Ő szabadít meg a félelemtől is, hogy értelmetlen és hiábavaló az élet. Ő mutatja meg, hogy mindannyiunknak van lehetősége arra, hogy jót tegyen, hogy hozzá induljon – hangsúlyozta Erdő Péter bíboros szenteste, a zsúfolásig telt budapesti Szent István-bazilikában tartott éjféli szentmisén.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Az ünnepi szentmisén jelen volt Rogán Antal, a Miniszterelnöki Kabinetiroda vezetője, V. kerületi képviselő és Ilan Mor izraeli nagykövet.

Erdő Péter bíboros homíliáját az alábbiakban teljes terjedelmében közreadjuk.

Krisztusban Kedves Testvérek!

Karácsony éjszakája van. Krisztus születését ünnepeljük. Szent Lukács evangélista ezt a nagy örömhírt három gondolatban foglalja össze: szól az összeírásról, beszél a születésről és említi a nagy kinyilatkoztatást.

1. Augustus császár rendeletére össze kellett írni az „egész földkerekséget”, vagyis a Római Birodalom lakosságát, de talán még a függő viszonyban levő kis országokét is, amilyen akkoriban Heródes királysága volt. Augustus császár az adóztatás új rendszerét vezette be, ehhez pedig összeírásokra volt szükség. Krisztus előtt 7-ben maga a császár számol be arról, hogy befejezte a római polgárok összeírását [ld. Monumentum Ancyranum II,2-11.]. Egyes tartományokban azonban nem csak a polgárokat jegyezték fel, hanem mindenkit, aki az illető területre tartozott [Vö. HEINZ SCHÜRMANN, Das Lukasevangelium, I, Leizig 1971, 100.]. Így a népszámlálás eseménye elvezet Betlehem városáig, ahonnan a próféta jövendölése szerint a Megváltónak származnia kellett (Mik 5,1).

De a népszámlálások ideje emlékeztet bennünket a békére is, mely azokban az években a Római Birodalom életét jellemezte. Az Üdvözítő ugyanis béke idején akart a világra jönni. Ezzel is kifejezte, hogy békét akar teremteni Isten és az emberek között. Megmutatta, hogy szereti a békét. De szerepelhetett isteni tervében az is, hogy a tanítványok majd szabadabban és nyugodtabban hirdethessék örömhírét az egész világon. Bár a béke évei elmúltak, a hosszú ideig tartó nyugalom áldásait az apostolok valóban élvezték. A jó utak, a biztonságos hajózás, a közös nyelv lehetővé tették a keresztény közösségek megalapítását [SILVESTRO MAZZOLINI (SILVESTER DE PRIERIO), Aurea rosa id est preclarissima expositio super evangelia totius anni, Hagenau, per Henricum Gran, 1508, sine numero paginae, Sermo in Nocte Nativitatis Domini.].

Isten az emberről akar tanítani azzal is, hogy békében született a világra. Mert az ember számára szükséges a béke, akárcsak a család. Békében tud kibontakozni a kultúra és az élet, békében tudjuk megvalósítani mindazt a szépet, amiért Isten az embert megalkotta. Mindenki másnak is kell a béke, de a legfontosabb mégis a gyerekeknek, akik még védtelenek, és nem tudnak gondoskodni magukról. De ugyanígy, fokozottan sújtja a háború a betegeket és az időseket is, akik kiszolgáltatott helyzetben vannak. Gondoljunk hát karácsony éjszakáján azokra a gyerekekre, akik kénytelenek voltak szüleikkel együtt elmenekülni otthonaikból a háborúk és üldözések elől, akik menekülttáborokban fagyoskodnak, vagy nem juthatnak el az iskolába sem.

2. De az evangélium második nagy gondolata maga a születés, és ez az egész történés középpontja. Amikor József és Mária Betlehemben tartózkodtak, „beteltek a napok”, amikor Máriának szülnie kellett (Lk 2,6). Egyszerű szófordulatként hangzik ez az evangéliumban, a hívő hagyomány az évszázadok során mégis mélyebb értelmet talált benne. A gondviselő Isten a világ kezdetétől meghatározta az időt, amikor emberként meg akart születni. Az Egyház közössége azt az emléket is őrzi, hogy Jézus éjfélkor született [Vö. MAZZOLINI, uo.]. A legősibb keresztény emlékeket idézi tehát a pásztorjáték, amely az álmukból felriadó pásztorokról beszél. Az éjféli születés hagyományára emlékezünk azzal is, hogy karácsonykor évről-évre éjféli szentmisét tartunk. Aki erre eljön, vállalja az áldozatot, hogy időben is közel kerüljön Krisztus születéséhez, de meg is érzi a betlehemi gyermek áldását. Jézus feltámadásával valóságos Istennek bizonyult, de Máriától született és valóságos emberként élt közöttünk. Születésének titka az ember hivatását árulja el. Arra születünk, hogy mi is bekapcsolódjunk az isteni élet és szeretet közösségébe.

3. Jézus születésének eseményét az evangéliumban a kinyilatkoztatás ünnepélyes meghirdetése követi. Ez a karácsonyi történet harmadik nagy része. Pásztorok őrizték nyájukat az éjszakában (Lk 2,8). Hozzájuk szólt az angyal és őket ragyogta be az Isten dicsősége. Dávid király őrizte hajdan Betlehem vidékén a nyájat, onnan hívta meg Isten a királyi méltóságra (1Sám 17,15.27.33kk; vö. 1Sám 16,1-13). Most Dávid fia érkezett el, a várva várt szabadító. Ezt hirdeti meg az angyali szózat, erről a gyermekről mondja ki, hogy ő a Messiás és az Úr. Ő szabadít meg minket is minden fáradtságunktól, minden önzésünktől. Ő szabadít meg a félelemtől is, hogy értelmetlen és hiábavaló az élet. Ő mutatja meg, hogy mindannyiunknak van lehetősége arra, hogy jót tegyen, hogy hozzá induljon, hogy minden gyerekben, minden magányos, beteg emberben, minden szegényben és mindenkiben, akivel összehozza az élet, felismerje és szeresse őt.

Legyen ez a karácsony számunkra is az újjászületés ideje! A megbocsátásé, az újrakezdésé, az örömé és a bizalomé, mert velünk az Isten. Amen.

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír