A Jézus-márkanév

Aki nincs ellenünk, velünk van – jelenti ki Jézus a mai evangéliumban. Ennek a mondatnak a változatait és hatástörténetét hosszasan lehetne elemezni, vizsgálni, hogy a történelem folyamán hányan és milyen formában éltek vele, csűrték-csavarták, nem kifejezetten evangéliumi környezetben… Jézus többes számban fogalmaz, ahogyan többes számban hangzik el szakaszunk elején János apostol felvetése is, aki mintegy a közösség „szóvivőjeként” hozza elő a kérdést.

Szép, ahogyan Márk evangéliuma a közösség problémáit végig vezeti: a múlt vasárnap az elsőség, a közösség hierarchikus berendezkedése, most a külsőkhöz való viszonyulás kerül terítékre.

Tagadhatatlan, hogy János kérdésfelvetése egy elkülönült közösség, zárt csoport képét mutatja, akik visszaélésnek tartják a Jézus nevében való ördögűzést a közösséghez való tartozás nélkül. Ez kicsit olyan, élesebben fogalmazva, mintha a „Jézus-márkanevet” az apostoli közösség szabadalmaztatta volna, s időközben kiderült, hogy más is használja, mert „bevált”. Jézus népszerű gyógyító volt, keresték, hallgatták, a közelébe akartak férkőzni. Kiváló, egy jó marketinges által könnyedén meglovagolható helyzet, ami profitot hoz. Az apostolok fellépése ilyen szempontból nem is jogtalan.

Jézus válasza azonban bizonyára megrendíti a tanítványok bizonyosságát, s bár válaszában, annak többes számú megfogalmazásában azonosul az apostolok közösségével, mégis más, nem jogi színezetű, hanem belső utat mutat számukra. Azt, hogy a legkisebb jót is értékelni kell mindenkiben, egy pohár vizet, egy barátságos gesztust, egy mosolyt… Ugyanakkor a legkisebb rossz ellen is harcolnunk kell, de elsősorban szigorúan önmagunkban. Előszeretettel tennénk rendet ugyanis mások életében és szednénk ki a szálkát mások szeméből, de a reformokat, az „életrendezést” nem másokban kell véghez vinni…

Az apostolok és az apostolok hitén álló egyház feladata elsősorban tehát nem a kategorizálás, önmaga másokkal szembeni pozicionálása, a „Jézus-márkanév” levédése és jogdíjak követelése, hanem a hit útján járni, szolgáltatások felkínálása helyett közösséget építeni a Lélek vezetésével, evangéliumi radikalitással. Összegyűjteni azt, ami szétszóródott… Nem önmagában, szervezettségében és módszereiben, hanem az Írásokban jelen lévő Úrban bízva, rá épülve és építve.

Szőcs Csaba / Magyar Kurír