KÉPGALÉRIA - Klikk a képre!

A virágvasárnapi szentmise az esztergomi bazilikában, a Bakócz-kápolna előtt a barkák ünnepélyes megáldásával kezdődött, melyet Jézus jeruzsálemi bevonulására emlékező körmenet követett.


A szentmisén Erdő Péter Krisztus szenvedéstörténetéről elmélkedve Cirenei Simon szerepét állította a középpontba. Rámutatott: Ahogy Cirenei Simon segít vinni Jézus keresztéjét, úgy mi is Cirenei Simonok vagyunk, amikor valakinek, akár önként, akár kényszerűségből segítünk viselni életének terheit. Ezzel Krisztus keresztjéhez csatlakozunk, akkor is, ha csatlakozásunk csak menet közben, fokozatosan válik részünkről önkéntessé. De ha felismertük, hogy kinek lettünk a társai, akkor megszeretjük a keresztet – mondta a főpásztor. Majd figyelmeztetett, hogy Jézus keresztjét bűneink súlya tette nehézzé, amikor újra és újra vétkezünk, újra és újra földre sújtja őt a teher. Bűneink egyszerre nehezítik Krisztus keresztjét, és gyöngítik az ő titokzatos testét, az egyházat is. A bűnökhöz való visszatérésünk tékozolja az egyház lelki kincstárát. – hangsúlyozta a bíboros.


Húsvét előtt sokan meggyónunk, őszintén meg is bánjuk bűneinket, megígérjük, hogy többé nem vétkezünk. De alig múlnak el az ünnepek, újra és újra visszatérünk régi, rossz szokásainkhoz. Felismerjük-e, mennyire nem kis dolog mindig ugyanazokba a bűnökbe visszaesni? Tudatában vagyunk-e, hogy a bűnös embert a megtérésre vezető eszközök az állandó visszaesés miatt egyre hatástalanabbakká válnak? Érzékeljük-e, hogy a megrendülés érzése, a lelkiismeret szava elhalványul, és szívünk közömbössé válik? Ami az első pillanatra rutinnak tűnik, valódi, súlyos veszély életünkre és üdvösségünkre – mutatott rá Erdő Péter.

Virágvasárnapi gondolatait a feltámadás reményével zárta: Jézus szenvedéstörténetének végére a pontot a temetés rajzolja ki. A sziklasírt elzáró kő a földi kínok végét jelenti. De ez a temetés már a reményt hordozza: mindannyiunkat vár, hogy osztozzunk vele az örök élet boldogságában.

Fotó: Mudrák Attila

Magyar Kurír
(té)