Erdő Péter bíboros június 13-án, szombaton az esztergomi bazilikában diakónussá szentelte az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye szolgálatára Csepregi Róbertet, Nagy Sándort, és Varga Norbertet.

KÉPGALÉRIA - klikk a képre!

Erdő Péter a szertartás kezdetén köszöntötte az ünnepi szentmisén koncelebráló jubiláns papokat és a bazilikát megtöltő híveket.

Szűz Mária Szeplőtelen Szívének emléknapján Erdő Péter  arról beszélt homíliájában, hogy Jézus a kereszten János személyén keresztül minden idők keresztényét rábízta édesanyjára.

A felolvasott evangélium (Lk 2,41–51) a gyermek Jézusról szól, akit elveszítettek, majd megtaláltak a templomban. Tanuljuk meg Szűz Máriától azt a belső tiszteletet és figyelmet, ahogyan Jézus felé fordul – hívta fel a figyelmet szentbeszédében a bíboros. –  Azt a figyelmet, ahogy a Szent Család Jézus felé fordul, és azt a csendet amiben ez megnyilvánul. Úgy kövessük Máriát, hogy hagyjunk helyet életünkben a csöndre, az elmélyedésre, az Istenre gondolásra és különösen az imádságra.

Szűz Mária Szívéről olvassuk, hogy Jézus templomban való bemutatásakor elhangzik a jövendölés, amely majd a Kálvárián teljesedik be: hogy szívét tőr járja át. Szűz Mária Szívének tisztelete számunkra ezt az üzenetet is hordozza. Minket is, akik Jézust a legnagyobb szeretettel vesszük körbe, fájdalmasan érint Jézus szenvedése, ami minden bűn, megaláztatás formájában közvetlenül éri, és az is, ami titokzatos testét, az egyházat sújtja. Szűz Mária anyai szeretete az egyház iránt különleges pártfogás és erőforrás mindannyiunk számára – emelte ki a főpásztor.

A diakónus feladatának jellege már az ősegyház korától világos: küldetése a szolgálatra szól. Az asztal szolgálatára, vagyis a szegények segítésére, a karitatív munkára. De szól az ige szolgálatára is, az evangélium olvasására és hirdetésére – emelte ki Erdő Péter.

A liturgikus közösségben a diakónust sajátos és fontos szerep illeti meg. Akik papságra készülnek és a diakonátust átmeneti jelleggel veszik fel, azok is megmaradnak a magasabb fokozatokban is diakónusnak. Erre utalt régen, hogy a püspökök a miseruha alá dalmatikát is vettek magukra. Ezért papként sem felejthető el a diakonátussal kapott szolgálat – hangsúlyozta a főpásztor, majd hozzátette: a diakónus név is Jézus személyére emlékeztet, amint az evangéliumban is olvasható: „Aki első akar lenni közületek, az legyen mindenkinek a szolgája” (Mk 9,35).

A homília végén a főpásztor hálát adott Istennek az ünnepi szentmisén jelen lévő jubiláns papok sok évtizedes hűséges szolgálatáért.

A szentelési szertartás az evangélium után kezdődött, amikor név szerint szólították azokat, akik a diakonátus szentségében szeretnének részesülni.

Ezt követően a szentelendők ígérete következett, majd a Mindenszentek litániájával folytatódott a szertartás. Ezalatt a jelöltek leborultak a földre, amely a teljes önátadást fejezi ki, azt, hogy életüket Isten akaratának rendelik alá. Ezután a szentséget kiszolgáltató főpásztor mint az apostolok utóda imádság és kézrátétel által átadta a Krisztustól kapott hatalmat és küldetést.

A beöltözés után a felszenteltek megkapták szolgálatuk liturgikus eszközét, az evangéliumos könyvet.

Az ünnepi szentmisén részt vett Paskai László bíboros, koncelebráltak a főegyházmegye segédpüspökei Cserháti Ferenc és Székely János, továbbá a főegyházmegye papjai.

Az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye jubiláns papjai: Gyüre István vasmisés, Hegedűs László gyémántmisés, Alberti Árpád, Almásy László, Györgydeák Márton, Lambert Zoltán, Suló Lajos, Tomka Ferenc aranymisés, Szabó Zoltán ezüsmisés.

* * * 

Az alábbiakban közre adjuk a három diakónussá szentelt életrajzát:

Csepregi Róbert

1989. január 19-én született Esztergomban. Nyergesújfalun nevelkedett szerető családi környezetben öt évvel idősebb bátyjával együtt. Szülővárosában végezte el az általános iskolát, majd az esztergomi Bottyán János Műszaki Szakközépiskolába jelentkezett informatika szakra. Ez idő alatt, 16 évesen kezdte el érezni a papi hivatás halvány vágyát, de nem találta a papságot elég vonzónak ahhoz, hogy jelentkezzen is. Igyekezett részt venni hivatástisztázó lelkigyakorlatokon, hogy lássa, mi az Isten terve. Emellett sokat segített neki, hogy lehetősége volt őszintén beszélgetni bölcs és hiteles papokkal, különösen plébánosával, Molnár Alajos atyával. Érettségi után jelentkezett a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Vitéz János Karára, ahol szociálpedagógiát tanult. Egy év elteltével kezdte el az Esztergomi Hittudományi Főiskolán a katekéta-lelkipásztori munkatárs szakot levelező tagozaton. A második egyetemista éve végén erős, sürgető indítást érzett, hogy megtegye az első lépést, amit Krisztus kér tőle.

