Hogy is van ez? Bálint vagy Valentin? Szent vagy nem szent? Angolszász vagy magyar? Ünnepeljük vagy sem? Ezekre a kérdésekre kerestem a választ.

A katolikus naptár szerint február 14. Szent Bálint napja. Mégis azt hirdetik idehaza, hogy Valentin napja. Ki volt hát ez a Valentin vagy Bálint? A Bálint név a latin Valentinus családnévből származó férfinév. A latin alakból való kialakulásának sorrendje: Valentinus→Valentin→Valent→Balent→Bálint. Tehát a két név ugyanaz. A katolikus egyház több Bálint nevű szent vértanút tart nyilván. Ebből ketten a 3. században éltek. Egy Rómában volt áldozópap, a másik Terni városában püspök. Mindketten vértanúságot szenvedtek, s a gyógyítás kegyelmi ajándékéval másokat térített Krisztus hitére.

Római Szent Bálint áldozópap és vértanú– Hitéért II. Claudius (268-270) elfogatta, és megpróbálta pogány hitre téríteni. Mivel nem sikerült, a császár egy főtisztéjének adta át Bálintot, hogy végezzék ki. A legelterjedtebb legenda szerint a börtönben visszaadta a foglár vak lányának látását, majd kivégzése előtt levelet küldött neki ezzel az aláírással: “A Te Valentinod.” Eszerint ő küldte az első Bálint-napi üzenetet. Később sírja fölé templomot építettek, legendájáról az Érdy-kódexben olvashatunk.

Terni Szent Bálint püspök és vértanú – Terni (ma Interamna) püspöke volt. Több nyomorékot és egy Craton nevű filozófus születésétől fogva összezsugorodott fiát gyógyította meg imáival. Ennek hatására Craton családja és Terni kormányzójának a fia is elfogadta a keresztény hitet. A pogány kormányzó ezért elfogatta, megkínoztatta majd lefejeztette Bálint püspököt. A püspököt hívei rejtekben eltemették és virrasztottak sírja felett. Tettükért őket is kivégeztették.

A közhiedelemmel ellentétben egyik Valentinus személye, élete sem hozható közvetlen kapcsolatba a Bálint-napi szokásokkal, az viszont feltehető, hogy megünneplésében szerepet játszhatott a pogány Lupercalia “keresztényesítése”. Bálintot 489-ben Gelasius pápa avatta szentté és tette ünnepét február 14-re. A pápa egyben betiltotta a Lupercaliát, s helyébe Szűz Mária megtisztulása, Gyertyaszentelő Boldogasszony napjának megünneplését rendelte el.

Lupercalia: Az ókori Rómában február 15-én tartott, a mezőkön legelésző nyáj istenének szentelt termékenységi, engesztelési és tisztulási ünnep. Ezen az éjszakán a fiatal nők felírták és egy kerámiakorsóba helyezték nevüket, a férfiak húztak, és az így kialakult párok az ünnepség idejére vagy egész életükre együtt maradtak.

Két évszázaddal később, az 5. században élt Passaui Szent Bálint püspök . A legenda szerint háromszor próbált letelepedni és téríteni Passauban, de mindháromszor elűzték, ezért az Alpokba húzódott vissza és ott is halt meg. Ereklyéit III. Tasziló bajor herceg a passaui Szent István-dómba vitette. 1120-ban Bálint püspök koporsójának fölnyitásakor a holtteste mellett egy ólomtáblára írva megtalálták életrajzát is. A passaui egyházmegye patrónusaként tisztelik. A nyavalyatörősök a nyakukban hordott úgynevezett bálintkereszttel, frászkereszttel (Valentinskreuz, Fraisenkreuz) a betegség elriasztását célozták. Ünnepe a fentebbi Szent Bálintokkal szemben január 7.

Bálint Sándor néprajzkutató kimutatta, a Szent Bálintok tisztelete később Itálián kívül – így a Magyar Királyságban – is elterjedt. Magyarországon napjához sok-sok, vidékenként eltérő népszokás kapcsolódott a régi világban.

Február 14-e Terni Szent Bálint püspök és vértanú liturgikus emléknapja.

Egy elbeszélés arról tanúskodik, hogy Bálint püspök titokban eskette meg a szerelmes párokat. Ez azért volt különleges, mert a törvény abban az időben tiltotta a férfiaknak a katonai szolgálat előtti házasságkötést. Egy további történet arról számol be, hogy ő volt az első, aki egy pogány férfit és egy keresztény nőt összeadott. Kezdetektől fogva ismert a szerelmesek iránti rokonszenve és az értük végzett tettek sora. Talán ezért is lett halála után az ő védőszentjük.

A 14. századtól Angliában és Franciaországban is a jegyesek és fiatal házasok védőszentjévé vált. A 19. században már üdvözlőkártyákat is küldtek egymásnak a szerelmesek ezen a napon. A II. világháború után Németországban elterjedt, hogy a szerelmesek virággal köszöntik egymást „Valentinkor”. Az utóbbi években pedig nálunk is hódít Valentin, mint profán ünnep.

Terni, ahol Bálint püspök ereklyéi találhatók, minden év február 14-én fogadja a Szent Bálint sírjához zarándokoló szerelmes párokat. Egész Olaszország területéről érkeznek jegyespárok, hogy eljegyzésüket megünnepeljék. Jegyességüket Isten adományaként és életük legszebb időszakaként akarják megélni. A kegyelemnek ebben az időszakában nem csak jobban meg akarják egymást ismerni, meg akarnak megerősödni érzelmeikben, hanem tökéletesedni akarnak abban a szeretetben, amely „türelmes, jóságos,nem féltékeny, nem keresi a maga javát, nem tapintatlan, nem feltételezi a rosszat és soha meg nem szűnik…”