Jóban-rosszban, szenvedésben és örömben összetartva segítsük egymást anyagilag, testileg és lelkileg egyaránt és bátorító, vonzó, erőt sugárzó jel lehessünk az egész világ előtt – mondta Erdő Péter bíboros, prímás húsvét vigíliáján Budapesten, a zsúfolásig megtelt Szent István-bazilikában.

A bíboros által vezetett húsvéti vigília a bazilika lépcsői előtt a tűzszentelés szertartásával kezdődött. Miután a főpásztor megáldotta a tüzet, az arról vett lánggal meggyújtották a húsvéti gyertyát, amelyik a halott Jézus testét szimbolizálja, benne a tömjénszegekkel, amelyek Jézus halálos sebeit jelzik. Az Egyház liturgiája megjeleníti a föltámadás pillanatát, ez történik akkor, amikor a gyertya élettelen testét megeleveníti az új tűz. A húsvéti gyertya fénye maga is Jézus Krisztust jelzi, feltámadását, mely belevilágít a templom sötétjébe, de egyúttal a világ sötétjébe is, hogy új reményt adjon.

Miután a bazilikában a húsvéti gyertyáról meggyúltak a fények, felhangzott az Egyház leggyönyörűbb éneke, az Exultet, a Húsvéti örömének. A húsvéti örömének az ünnep tartalmát fogalmazza meg, a fényt, amely a feltámadást és a megváltást jelképezi.

A húsvéti örömének elhangzása után kezdődött az igeliturgia, mely végigvezette a jelenlévőket az üdvösségtörténet nagy állomásain, eljutva az Újszövetségig. Ekkor hangzott fel a Glória, Isten dicsőítése és „visszatértek a harangok”, felszólítva a hívőket Krisztus győzelmének ünneplésére. A szentleckét követően az ünnepélyes alleluja Isten népének ujjongó örömét fejezte ki. Jézus feltámadásának evangéliumi felolvasása után hangzott el a szentbeszéd.

Erdő Péter homíliáját teljes terjedelmében közöljük.

1) A hét első napján mentek ki az asszonyok a sírhoz. Húsvét örömhírének meghirdetését ezekkel a szavakkal kezdi Szent Lukács evangéliuma. Elmúlt a szombati nyugalom, szabad volt már hosszabb utat is megtenni. Lukács mégsem azt hangsúlyozza, hogy kiment a szombat, hanem erről az első napról beszél. A keresztények ugyanis már igen hamar ünnepként tartották meg a vasárnapot, mert szilárdan élt bennük a történelmi emlékezés, hogy ezen a napon támadt fel Krisztus. Ekkor tartották összejöveteleiket. Ezért írhatta Szent Pál apostol alig húsz évvel az események után, hogy a hívek „a hét első napján” gyűjtsék össze adományaikat a szegények javára (1Kor 16,2). Vagyis a történtek után közösség született. A tanítványok közössége. Olyan közösség, amelyet nem elvont szabályok tartottak össze, hanem a közös emlékezet. 

2) Az asszonyok üresen találták a sírt és angyali jelenést láttak. Örömmel számoltak be az apostoloknak, de azok még nem hittek nekik. Élt viszont bennük a remény, hogy hátha mégis történt valami. Emlékezhettek Jézus titokzatos szavaira, melyekkel megjövendölte feltámadását. Péter tehát kifutott a sírhoz. János evangéliuma szerint a fiatal tanítvány, János is követte. Húsvét éjszakája és a felvirradó hajnal a reménység pillanata. A sír üres, az angyalok üzenete már elhangzott a feltámadásról, de a Krisztussal való találkozás még várat magára. Ha majd a Mester megszólítja tanítványait, ha megjelenik közöttük, akkor lesz teljes a feltámadás öröme és bizonyossága. Akkor érzik majd igazán, hogy ezt a hírt tovább kell adni mindenkinek, mert ez örömhír, ez evangélium és a tanítványok közössége, vagyis az Egyház ennek a szabadító hírnek a továbbadásáért létezik.

3) Remény és öröm számunkra is Húsvét ünnepe. Öröm, mert akit szeretünk, akiben bízunk, él és velünk marad mindörökre. Öröm és remény azért is, mert Jézus a Győztes. Mi pedig a Győztes csapatához tartozunk. Lehet körülöttünk tanácstalan a világ. Lehet, hogy környezeti erőforrásaink kimerülése, az emberiség életlehetőségeinek szűkülése, az igazságos és egymást segítő világ kialakításának óriási nehézségei, az önzés és a kegyetlenség, a félelem és a gyűlölet vagy akár a közömbösség, a szétszórtság vagy a hitetlenség, a kereszténység elleni erőszak és gyűlöletkeltés aggodalommal tölt el minket, de a szívünk mégis tele van reménnyel és örömmel.

Mert Krisztus feltámadt, mert igazolta az emberiség ősi érzését, hogy a látható világon kívül van egy tágabb, egy átfogóbb valóság, hogy a világ valamiképpen benne van Istenben, hiszen „benne élünk, mozgunk és vagyunk” (ApCsel 17,28) [vö.  vö. Báhír könyve. Tiszta fény, Bp 2018, 23,14. pont].

Legyen hát Húsvét minden vasárnapunk, legyenek újra élők és személyesek vasárnapi szentmiséink! Fedezzük fel, hogy hétről hétre találkozunk a feltámadt Krisztussal és megújítjuk a szövetséget egymással is, hogy jóban-rosszban, szenvedésben és örömben összetartva segítsük egymást anyagilag, testileg és lelkileg egyaránt és bátorító, vonzó, erőt sugárzó jel lehessünk az egész világ előtt. Ámen!

*

A szentbeszédet követően Erdő Péter megáldotta a keresztvizet, majd tizenhárom felnőttet keresztelt meg, ezt követően részükre kiszolgáltatta a bérmálás szentségét, a jelenlévő hívek pedig megújították keresztségi fogadalmaikat.

Ezt követően a szertartás a szentmise szokott rendje szerint folytatódott. A húsvét vigíliájának szertartása a feltámadási körmenettel zárult: a főpásztor vezetésével a hívők ünneplése kilépett a bazilika falai közül, és hirdette a világnak a feltámadás örömét.

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír