Mi az ima? Pusztán kötelezettség? Egy megfogalmazott szöveg elhadarása, monoton ismétlése? Semmiképp. Az ima baráti beszélgetés Istennel. Ahány ember, annyiféle imádság létezik. Ahányan vagyunk, annyiféleképpen imádkozunk. Az imádság vallásos életünk alapköve, amely meghatározza Istennel való kapcsolatunkat. Nem mindegy, hogy mit és hogyan imádkozunk.

A mai evangéliumi részben a tanítványok arra kérik Jézust: tanítsa meg őket imádkozni. Meglepő ez a kérés, ha arra gondolunk, hogy hitüket gyakorló zsidó emberek kérik ezt, akik gyermekkoruktól kezdve egész napjukat és életüket imával szentelték meg. Egyáltalán nem mondható tehát az, hogy a tanítványok korábban nem imádkoztak, vagy ne tudtak volna imádkozni. Ám amikor látják imádkozni Jézust, minden bizonnyal ráéreznek, hogy ez más. Nem mintha azelőtt rosszul imádkoztak volna, csak felismerték, hogy tovább kell lépniük.

Mi hogyan állunk az imaéletünkkel? Úgy érezzük, hogy elégséges és helyes az általunk végzett napi ima? Ha őszinték vagyunk, a tanítványokkal együtt nekünk is kérnünk kell Jézust: taníts minket imádkozni! Az imádkozást bizony folyamatosan tanulni kell.

Jézus a Miatyánkot tanítja meg tanítványainak. Nem azt mondja, hogy csak ezt imádkozzátok. Szavait érthetjük úgy is, hogy ekképpen, ezzel a lelkülettel imádkozzunk. Anthony de Mello jezsuita atya így fogalmaz: „Amikor imádkozunk, Isten a szívünket nézi, nem a szövegeinket.”

A Miatyánk megtanítása után Jézus egy példabeszédet mond. Azt szemlélteti általa, hogy milyen az Atya, akit megszólítunk az imában, és hogy ő hogyan fogadja az imánkat. Semmiképp nem mogorva valaki, mint az az ember, akit éjjel fölver a barátja néhány kenyérért, s ő duzzogva, kényszeredetten tesz eleget a kérésnek. Épp ellenkezőleg: van-e olyan apa, aki kígyót vagy skorpiót ad a fiának, mikor az halat vagy tojást kér tőle? Ha mi, bár gonoszak vagyunk, tudunk jót adni, mennyivel inkább igaz ez a mennyei Atyára! Ha mi hibákkal, bűnökkel, bosszúságokkal terhelve tudunk jót tenni azokkal, akiket szeretünk, akkor mennyivel inkább tud jót adni nekünk a mennyei Atya, aki minden embert végtelenül szeret.

Hosszasan lehetne beszélni az imádságról. Az viszont biztos, hogy az imádságról csak annak van igazán fogalma, aki imádkozik is. Imádkozni sokféleképpen lehet, de mindenképp fontos, hogy figyeljünk Istenre, és imánk valóban beszélgetés legyen, amelyben Istent is hagyjuk szóhoz jutni.

Befejezésképp a 99. évében járó, mindig életvidám, gyulafehérvári főegyházmegyés Bodoni Árpád atyát szeretném idézni, aki így világít rá az ima lelkületére: „Nem kérni, hanem elfogadni kell a Jóistentől.”

Kovács Gergely, Róma