A vatikáni VI. Pál terem első soraiban 150 gyermek ült, akik közül sokan a világ perifériáiról érkeztek az audienciára. A résztvevők között volt Mariella Enoc, a kórház ügyvezető tanácsának elnöke, Pietro Parolin bíboros, vatikáni államtitkár és Dieudonné Nzapalainga, a közép-afrikai Bangui érsek-metropolitája is. A Szentszék fenntartásában működő római kórház ugyanis a bangui gyermekklinika újjáépítésével is foglalkozik. A római gyermekkórház ezen kezdeményezéséhez csatlakozik Claudio Baglioni zenész, zeneszerző jótékonysági koncertjével, amelyet december 17-én tart a VI. Pál teremben. (Claudio Baglioni jótékonysági koncertjével nemcsak a közép-afrikai gyermekkórházat, hanem a közép-olaszországi földrengés károsultjait is támogatni fogja.)

Ferenc pápa a résztvevőkhöz szólva kiemelte, sokkal több örömmel lehet élni, ha csukott szív helyett nyitott szívvel élünk. Ezt követően a résztvevők kérdéseire, tanúságtételére válaszolt. A kórház egyik ápolónője rámutatott arra, hogy a kórház munkatársai szabad választásuk alapján vannak az intézményben, azonban a kis betegek és szüleik számára nincs választási lehetőség. Ferenc pápa elismerte, hogy a gyermekek szenvedésére nincsen válasz: „Még Jézus sem adott szavaival választ erre. Bizonyos esetekkel szemben, amelyek akkor történtek ártatlanokkal, akik tragikus körülmények között szenvedtek, Jézus nem prédikált, nem tartott elméleti beszédet. Persze meg lehet tenni, de Ő nem tette. Közöttük élve nem mondta el, hogy miért szenved az ember. Megmutatta azonban az utat, hogyan adjunk értelmet ennek az emberi tapasztalatnak. Nem mondta el, miért szenvedünk, ehelyett szeretettel elviselve a szenvedést, megmutatta, hogy kiért ajánlja fel magát. Tehát nem azt, hogy miért, hanem hogy kiért.”

A pápa arra biztat, hogy fedezzük fel az álmok, az ajándékok, az apró dolgok, az egyszerű köszönetmondás értékét: „Gyermekeinknek ezt tanítjuk, aztán mi, felnőttek nem csináljuk. Kimondani valakinek azt, hogy köszönöm, gyógyír a remény megfázása ellen, ami egy csúnya, fertőző betegség. A köszönöm kimondása növeli a reményt, azt a reményt, amelyben – ahogy Szent Pál mondja – megváltást nyertünk. A remény a keresztény élet benzinje, amely segít, hogy előre haladjunk a hétköznapokban.”

A pápa szavai után a kórház egykori betege szólalt meg. A 27 éves Serena a római gyermekkórházzal 13 évesen került kapcsolatba. A története betegségekről, visszaesésekről, komplikációkról szól, de legfőképpen a reményről. Serena ma, a nehézségek ellenére, orvosnak tanul. A beszámolót hallva Ferenc pápa úgy fogalmazott, Serena és társainak élettapasztalata arra bátorít minket, hogy megtaláljuk a szépet a kis dolgokban: „Vesztes logikának tűnhet, főleg ma, amikor a látszat mentalitása azonnali eredményeket, sikert és rivaldafényt kíván. Gondoljatok azonban Jézusra: földi élete legnagyobb részét rejtve töltötte; minden sietség nélkül növekedett a családban, nap mint nap tanulva, dolgozva és osztozva szüleivel örömben és fájdalomban egyaránt. A karácsony ünnepe azt üzeni nekünk, hogy Isten nem erősként, hatalmasként testesült meg, hanem törékenyként és gyengeként, mint egy gyermek.”

Olyan időket élünk – folytatta gondolatmenetét a pápa –, ahol egyre inkább leszűkül a tér és az idő. „Mindig csak rohanunk, és kevesebb helyet találunk: nemcsak parkolóhelyet a kocsinknak, hanem olyan teret, ahol találkozhatunk. Nemcsak szabadidőből van kevesebb, hanem a megálláshoz és a találkozáshoz sem találunk időt. Nagy szükség van emberibb időkre és terekre.” Ferenc pápa rávilágított arra, hogy a Gyermek Jézus Gyermekkórház az évek során kibővült, más helyszínekkel gazdagodott, hogy újabb teret biztosítson a betegeknek, a családtagoknak és a kutatóknak. „Erről meg kell emlékezni, mert a legjobb ígéret a jövő számára. A szűkös lehetőségek ellenére kitárult a horizont. A Gyermek Jézus Gyermekkórház figyelmen kívül hagyta a szükősségeket, számos új teret hozott létre, sok új projekt valósított meg, messze, más földrészeken is. Ez is azt mutatja, hogy a gondoskodás minősége nem pusztán logisztikai szempontoktól függ, hanem a szív nagyságától is. Nagyon fontos, hogy kitágítsuk a szív tereit, aztán a Gondviselés megadja hozzá a konkrét helyszíneket.”

Aki pedig tanulmányai befejeztével úgy dönt, hogy a gyermekkórházban szeretne dolgozni, az előtt álljanak nyitva az intézmény kapui. Ne csak a piacra, hanem a fiatalokra is figyeljenek – figyelmeztetett a pápa. „Az álmokat soha nem szabad elaltatni, itt tilos az érzéstelenítés! A vasárnapi evangéliumban azt halljuk, hogy olykor maga Isten is az álmokon keresztül üzen. Arra hív minket, hogy valósítsuk meg nagy álmainkat, még ha nehéz is. Arra ösztönöz bennünket, hogy ne hagyjunk fel a jócselekedetekkel, ne nyomjuk el a vágyat, hogy nagy terveket éljünk meg. Szívesen gondolom azt, hogy Istennek is vannak álmai, ebben a pillanatban is, mindannyiunk számára. Egy álom nélküli élet nem méltó Istenhez, egy fáradt és beletörődött élet nem keresztényhez méltó, ahol lelkesedés nélkül, fásultan eléldegélünk.”

Ferenc pápa arra is felhívta a figyelmet, hogy aki ad, az erős: lehet úgy élni, hogy a birtoklás helyett az adakozás legyen az első helyen. „Lehet úgy dolgozni, hogy főleg a keresetre gondolunk, de lehet úgy is, hogy megpróbáljuk a legjobbat adni magunkból mindenki előnyére. Ezáltal a munka minden nehézség ellenére a közjót erősíti, sőt olykor küldetéssé lesz.” Ferenc pápa fontosnak tartja felismerni, hogy mi az előbbre való számunkra: saját érdekünk és a siker érdekében teszünk-e valamit, vagy pedig szolgálni, adni, szeretni akarunk, minden egyes napot úgy megélve, ahogyan azt az Úr szeretné. „Nem teherként mások vállán, hanem ajándékként élni. Most rajtam a sor, hogy egy kis jót tegyek, hogy elvigyem Jézust, hogy nem szóval, hanem tettekkel tegyek tanúságot róla. Kiléphetek otthonról reggelente úgy, hogy egy kicsit magába zárul a szívem, vagy pedig úgy, hogy kitárom a szívemet, készen a találkozásra, az ajándékozásra.”

Ferenc pápa nyitott szívvel élt életre való felhívását Mariella Enoc szavai is megerősítik – a gyermekkórház „sem a hatalom, sem a profit központja”: „rendkívüli emberek közössége, bátor életeké, életeké, akik életet adnak”.

Forrás: Vatikáni Rádió, Baglioni.it

Fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír