Tudatlanok, oktalanok, balgák, éretlenek! Csupa-csupa egyáltalán nem hízelgő jelző, amelyekkel valakikre utalnak ennek a vasárnapnak szentírói, kiken keresztül az üzenet, a tanítás ma is el akar jutni katolikus keresztények millióihoz. Katolikus keresztények millióihoz, akik elmennek az Örök Bölcsesség hét oszloppal fenntartott, megerősített házába és részt vesznek Testnek és Vérnek misztikus, kultikus lakomáján.

Ne legyetek értetlenek! – kér Isten engem is Szent Pálon keresztül. Értsem, hová megyek, amikor katolikus templomba megyek, amikor szentmisére megyek. Kenyérért és borért megyek. Testért és Vérért megyek. Templomom, egyházam hét oszloppal ékesített, erősített palota, ahol Krisztus a nekünk ajándékozott szentségek által, keresztségtől betegek kenetéig akar rólam, rólunk gondoskodni. Hét oszloppal ékesített, szívemnek kedves ház, ahová megyek, hogy ott akár tudatlanból titkok tudójává, megismerőjévé, oktalanból, balgából megvilágosodott okossá, s éretlen keresztényből bizony érett, tudatos kereszténnyé váljak.

Kenyérért kell, hogy útra keljek vasárnap reggel, vagy este, délelőtt vagy délután. S ha lehet, éhesen induljak! Akarjak enni, vágyjak enni abban a templomban, ahová ezen a vasárnapon elindulok, hiszen a katolikus templom annak a helye, ahol az Emberfia Testét eszik és az Emberfia Vérét isszák.

Valamint még valaminek a helye a katolikus templom, a hét oszlop által megerősített, díszített Isten háza: a leborulás helye. Enni tehát és leborulni. „Az a kenyér, amelyet én adok, az én testem a világ életéért” – mondja az Úr. Amikor a Kenyérre nézek, tehát amikor a Szent Testére nézek, akkor a Váltságdíjamra nézek. Templomba megyek enni azt a Kenyeret, ami Ő maga és az örök életet garantálja bennem, és templomba megyek nézni-látni a váltságdíjamat, s leborulni előtte, imádni őt. S ez az étkezés és leborulás annak a sajátja, aki Isten kegyelméből tudatlanból már tudóvá, balgából, oktalanból már okossá, éretlenből akár a szentségeken keresztül is immáron éretté vált.

Kívánok és kérek sok érett, Krisztus Testét evő és előtte leborulni akaró és tudó keresztényt Egyházunknak!

Koós Ede / Magyar Kurír