Japán szakmabeli látogatta meg német kollégáját. A repülőtéren nagyon kedvesen fogadta a vendéget a német házigazda, majd invitálta, hogy iparkodjanak, mert ha elérik a soron következő buszt, amely a repülőtértől a városba viszi őket, akkor akár tíz percet is nyerhetnek. A japán néhány pillanatra gondolkodóba esett, majd nagyon komoly érdeklődéssel megkérdezte a sietős német házigazdát: „És mondd csak, kérlek, mit fogunk kezdeni azzal a tíz perccel, amit nyerünk?”

És mit fogunk kezdeni azzal, amit nyerünk? Mi lesz azzal, amit megszerzünk, amit keservesen összegyűjtünk, amit kuporgatunk, amit őrizgetünk, a fiókban dugdosunk, amit hazaviszünk, amivel többünk van? … – tódulnak a kérdések a mai evangéliumi szakasz nyomában. Sokan vannak ma is, akik sokféleképpen csökkentik a mértéket és meghamisítják a mérleget, hogy még többet és többet szerezhessenek. De ugyan mit fognak végül mindezzel kezdeni?! A világ szerint okosan el lehet járni, hűtlen intézőként, de végül mi lesz mindazzal, amit megnyernek? Ha mindazt, amit megszerzünk, önző módon használjuk, a hamis mammon legnagyobb kárunkat fogja okozni, elveszítjük vele azt, ami a miénk lenne, lehetne, az Isten országát.

Egy halász sokszor magával vitte kisfiát horgászni. A fiúcska egyszer pecázás előtt azt mondta: „Apa, megkértem Istent, hogy a legnagyobb halat fogjam ki!” Apja csak ránézett a fiára és semmit sem mondott. Telt-múlt az idő, és a fiú horgára ráakadt egy hal, nem is kicsi. Nagyon nagynak tűnt, alig-alig bírta a fiú kifelé húzni. Egyszerre a hal olyan erőre kapott, hogy botostól-mindenestől a mély vízbe rántotta a legénykét. Apjának kellett utána ugrani, hogy az életét megmentse. Az anyagiak, a mammon ilyen. Ha nagyon és nagyot akarunk, az magával ránt bennünket, talán észre sem vesszük, hogy már nem mi kezeljük, hanem ő ural bennünket, és az életünk másról sem szól, mint az anyagiak szeretetéről, a pénzhez való ragaszkodásról, és akkor Jézus szavai szerint, ha az egyiket így szeretjük, a másikat igazából és végső soron megvetjük. Nem szolgálhatunk Istennek és a mammonnak.

A mai evangéliumban Jézus éppen ebben az összefüggésben int bennünket, hogy a világ fiaitól ezt a határozottságot és ezt a furfangosságot kell eltanuljuk az üdvösség érdekében és irányában. Az intéző egészen céltudatosan tudott dönteni és cselekedni a megélhetése miatt, mint ahogy ezt tenni szokta oly sok ember. Ilyen céltudatosság, határozottság és ötletesség kell jellemezzen minket az üdvösség, a mennyország elnyerése érdekében, nekünk Krisztus-követőknek ezért a célunkért kell tudnunk bevetni mindent. Tény az, hogy másként nem lehet elérni azt, ha mindig csak lábujjhegyen járunk, nem juthatunk messzire. Ha nem teszünk meg érte mindent, nem nyerhetjük el az Isten országát!

Pék Sándor/Magyar Kurír