyiségi többletet ad hozzá a Szentlélek Jézus tanításához, hanem a megértésünket mélyíti el. Jézus tanítása teljes volt, csak mi nem értettünk meg mindent. Ezért is újra meg újra felmerül már magában a Szentírásban is, hogy a tanítványok keményszívűek, nem értik amit Jézus tanít, hogy utólag, majd a feltámadás után értik csak meg. Ennek a megértésnek a művét munkálja bennünk a Szentlélek. És ahogyan az új és új történelmi helyzetek, az új és új viták és tévedések bombázzák azt az egy és teljes igazságot, amit Jézus ránk hagyott, úgy kényszerül rá az Egyház mindig, hogy a Szentlélek vezetésével mélyebben átgondolja és az ő segítségével mélyebben meg is értse Krisztus tanítását.

Erre vonatkozik Jézus mondása, hogy a Szentlélek „a jövendőt fogja hirdetni nektek”. Nem konkrét utalás vagy ígéret ez az evangéliumban arra nézve, hogy majd a Jelenések könyvében a Szentlélek sugallatára megfogalmazódik a végső idők története és az emberiség jövője (Vö. R. S CHNACKENBURG , Das Johannesevangelium III, Freiburg – Basel –Wien 1992, 171.). Inkább bátorítás: akik meg akarják őrizni a Krisztustól kapott tanítást, akik az Egyház közösségében helyesen értelmezik azt, útmutatást és vigasztalást találnak benne azokban az új időkben is, amelyek Krisztus Egyházára és a népekre következnek. Nem önkényes és hamis prófétálásra buzdít minket az evangélium, hanem azt ígéri, hogy az új és új helyzetekben, a népek vándorlása, a háborúk és természeti katasztrófák, vagy éppen a tudomány haladása, az új felfedezések és a jólét időszakai közben is megtanít minket a Szentlélek arra, hogy mit kíván tőlünk Krisztus. Megmutatja, hogy hogyan kell róla tanúságot tennünk a világ előtt. A Szentlélek szól az apostolok utódain keresztül. Ő szól hozzánk a Szentírás lapjairól. Az ő ereje tölt el minket, amikor az Egyház liturgiájának részesei vagyunk. Nem tenyérjós az Úr Lelke, hogy kinek-kinek kívánsága szerint jósolná a kedvező jövendőt. Hatalmas erő a Lélek, aki átöleli a világot, és a nyitott szívű, hívő emberek közösségét olyan meglátásokra, olyan cselekvésekre vezeti, amelyek messze felülmúlják a hétköznapi tervezés bölcsességét. A Lélek lendületet ad, hogy az igazi kibontakozás útján haladjunk, amely Isten felé vezet. Ezért minden baljós esemény ellenére nem kilátástalanul sötét a történelem. A Szentlélek fantáziája új és új lehetőségekkel és távlatokkal lep meg minket.

4. Egy bölcs és szentéletű pappal beszélgettem nemrég a püspöki szinódusról. Sokan aggódva vagy éppen türelmetlenül figyelik az Egyház útját és jövőjét. És ez a bölcs pap ezzel bátorított: figyeld meg, minden személyes szándéktól vagy félelemtől függetlenül a Szentlélek olyan megoldásokat mutat az Egyháznak, amelyek hosszú évtizedekre erőt és lendületet adnak.

5. A bérmálás szentségében különleges teljességgel kapjuk meg a Szentlélek ajándékát. Ahogyan maga a szertartás említi: „úgy, ahogyan az apostolok megkapták Pünkösd napján”. Ez a szentség arra segít minket, hogy „hitünket bátran megvalljuk, és hitünk szerint éljünk”.

Kérjük a Szentlélek világosságát és erejét az új bérmálkozók és a magunk számára, hogy életünk mindennapi helyzeteiben meglássuk, mit kíván tőlünk Krisztus. Mert a hit cselekedetek nélkül holt, teljes akkor lesz, ha tettekre is váltjuk. Erre a teljes igazságra vezessen el bennünket az elevenítő és vigasztaló Szentlélek. Ámen.

* * *

A szentbeszéd után Erdő Péter bíboros hatvannégy, az esztergomi plébániákhoz tartozó fiatalnak szolgáltatta ki a bérmálás szentségét. 

Az esztergomi bazilikában tartott pünkösdi szentmisén részt vett XIX. Nerszész Péter (Bedrosz) örmény katolikus pátriárka, aki Erdő Péter bíboros meghívására érkezett hazánkba, és május 23-án, pünkösd előestéjén örmény rítusú szentmisét mutatott be a budapesti Szent István-bazilikában. Személyében először tesz látogatást magas rangú örmény egyházi vezető Magyarországon.

Fotó: Tóth János

Magyar Kurír