„A városban voltam, s miután az ügyes-bajos dolgaimat elintéztem, volt még időm bemenni a nagytemplomba imádkozni” – a szatmárnémetiek számára ismerős, gyakran hallott ez a mondat. A nagytemplom a székesegyház, amely a reggeli misére már kinyitja kapuit és egészen az esti szentmise végéig várja az imára betérőket. S mennek is sokan, a szentmisék mellett a szabad idejükben is betérnek az emberek – katolikusok és más vallásúak egyaránt – imádkozni. Tudják, hogy a szentségi Krisztus várja, fogadja, meghallgatja őket. De vár ott mindig még valaki... A főbejárati hajó bal oldalánál idős hölgyek állnak és teljesítenek szolgálatot hétfőtől péntekig. Fogadják a kérdéssel érkezőket, kinyitják a Scheffler János-emlékszobát, értesítik a vendégekről a plébánost, ha kell.

Az egyik ilyen szolgálatot végző hölgy a 85 éves Muresán Mária, aki reggel fél héttől délután egy óráig tartózkodik a székesegyházban. Elmondása szerint sok kedves emberrel találkozik, különösen örül a zarándokcsoportoknak, akik nem csupán körbejárnak, de szentmisét is bemutatnak a templomban. Szívesen válaszol bármilyen kérdésre, ha pedig éppen nincsen feladata, a rózsafüzért imádkozza. Sok éve már, hogy így tölti a hétköznapjait, és szeretettel teszi, mert mindig imádkozó emberek között lehet. „Itt jó helyen vagyok” – mondja. „A szatmári emberek nem hagyják Jézust egyedül. Meglátogatják, imádkoznak mellette” – teszi aztán hozzá Muresán Mária.

A zarándokcsoportokról megkérdeztük Hársfalvi Ottó plébánost is, aki elmondta, nemcsak az országból, de Európa számos pontjáról is érkeznek látogatók a székesegyházba. Nyáron gyakoribb a turisták érkezése, júniustól szeptemberig jönnek többen egyénileg és csoportokban, vezetővel. Ezek a vezetők esetenként az illető közösségek papjai, akik engedélyt kérnek a székesegyház plébánosától szentmise bemutatására is – nemrég egy lengyel csoport tett így, azelőtt egy osztrák közösség... Hársfalvi Ottó továbbá elmondta, sokan jönnek Magyarországról, és legtöbbször egy körút részeként állnak meg Szatmárnémetiben – ilyenkor kihagyhatatlan helyszín számukra a székesegyház. Ugyanez a helyzet a romániai csoportokkal is, akik például az országból való kilépés előtt pihennek meg és térnek be imára.

A szatmárnémeti székesegyház a megyeközpont éke, a helyiek szívesen ajánlják vendégeiknek, barátaiknak, büszkén mutatják ismerőseiknek. Ahhoz azonban, hogy ez így is maradjon, belátható időn belül fel kellene újítani. A Szatmári Római Katolikus Egyházmegye most azon dolgozik, hogy sikerüljön pályázat révén szert tenni a szükséges összegre. A Regionális Operatív Program 2014–2020 révén próbálják erre az anyagi hátteret megteremteni, annak is az 5-ös prioritási tengelye révén, amely az urbánus környezet javítására, az értékmegőrzésre, felújításra és hosszú távú hasznosítására vonatkozik.

A szatmárnémeti székesegyházon ugyanis repedések jelentkeztek, a falak felszívják a megemelkedett talajvizet, a vakolat helyenként bomlásnak indult és a díszítőelemek – mint például a főbejáratnál levő oszlopok korinthoszi oszlopfődíszei – leváltak. Megóvása érdekében az épületet az alapoktól szigetelni és erősíteni kellene. Szükséges a homlokzat javítása, a kő- és fémelemek helyenkénti, valamint a tetőzet teljes cseréje, az épület fűtésének korszerűsítése. A munkák során megnyitnák a Meszlényi Gyula egyházművészeti gyűjteményt a templomtér felől is. A teljes folyamat a megkezdésétől számítva 36 hónapig tartana, s közben a templom nem zárna be, tehát a szentmisék a megszokott rendben zajlanának.

Felújításával a székesegyház a turisták számára is több érdekességgel szolgálhat majd: terveznek ugyanis elhelyezni olyan hagyományos és digitális információs eszközöket, amelyek több nyelven nyújtanak hasznos információkat.

Forrás és fotó: Szatmári Római Katolikus Egyházmegye

Magyar Kurír