Május 25-én a nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházban hálaadó szentmisét mutattak be a pappá szentelésük huszonötödik évfordulóját idén ünneplő egyházmegyés papok: Kiss Tibor, Linczenbold Levente, Maga László, Szováti Tamás és Zubály Lajos.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A szentmise főcelebránsa Bosák Nándor nyugalmazott debrecen-nyíregyházi püspök volt, a homíliát pedig Seregély István nyugalmazott egri érsek mondta. A szentmise előtt a rekollekción Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök tartott előadást az egyházmegye papjai részére.

Seregély István érsek homíliáját az evangélium szavaival kezdete: „Az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon” (Mt 20,28). Minden embernek Jézus Krisztus példáját követve ezen kell dolgoznia egy életen át, hogy „zarándoklata” végén Krisztushoz hasonlónak találja az örök élet Ura. Az ezüstmisét különösképpen úgy tartják számon, mint a papi élet aktív időszakának első felét. Minden jubileum visszatekintés és előrenézés. A jubiláló papoknak emlékezni kell arra a meghívásra, amit elfogadtak huszonöt évvel ezelőtt, és a visszatekintés hálát ébreszt bennük azért, hogy megmaradtak hivatásukban – fogalmazott a nyugalmazott érsek.

Seregély István, akinek aktív papi évei a kommunista diktatúra idejére estek, emlékeztetett, hogy voltak, akik akkoriban életükkel fizettek lelkipásztori hivatásukért, de mégsem jutott eszébe senkinek, hogy a papságnak vagy az országnak hátat fordítson. Kiemelte: az ezüstmiséjüket ünneplők már a rendszerváltás után részesültek a papság szentségében.

Lehet, hogy nagyon nehéz volt a diktatúra idején megmaradni Krisztus szolgálatában, de nem volt nehezebb jó papnak lenni a diktatúra idején, mint most egy fékevesztett konzumvilágban, hogy el ne ragadjanak bennünket a hiábavalóságok – hangsúlyozta a főpásztor.

Hála ezért Istennek, hogy sem a modern technikának, sem a jóléti társadalomnak nem estünk áldozatul. Az viszont nagy öröm, hogy amit Jézus Krisztus képviseletéhez ajándékba kaptunk, azt osztogathatjuk ma is, mert ő ugyanaz tegnap, ma és mindörökké. Felidézte: Gálos László jogászprofesszor egyik lelkigyakorlatán emlékezett vissza arra a pécsi egyházmegyés papra, aki irodalmi anyagot kért tőle, hogy jól prédikálhasson. Erre odaadta neki az evangéliumot, mire azt a választ kapta, hogy ma már az evangélium nem érdekli az embereket. Nekünk más mondanivalónk nincsen, csak Jézus Krisztus, akiben a mindenható Isten eleven élettel és emberi szóval megmondta, milyen legyen az Isten képére és hasonlatosságára teremtett ember. Az evangélium hirdetése, amivel elfogadtuk ezt a hivatást, magvetés volt akkor, és ma is az – hangsúlyozta az érsek.

Majd emlékeztetett az emberi gyengeségre, amely sokszor eluralkodik mindenkin, így a papokon is. Lisieux-i Szent Teréz példáját emelte ki, aki élete végén is szívesen „ült le a bűnösök asztalához”, mondván, ha az Úr nem vigyázott volna rá, náluk sokkal nagyobb gazember vált volna belőle. A jubiláló papnak tehát hálát kell adnia azért, hogy Isten megtartotta őt szolgálatában, szeretetében és küldetésében.

Seregély István hangsúlyozta: Van egy garancia, amely segít abban, hogy megmaradjunk ezen az úton, és ez nem más, mint a mindenható Isten minden emberi bukfencet helyreállító irgalmának elfogadása. Senki számára nem fölösleges a Miatyánkban bocsánatot kérő szó, amelyet őszintévé tesz a „mi is megbocsátunk” kifejezés, mert akkor lehetünk biztosak abban, hogy a Mindenható Isten országában – amelyben a Boldogasszony kivételével mindenki irgalomból részesül – nekem is meglesz a helyem. Ez a remény, bizalom alapozza meg azt az elhatározást a jubileumi ünnepen, hogy akármi történik, megmaradunk hivatásunkban.

Ferenc pápa szava szerint bűnösök vagyunk. A pap is legyen bűnbánó, ismerje el, hogy senkinél sem jobb. Az ezüstmisésekkel együtt a saját életéért és szolgálatáért ad hálát minden pap azzal a kívánsággal, hogy maradjon meg hivatásában. Ez a kívánság viszont nem maradhat puszta emberi óhaj, ezért imádkozni kell. A hálaadáson és a jubileumi ígéreten túl az imádság lesz tehát az az egyetlen biztos jel napról napra, hogy az emberekért életét adó Krisztus nyomában járó papként jó úton járunk – zárta homíliáját Seregély István nyugalmazott érsek.

Forrás és fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír