A magyar nemzeti értékekről és a hungarikumokról szóló 2012. évi XXX. törvényt (Htv.) 2012 tavaszán fogadta el a Parlament. A törvény értelmében a nemzeti értékek megóvandó értékek, azonosításukban, rendszerezésükben, adataik nyilvántartásba vételében és folyamatos frissítésében, gondozásában a megyei önkormányzatok működhetnek közre.

A Htv. lehetőséget nyújt a megyei önkormányzatok számára, hogy megyei értéktárat, valamint Megyei Értéktár Bizottságot hozzanak létre. A megyei értéktár a megye területén fellelhető nemzeti értékek adatait tartalmazó gyűjtemény, míg a Megyei Értéktár Bizottság szervezi a megye területén azonosított települési és tájegységi értéktárak adatainak összesítését, gondoskodik a még nem azonosított, de a megye területén fellelhető nemzeti értékek azonosításáról, létrehozza a megyei értéktárat és megküldi a Hungarikum Bizottságnak.

Ennek megfelelően a Fejér Megyei Közgyűlés 2013. június 28-i ülésén a 62/2013. (VI.28.) számú önkormányzati határozatával döntött a Fejér Megyei Értéktár Bizottság felállításáról és a Fejér Megyei Értéktár létrehozásáról.

A bodajki kegykép története

A Segítő Mária- (Mariahilf) kegyképek sorában a bodajki plébániatemplom főoltárképe előkelő helyet foglal el. Előképe Lucas Cranach innsbrucki kegyképének passaui változata, amelynek magyarországi elterjedése szorosan kötődik a hazánkban az oszmán uralom alóli felszabadulás előtti évtizedekben megjelenő, majd fokozatosan megtelepedő kapucinus szerzetesekhez. Magát a bodajki képet a móri kapucinusok házfőnöke, páter Willibald útján a Bécsben élő Colloredo grófnő ajándékozta 1695-ben az építendő kápolna és a bodajki hívek részére, bár először vonakodott eleget tenni a páter kérésének, mondván: már így is sok templomot támogat. A széles körben ismert és a források, illetve a kegyhelyről szóló irodalomban olvasható történet szerint az elutasítás napján a Szűzanya álmában megjelent előtte, megdorgálta, és betegséggel sújtotta, mivel Willibald atya kérését elutasította. A grófnő másnap azonnal megrendelte a képet egy bécsi mestertől, és amint az elkészült, a betegség azonnal elmúlt. Ezzel kezdődött a képpel kapcsolatos csodás gyógyulások sora. 

A Mariahilf-képtípus a német és osztrák területeken széles körben elterjedt, kultusza – Szilárdfy Zoltán leírását alapul véve – a 18. században bontakozott ki a háborúk, járványok és éhínség sújtotta nép körében. E három csapás elleni segítségért folyamodtak a hívek a Szűzanyához, akinek közbenjárását kérték, az ő oltalmazó kezétől remélték a bajok eltávozását. 

Már a kegykép Bodajkra érkezését követő években tudósítanak a mezővárosban megtelepedett kapucinus atyák a hívek – elsősorban a német anyanyelvű betelepülők – tömeges hódolatáról, 1729-től pedig jegyzéket vezetnek, amelyben leírják a kegyhelyen tapasztalt csodás gyógyulásokat és imameghallgatásokat, illetve a hálás zarándokok történeteit; a kötet 1780-ig mintegy 350 esetről tudósít. 

Forrás: Fejér Megyei Önkormányzat; bodajki Segítő Szűz Mária-plébánia