Isten az emberi természetet is magára vette, mert azt akarta, hogy élni tudjunk azzal a sok ajándékkal, amelyet teremtő jóságában készített – hangsúlyozta Erdő Péter bíboros szentbeszédében, amely az esztergomi bazilikában december 25-én délelőtt bemutatott szentmisén hangzott el.

A főpásztor emlékeztetett rá, hogy mi, emberek mennyire könnyen el tudunk felejtkezni e világot szemlélve arról, hogy Földünk, rajta az élet, az emberi élet lehetősége a világmindenségben Isten különleges ajándéka számunkra. Ha ez világos lenne számunkra, kimondhatatlan hálával lennénk Isten iránt, de bűneink és mulasztásaink meggátolnak ebben minket.

Sajnos nemcsak a többi dolog értékével és nagyszerűségével nem vagyunk tisztában, hanem a saját értékeinkkel sem – mutatott rá Erdő Péter. Ha Istentől kapott képességeinknek, az ő nekünk adott jótéteményeinek jobban a tudatában lennénk, nem fecsérelnénk el úgy, ahogy nagyon sokszor tesszük. „Isten értelemmel és szabadsággal ajándékozta meg az embert. Azt akarta, hogy szabadon felismerjük és viszontszeressük őt. De mi, emberek ezt a lehetőséget is már a kezdet kezdetén rosszra használtuk. Mind a mai napig hajlamosak vagyunk rá, hogy ne keressük Istent, vagy ha megtaláltuk is, megfeledkezzünk róla” – mondta a bíboros.

„Isten nem akarta, hogy ne éljünk a sok ajándékkal, amit teremtő jóságában számunkra készített – elemezte tovább Isten emberek iránti szeretetét a bíboros. – Nem akarta, hogy szürkeségbe és jelentéktelenségbe vesszen az életünk.” Ezért jött közénk az Ige, ezért vette Isten magára az emberséget, és közösséget vállalt a világtörténelem útján tévelygő emberekkel. Isten szeretetében elment odáig, hogy ő, aki a sérelmeket elszenvedte, maga lett a kiengesztelődés közvetítője, ő maga fizette meg, amivel mi neki tartoztunk. Isten meghívott, és azóta is napról napra meghív, hogy a szeretetében éljünk.

Isten világosságát keresve szorongva kell megvallanunk, hogy az életünk nálunk sokkal nagyobb erők játéka – fogalmazott Erdő Péter, rámutatva, hogy ez egyaránt probléma egyéni sorsunkat, az egyes népek sorsát és az egész emberiséget illetően. „Minden jó szándékú igyekezetünk mellett is be kell látnunk, hogy a saját dolgaink alakulásában mi magunk csupán egyetlen tényező vagyunk a sok közül” – figyelmeztetett a főpásztor, rávilágítva, hogy Isten szeretete segíthet át minden akadályon, azé az Istené, aki mindannyiunkat külön-külön is személyes szeretetből alkotott. Az ő gondviselése vezet minket célunk felé, ő ad békességet teremtő és teremtmény, Isten és ember között.

Fotó: Mudrák Attila

Agonás Szonja/Magyar Kurír