2010 júniusában jelentkezett az Esztergomi Érseki Papnevelő Intézetbe, ahova felvételt is nyert. A szemináriumi években sokat köszönhet évfolyamtársainak, akik támogatták, pappá formálták az évek alatt. Ez az öt év alkalmas volt arra is, hogy ő maga is elmélyítse azt a vágyát, hogy szabadon, szeretettel tudja vállalni a papi szolgálatot. Nyaranta kispapként erdélyi táborozásokban segített. Itt sok örömet, szeretetet és bizalmat tapasztalt meg, ami által megtanult bízni saját képességeiben is.

Kéri a hívek további imáját, hogy el tudja vinni a világba Isten irgalmas szeretetét, barátságát.

Nagy Sándor

1984. szeptember 1-jén született Budapesten. Édesanyja mechanikai műszerész, édesapja szobafestő-mázoló és könnyűgépkezelő, jelenleg rokkantnyugdíjas. Szülei mindketten siketek. Egyedüli gyermek. A XV. kerületi Újpalotán nőtt fel, és a Pestújhelyi Keresztelő Szent János Plébániáról származik. Az Ady Endre Gimnáziumban érettségizett 2003-ban. A középiskola befejezése után az ELTE Természettudományi Karán folytatta tovább tanulmányait biológus hallgatóként. Képzését idegtudományi szakirányon fejezte be 2009-ben. Ezután egy évig gyakornokként dolgozott egy élelmiszer-biztonsági igazgatóságon.

Gyermekkorától kezdve járt hittanra. Rendszeresen ministrált. Több évig a pestújhelyi gitáros énekkarban is szolgált. Idővel ministránsvezető, egyházközségi képviselőtestületi tag, majd lelkipásztori munkatárs is lett. E szolgálatok révén erősödött meg benne a vágy: Istent, a mi Urunkat szeretné szolgálni. Mékli Attila és Molnár Béla atyák hite, személyes példája és barátsága meghatározó volt hivatásának alakulásában. Nagyon sokat köszönhet a jezsuitáknak is; lelkigyakorlataik és különféle programjaik nagyban segítették hitének elmélyülését. Egy dobogókői lelkigyakorlat során született meg benne a döntés, hogy pap szeretne lenni. Ezek után, 2010-ben kérte felvételét az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye papnövendékei közé.

Hálával gondol mindazokra, akik imával, szeretettel és kitüntetett figyelemmel kísérték őt eddigi útján.

Varga Norbert

Nyergesújfalun született 1988 decemberében. Istennek hála, szeretettel teli és ép családban nevelkedhetett fel. Kisebb-nagyobb problémák miatt itt az esztergomi bazilikában keresztelték 1989 nagyszombatján. Elsőáldozó már otthon volt, a Szent Mihály-plébániánt. Sajnos csak nyolcadikig „tanult” hittant, mert miután megkezdte tanulmányait Tatán, a mezőgazdasági szakközépiskolában, eltávolodott az egyháztól, így a bérmálás szentségét is csak később, 2009-ben kapta meg. Érettségi után Budapesten, a Varga Márton Kertészeti Szakközépiskolában tanult parképítő és –fenntartó technikusnak.

Fővárosi tanulmányai megkezdésekor érezte meg először az Úr hívását. Ennek kívánt utánajárni, mikor egyik volt osztálytársa felkérésére csatlakozott a plébániai ifjúsági csoportba, majd elkezdte a felkészülést a bérmálkozásra is. Két évnyi bizonytalanság után mondta el plébánosának, Molnár Alajos atyának, hogy úgy érzi, papnak hívja az Úr, aki ezek után felkarolta, és segítette abban, hogy fejlődjön és tisztuljon hívatása. Ajánlására megkereste a szeminárium akkori spirituálisát, Roska Péter atyát, aki abban is segítette, hogy egy nyolcnapos lelkigyakorlatot tanácsolt számára a jezsuitáknál, melynek során Isten megerősítette hívásában.

Istennek hála, sok segítség, lelkivezetés, támogatás és imádság folytán 2010-ben a bíboros úr felvette az egyházmegye kispapjai közé, most pedig, még több közbenjárás és segítség után, kéri diakónussá szentelését.

Fotó: Lambert Attila

Kuzmányi István/Magyar Kurír