Hamvazószerda utáni szombat

– Lk 5,27-32

A mai evangéliumban Jézus azt mondja: „Én nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket, hogy megtérjenek.” – Vajon mi melyik csoportba soroljuk magunkat? Szükségét érezzük-e annak, hogy megtérjünk?

Jézus azért hívja a bűnösöket, hogy megtérjenek. Ezzel világossá tette, hogy a bűnösökkel való közössége semmiképpen sem a bűn elnézését jelenti, hanem a bűnösök megtérését kívánja segíteni. Az orvosnak fel kell keresnie a beteget, hogy segíteni tudjon rajta. Jézusnak is keresni kell a kapcsolatot a bűnösökkel, hogy a bűnös életmódból ki tudja őket vezetni. A megtérést követi a bűnök megbocsátása.

Ne feledjük, amit Jézus az elkóborolt bárányról szóló példabeszéd végén mondott, hogy nagyobb öröm lesz a mennyek országában egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igazon, aki úgy gondolja, hogy nincs szüksége rá, hogy megtérjen. (Lk 15,7)

Ahhoz, hogy valaki bűnt kövessen el, tudatosság és szabad akarat szükséges. Jézus azért mondta a kis gyermekekről, hogy ilyeneké a mennyek országa (Mt 19,14), mert ők még nem tudnak bűnt elkövetni. (II. János Pál pápa méltán mondta, hogy senki ne aggódjon a meg nem született magzatok sorsa felől.) NB!: Nem a bűn a kárhozat oka, hanem a bűnbánat elmaradása. Az értelmét használni tudó ember egyedül a bűnbánat és a Jézusba vetett hit által juthat el az üdvösségre.

Tudnunk kell, hogy mulasztással is lehet bűnt elkövetni. Ezért nem szabad elhanyagolnunk Istentől kapott legértékesebb adományunkat (talentumunkat) a szeretetre való képességünket sem, és a legfontosabb feladatunkat, hogy a szeretetben állandóan fejlődjünk, vagyis egyre jobban, egyre önzetlenebbül szeressük Istent és azokat, akiket Isten azért adott nekünk, hogy szeressük őket.

A szeretetben való megújulás (önzésünk felismerése, és az attól való megszabadulás) újra és újra őszinte bűnbánatot és megtérést igényel. Tehát bűneink megbánása nem egyszeri cselekmény, hanem a szeretet fejlődésével együtt járó állandó folyamat. Ezért ha a szeretetben fejlődni akarunk, akkor nem szabad belefáradni a bűnbánatba sem.

Örüljünk annak, hogy Isten keres és vár minket, és Jézus azért jött, hogy a bűnösöket bűnbánatra és megtérésre hívja! Soha ne gondoljuk túlzott elbizakodottsággal, hogy a mi szeretetünk már tökéletes, és nincs szükségünk a megtérésre! Jézus csak akkor tudja megtisztítani szeretetünket, ha beismerjük bűneinket. Ne féljünk a bűnbevallástól, mert ez nyitja meg az utat Isten felé, és ez okoz örömet Istennek!

! Saját üdvösségünk keresése közben ne feledkezzünk meg hozzátartozóinkról sem! Ha igazán szeretjük őket, akkor tegyünk meg minden tőlünk telhetőt azért, hogy együtt lehessünk velük az örök boldogságban!

Ágoston atya