Iskolai hittan, temetés, keresztelő, esküvő, vasárnapi misekötelezettség, közéleti kereszténység – helyszínek, ahol szembejön a tan, elhangzik Jézus neve, miközben ülünk, várjuk, hogy történjék velünk valami, talán nem ma, de valamikor: egyszercsak, magától.

„Megemlékezik az Isten” – ezt a nevet kapta a kis Zakeus, aki vámos lett, gazdagon is lenézett, elvtelenül sikeres, bővelkedésében is elszigetelt. Vajon megemlékezik-e róla Isten? Amikor meghallotta, hogy a híres tanító, csodatévő, Isten embere érkezik a városba, megmozdult benne valami. Talán ma. A vadfügefa az út szélén állt, törzséből alacsonyan indultak az első vízszintes, vastag ágak. Az egyik ilyen ágra mászott fel Zakeus, hátha láthatja azt a Jézust, akiről már sokat hallott. Elhagyta a távolságtartás, az észrevétlen megfigyelő biztonságot adó helyzetét. A lényegre figyelt: közelébe kerülni Jézusnak, és nem a másodlagoson aggódott: nevetségessé válni a fáramászással, csúfolódást eltűrni a vállalt érdeklődéssel. A tömeg azt mondhatja: nem vagy jó, ezért nem való neked Jézus, aki jó ember, Istenről beszél. Zakeus azonban mer kilépni, a lényegre figyelni, ezért elhagyni a biztonságot, kényelmet.

Jézus pedig megszólította: ma van az a nap, amikor Isten megemlékezik, ma a te házadban szállok meg. Ez a ma további cselekvésre készteti Zakeust, megy, sietve vendégséget rendez. Nem tudunk róla, hogy Jézus szidná, útmutatásokkal látná el. Jézus emberképe szerint Zakeus nem rossz, hanem „elveszett”, eltévedt bárány, akit vissza kell vezetni. Nem bottal, hanem a pásztor hívó hangjával. A többit már tudja, hiszen a szívében szól a lelkiismeret, szeme előtt függ az ószövetségi törvény. A szívét indítja meg Jézus, de nem is a szavaival, hanem azzal, ahogyan embernek, Ábrahám fiának nézi őt.

Zakeus pedig a szemünk előtt változik, miközben a méltatlankodók (akik mindig készen állnak), a múltban akarnák tartani („bűnös ember”). Jézus a mát hirdeti újra: ma üdvösség köszöntött e házra, erre az emberre. Zakeus pedig megéli ezt a napot: fára mászik, vendégséget rendez, megtérésében kártérítésbe kezd.

Kényelmet, passzív ülőhelyet elhagy Zakeus, Isten pedig megtalálja őt. Kényelmes, vagy csak megszokott, minden esetre passzív, néha múltba révedő, néha a feltételekhez kötött jövőbe révedő keresztény, mikor jön el neked a ma, amikor felállsz, hogy megtalálhassanak?

Füzes Ádám/Magyar Kurír